Kormányzati obstrukció, sok milliárd forintnyi közpénz elköltése nyilvános kontroll nélkül, nyugdíjas titokszolgák üzletelése. Ilyen és ehhez hasonló tények és feltételezések lengik körül azokat az állami beruházásokat, amelyeknél nemzetbiztonsági okokra hivatkozva a nyilvánosság kizárásával, korlátozott formában hajtanak végre közbeszerzéseket.
Érthető titkosítás
A 143/2004-es kormányrendeletben szabályozott eljárás elviekben jogos és érthető. A nemzetbiztonsági szolgálatok beszerzései, vagy a hozzájuk, illetve más biztonsági szervhez tartozó telepek, épületek területén végzett építési, kertészeti munkák esetében nem lehet nyilvános pályázatot kiírni. Képzeljük el például, hogy bármely külföldi titkosszolgálat cége milyen szívesen adna kedvező ajánlatot a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) központi számítógép-beszerzési tenderére. Minden valószínűség szerint már a hardverben el tudnának rejteni olyan eszközöket, amelyeken keresztül hozzáférhetnének a magyar nemzetbiztonság adataihoz.
A szakmai berkekben csak „143-asnak” hívott rendelet éppen ezért írja elő, hogy az NBH vezessen egy „irányadó jegyzéket”, ahol a biztonsági szempontból átvilágított cégeket sorolják fel. Ha pedig az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága (NBB) jóváhagyja az illetékes minisztérium kérelmét, akkor a beruházónak erről a listáról kell legalább három szereplőt versenyeztetnie. Eddig az elmélet.
Előny a volt titkosszolgáknál
A Figyelő korábban már foglalkozott a Nemzeti Közlekedési Hatóság ily módon titkosított szoftverbeszerzéseivel (Titkosan drágább – Figyelő, 2009/32. szám). A korábbi, még nyilvános beruházások és a Gazdasági Versenyhivatal jelentése alapján valószínűsíteni lehetett, hogy a nyertes Eclipse Informatikai Zrt. egy százmilliós nagyságrendű beruházást végzett el több milliárd forintért. Az Eclipse különböző volt nemzetbiztonsági dolgozókhoz köthető, a titkosítás tehát egykori NBH-sokat, vagy a környezetüket juttatta zsíros üzlethez.
Úgy fest azonban, hogy az Eclipse nincs egyedül. A titkosszolgálati intézményekből, mint minden fegyveres testületből, a szokásosnál korábban nyugdíjba mehetnek a dolgozók, aminek az a következménye, hogy akár a harmincas éveik végén járó, erejük teljében lévő és kapcsolatokkal jól felszerelt tisztek válhatnak nyugdíjassá és indíthatják el „második karrierjüket”. Ahogyan Tóth Károly, az NBB szocialista alelnöke fogalmazott, többségük néhány tipikus pályát választ: „Vagy elmennek nagykövetnek, vagy biztonsági vezetők lesznek nagyobb cégeknél, vagy valamilyen, a szolgálatoknak beszállító céget alapítanak.”
Az irányadó jegyzéken szereplő társaságok egy része feltételezhetően volt NBH-sokhoz köthető – ismerték el az NBB háttérbeszélgetésre hajlandó, volt vagy jelenlegi tagjai. Mindez azért csak feltételezés, mert a hivatal – nemzetbiztonsági okokra hivatkozva – megtagadta a jegyzék kiadását. Sőt, jogi osztályuk második levelében már azt is jelezték, hogy a vonatkozó törvények értelmében a témával kapcsolatos további kérdésekre már nem kell válaszolniuk.
Összeállt az MSZP és a Fidesz
A legtöbb esetben – különösen a közvetlenül a szolgálatokhoz kapcsolható invesztícióknál – ellenzéki szavazatokkal megtámogatva mennek át a kérelmek.
Ez a tény csak erősíti azt a feltételezést, amelyet egy, a Figyelőnek név nélkül nyilatkozó kormányzati bennfentes is oszt. Jelesül, hogy sok esetben a közbeszerzések alóli felmentésekkel megtámogatott üzletek mindkét nagy párt érdekeit szolgálhatják.
(A Figyelő legfrissebb, csütörtökön utcára kerülő számából azt is megtudhatja, milyen nagyobb és milyen kisebb ügyekben döntött az NBB, és nagyjából hány tízmilliárd forint ezen határozatok összértéke. A Figyelőből kiderül, hogy a bizottság prominens tagjai – Tóth Károly, Demeter Ervin és Gulyás József – miként oldana a titkosságon, és az ügyben legaktívabb politikus, Mécs Imre mire készül.)
