Az emlékhely a háborúkban Románia területén meghalt magyar katonák tiszteletére készült. A miniszter beszédében felidézte: korábbi időszakokban hadseregeink egymásnak feszültek, katonáink nem szövetségesként, hanem az ellenségeskedés értelmében kaptak parancsokat. Ők teljesítették a katonai esküt, követték a hadparancs által irányított román és magyar zászlót. “Katonáink szenvedték meg igazán a háborúk borzalmait” – állapította meg a szónok.
Megtanultuk becsülni a halottakat (Fotó: MTI)
Ezek a katonák – románok és magyarok – teljesítették kötelességüket életükben, és teljesítik egy másik – parancs nélküli – kötelességüket haláluk óta is – mondta a miniszter, úgy fogalmazva, hogy elhunyt katonáink mára az államaink közötti béke zálogai lettek.
Szekeres Imre hangsúlyozta: “Mára megtanultuk becsülni halott katonáinkat. Ez a korszak már megértette velünk, hogy a másik katona is parancsot, sőt esküt teljesített – amiért hősként kell őt tisztelnünk. Más állam, más ország, más nép hősei – de az a föld, ahol testük porlad, védett és tisztelt hely: katonasír, amely védelmet élvez”.
Végső nyughelyük
Ami ránk maradt tőlük: végső nyughelyük sírhalma. Sokszor még annyi sem. Ezért emelték az ismeretlen katona emlékműveit Magyarországon, de más országok területén is a háborúk után – jegyezte meg a tárcavezető. Utalt arra, hogy a magyar és a román nép között bonyolult és ellentmondásos a történelmi kapcsolat, de ma már nem a különbözőség, hanem az azonosság lett a kapcsolatok alapja.
Mára mindkét országban a katonaság intézménye átalakult, a NATO tagjaiként látják el feladatukat, e hadseregek a tapasztalatok átadásával, tanácsokkal segítik egymást, közös zászlóaljat működtetnek.
Szekeres emlékeztetett arra, hogy a Magyar Hősi Parcella emlékművének alapkövét 2002 októberében helyezték el. Azóta hosszú idő telt el, nemcsak a művészi emlékmű készült el, hanem 2008 márciusában létrejött a román-magyar hadisírok jogi helyzetéről szóló nagy jelentőségű megállapodás is.
Különösen jelentős
Szekeres Imre megjegyezte, hogy a két világháború hatalmas emberáldozatot követelt Magyarországtól, ezért különösen jelentős számunkra, hogy most már államközi egyezmények is hozzájárulnak halottaink végtisztességéhez, sírjaik védelméhez, ápolásához. A történelem során ugyanakkor harcoltak magyar zászlók alatt román nemzetiségű, és román zászló alatt magyar anyanyelvű katonák is – mondta a miniszter, utalva arra, hogy a román katonáknak is áll már Budapesten hasonló mementója.
A rendezvényen részt vett Viorel Oancea, a Román Köztársaság védelempolitikai államtitkára és Tömböl László vezérezredes, a honvédelmi minisztérium honvéd vezérkari főnöke.
