Magyarországot utoljára 1968-ban érte el influenza-világjárvány. Akkor az első megbetegedést szeptemberben regisztrálták, és még abban az évben kétmillióan kapták el a betegséget, a következő tavasszal pedig újabb másfél millió ember lett fertőzött. Fél év alatt tehát a lakosság harmadát elérte a kór.
A három évtizeddel ezelőtti járvány azonban nemcsak emiatt érdekes, hanem azért is, mert a víruskutatók többé-kevésbé egybehangzó állítása szerint az H1N1 virulensebb (azaz fertőzőképesebb) az akkori kórokozónál. Ennek fényében viszont legalábbis furcsa, hogy az egyes felbukkanásai alkalmával mindig gyors terjedést mutató mostani sertésinfluenza időről időre “megáll”.
Eleinte úgy tűnt, hogy Mexikót hetek alatt körbeéri, ám az ottani fertőzések ugyanúgy viszonylag elszigeteltek maradtak, mint a legnagyobb visszhangot kiváltó magyarországi esetek – például a legutóbbi csepeli, amikor az iskolások és tanáraik körében valóban gyorsan szétterjedt a betegség, de az iskola határain túlra (például a szülőkre) rejtélyes okból nem ragadt rá.
Berencsi György virológus egyetemi tanár szerint a rejtély csak látszólagos, ám ahhoz, hogy a jelenséget megértsük, először azt kell tisztázni, hogy az H1N1 valóban annyira fertőzőképes-e, ahogy eleinte hittük. A szakértő szerint igen, vagyis a kezdeti diagnózis helyes volt. A virulencia attól függ, hogy azok közül, akiknek a szervezetébe bejut a vírus, hányan betegednek meg. Az H1N1 ezen a skálán meglehetősen elöl helyezkedik el: akinek a szervezetébe a fertőzéshez elegendő számú (néhány száz vagy esetleg ezer) vírus bejut, az megfertőződik.
Ezt a nagyfokú virulenciát az okozza, hogy érdemleges védettséggel szinte senki sem rendelkezik: a korábbi sertés- és madárinfluenzák genetikai örökségét hordozó vírusban csupán egyetlen gén származik humán influenzából, vagyis az emberi immunrendszer nem ismeri fel ellenségként, így nem is védekezik ellene – írja a lap.
