Nem lehet, hogy önvédelmi szervezetek vagy masírozó félkatonai csapatok vegyék át az állam szerepét; ez elfogadhatatlan – jelentette ki Orbán Viktor a hétvégén Sajóbábonyban történtek kapcsán.
Nem ez volt azonban az elmúlt időszakban az egyetlen kijelentés, amelyben Orbán Viktor elhatárolódott a szélsőjobboldaltól. Martonyi János, Jeszenszky Géza és Csaba László közös könyvbemutatóján például hangsúlyozta, hogy a magyar jobboldal számára elfogadhatatlan az önfeladás, de a szélsőséges kormányzás is, ahogy a kormány a törvények fölé helyezi magát.
“De a jobboldalnak az erőszakra is nemet kell mondania. Sem a törvény fölé, sem azon kívülre nem helyezheti magát senki” – figyelmeztetett a politikus, hozzátéve, hogy a rendet sem a jelen törvényeken kívülre és nem is paramilitáris szervezetekre, hanem a rendőrségre támaszkodva kell helyreállítani.
A Fidesz elnöke korábban kifejtette, hogy nem opció a koalíciókötés a Jobbikkal.
Önálló és erős Jobbik nem jó a Fidesznek
„A Fidesz Jobbikhoz fűződő viszonya akkor változott, amikor a Jobbik önálló politikába fogott, erősödni kezdett, és így veszélyessé vált a Fidesz szavazótáborára” – mondta Lakner Zoltán az FN.hu-nak. A Vision Politics vezető elemzője kiemelte: különböző kutatásokból tudható, hogy a Jobbik szavazói legnagyobbrészt a Fidesztől érkeznek. „Ez nem veszélyezteti a Fidesz választási győzelmét, valószínűleg abszolút többségét sem, de a többség mértékét, a kétharmados limit elérését megakadályozhatja, ha a Fidesz által 2007-2008-ban összefogott szavazótábor egysége megbomlik” – véli a szakértő.
Lakner Zoltán szerint a Fidesz azzal szerzett hatalmas támogatottságot az elmúlt években, hogy egyértelműen és kemény hangon bírálta a kormány szinte minden döntését, s úgy beszélt a kormányról, mintha egyik oldalon volna „a nép” – képviselője a Fidesz –, s vele szemben lenne az ellenséges kormány. A Fidesz – különféle kétértelmű, kidekázott nyilatkozatok ellenére – sem hágta át az alkotmányos korlátokat.
„Például amikor 2006-ban Gyurcsány Ferenc nem teljesítette a lemondására vonatkozó ultimátumot, akkor a Fidesz csak egy nagygyűlést tartott, nem hirdetett ellenállást vagy bármi egyebet. Ebből adódóan felhalmozódott bizonyos mértékű elégedetlenség a Fidesszel szemben, amely szerint ez a párt is a régi politikai elit része, amely kudarcot vallott az elmúlt húsz évben” – mondta a szakértő.
Mint fogalmazott, a Jobbik nem tesz egyebet, mint hogy kiélezi a Fidesz által képviselt kormánykritikát, teljes elit- és rendszerkritikává formálja át, valamint a társadalmi problémák (megalapozatlan) etnicizálására épít.
Orbán harcol a radikális szavazókért
„Orbán Viktor ebben a helyzetben nem szeretné elveszíteni a radikális szavazókat, akiket 2002 óta igyekezett – sikerrel – magához kötni. Bár nyilván számol azzal, hogy most nem négyszázalékos lesz a szélsőjobboldal, mint 2002-ben, pláne nem kétszázalékos, mint 2006-ban, hanem tízszázalékos vagy a feletti. Mindazonáltal igyekszik gátat szabni a Jobbik felfutásának, de úgy, hogy megpróbálja megtartani a radikálisok szimpátiáját” – emelte ki Lakner Zoltán.
Ezért egyrészt arról beszél, hogy a Fidesz az egyetlen kormányképes erő, tehát egy országgyűlési választáson, ahol a kormányzás sorsa a tét, nem érdemes olyan pártra – jelesül a Jobbikra – szavazni, amely nem juthat kormányra. Másrészt, a “józan ész” nevében szélsőségesnek nevezi a Jobbikot, de egyúttal az MSZP-t is szélsőségesnek nevezi: e látásmód szerint a Jobbik a “politikai durvaságot” képviseli, amely Orbán szerint a gyengeség jele (még egy ok, hogy ne szavazzanak a Jobbikra, hiszen gyenge, tehát úgyse jut kormányra), az MSZP pedig a neoliberális gazdaságpolitikát vitte el a végsőkig.
Lakner Zoltán szerint azzal, hogy Orbán az MSZP-t is “leszélsőségesezi”, azt a vádat próbálja elhárítani, hogy az MSZP-vel együtt része annak a politikai elitnek, amely a Jobbik feltartóztatására törekszik, hiszen, lám, a Fidesz a Jobbikkal és az MSZP-vel egyaránt szemben áll, így akik változást és kormányváltást akarnak, azoknak a Fideszre kell voksolni.
A közép nagyobb érték?
Böszörményi Nagy Gergely ugyanakkor lapunknak azt hangsúlyozta, hogy bár az elmúlt évek eseményei megerősítették a radikális mozgalmakat, a társadalom többsége elsősorban nyugalomra és kiszámíthatóságra vágyik. A Nézőpont Intézet vezető elemzője szerint a Fidesz célcsoportjai körébe immár minden választó beleeshet, aki nem szívesen szavaz a szélsőségekre, függetlenül korábbi pártszimpátiájától.
A “politikai közép”, a szilárdan el nem kötelezett választók köre nagyobb és fontosabb piac a Fidesznek, mint a kisebb méretű, s elsősorban csak intenzív kommunikációjuknál fogva feltűnő radikálisok.
Tendencia az elhatárolódás
Orbán Viktor a Fidesz júniusi kongresszusán bemutatott, “Fundamentumok” című elnöki programjában zárta ki először az együttműködést a szélsőjobboldallal. Ezt a kijelentését azóta számos formában – így interjúk és beszédek során is – megismételte, az elhatárolódás tehát tendenciának tekinthető – véli Böszörményi Nagy Gergely.
A Nézőpont Intézet vezető elemzője szerint a 2006 októberében történt budapesti zavargások után a Fidesz és a Jobbik érdekei egyértelműen elváltak egymástól. „A Fidesz továbbra is néppárti struktúrában, a különböző választói csoportok integrálásában gondolkodik, a Jobbik azonban egy új, radikális politikai tömb megszervezésébe kezdett” – véli a szakértő.
Hozzátette: ráadásul a közrend és a roma integráció kérdése immár a nyilvánosság meghatározó témáivá váltak, melyekre a két párt jelentősen eltérő válaszokat kínál. Míg a Fidesz az alkotmányos rendszeren belül gondolkodik (például a rendőrség megerősítésével és oktatási programokkal), a Jobbik új erőszakszervezetek létrehozásában és a cigányság megfélemlítésében látja a megoldást.
