Magyarországon több felsőoktatási intézmény szinte „zavaró körülménynek” tekinti, ha a hallgatók elhagyják az anyaintézményt külföldi tanulás miatt. A magyar diákok mobilitási szintje talán éppen ezért alacsony, és a más országban szerzett krediteket is kevésbé ismerik el itthon – írja Derényi András, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) Országos Kredittanács Irodájának vezetője egy tanulmányában.
Még három év
„A diákok ennek az előnyeit a bevezetés után, a 2012/2013-as tanévtől élvezhetik. Ekkortól egy Magyarországon megszerzett diploma az Európai Unióban mindenhol ugyanannyit fog érni. Tehát egy mester-, vagy egy PhD-minősítés Budapesten is azt jelenti majd, mint Lisszabonban vagy Párizsban”– tette hozzá Kocsis Mihály, a Kutatási, Kutatásszervezési és Elemzési Központ vezetője.
Az OFI részt vesz abban a nagyszabású oktatásfejlesztési projektben, melynek során uniós támogatásból átjárhatóságot teremtenek a magyar és az uniós felsőoktatási intézmények között. Ez azt jelenti, hogy az Európai Unión belül összehasonlíthatóak lesznek a képesítések, egységes képesítési keretrendszer jön létre. Így például egy diák a Magyarországon megkezdett tanulmányait könnyebben folytathatja egy másik uniós országban, hiszen a külföldi intézmény be tudja számítani az addigi eredményeit.
Az informális tudást is beszámíthatják
Az öt pillérből álló projektet az OFI, az Educatio Kht. és a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési (NIIF) Intézet közösen készíti el. Az oktatáskutató a program két részéért felel.
Az egyik a „validációs alprojekt”, ebben az informális módon megszerzett tudást lehet elfogadtatniuk a diákoknak, erre a célra országszerte úgynevezett validációs irodákat hoznak majd létre. A vándordiákok a külföldi – vagy egy másik hazai intézményben – megszerzett kreditjeinek elismerésekor gyakran felmerül a kérdés az anyaintézményben, hogy milyen tudást, készséget, képességet fogadhat el. Sokan úgy gondolják, hogy ez csak a felsőoktatásban megszerzett tanulmányokra vonatkozik. Bármi elismerhető – írja Derényi András tanulmánya. Ennek a „bárminek” a tartalmáról, értékéről az intézménynek meg kell bizonyosodnia, és ha úgy találja, hogy az illeszkedik az elvárásaihoz, akkor kredittel elismerheti azt. Még csak az sem szükséges, hogy a felsőoktatás vagy az iskolarendszerű képzés világából hozza azt a hallgató.
A terv az, hogy a fiatalok akár a televízióból vagy az édesapjuktól felszedett tudást is beszámíttathassák az egyetemen. Egyelőre azt még nem lehet tudni, hogy számot kell-e adniuk a tudásukról, vagy csupán egy formális igazolást kapnak. Az is bizonytalan, hogy a felsőoktatási intézményekben, vagy külön irodákon zajlik-e a tudás elfogadtatása.
A másik feladat az „országos képesítési keretrendszer alprojekt” megalkotása. Magyarország ezzel beilleszkedik az uniós képzési keretrendszerbe, így a nálunk megszerzett tudást egy mintaleírás szerint le lehet majd fordítani a „közös uniós nyelvre”, és az egész EU-ban elfogadtathatjuk az itthon megszerzett papírunkat.
Eddig is léteztek együttműködések
A vándordiákok kreditjeinek elismerését segítheti például az Erasmus University Charter elfogadása. Ezzel az intézmény kötelezettséget vállal arra, hogy az Erasmus-program keretében vándorló hallgatói máshol szerzett kreditjeit elismeri.
Emellett több intézmény köt egymással – két- vagy többoldalú kapcsolat keretében –együttműködési megállapodást integrált képzésre. Ezekben rögzítik, hogy kölcsönösen elfogadják egymás kreditjeit, hiszen enélkül a közös képzés és a diploma kiadása nem lenne lehetséges.
Mi is az a kreditrendszer?
Magyarországon az 1998 tavaszán megjelent kormányrendelet határozta meg először a kreditrendszert. Négy évet kaptak az intézmények a felkészülésre és a bevezetésre. A ’90-es évek elején több intézmény – vagy egy-egy kar – már kialakította a saját kreditrendszerét.
Az Egyesült Államokban már több mint ötven éve létezik. A hazai felsőoktatási intézmények túlnyomó része 2003-ra vezette be, többnyire felmenő rendszerben. Az amerikai és az európai megjelenés között alapvető különbség, hogy az előbbi egy megjelenő társadalmi jelenségre, a mobilitásra kialakított válaszként, míg utóbbi éppen az „áthallgatás” elősegítése miatt alakult ki.
