Jelentéktelennek látszó álláshirdetés jelent meg tavaly januárban az egyik vezető magyar lapban. A Dr. Max nevű vállalat keresett vezérigazgatót a jövőbeni magyar érdekeltsége élére. A név elsősorban a szakmabelieknek lehetett ismerős, a Dr. Max ugyanis egy nálunk még jelen nem lévő nemzetközi patikaláncot takar, amelynek tulajdonosa a cseh és szlovák nagyvállalkozók által alapított Penta Holding. Bár a 2006 végén liberalizált magyar patikapiaci szabályozás kedvez az új befektetők térnyerésének és a láncok kialakulásának, az elmúlt másfél év alatt látszólag semmi sem történt. Vagy mégis?
Gyógyszerpont-patika Kaposváron. Dr. Max lesz belőle? Fotó: Szigeti Tamás
Integráció
A cégbírósági adatok szerint Dr. Max Kft. létezik, tavaly június végén a Pharmadose Kft. jegyeztette be. Később több magánszemély is csatlakozott hozzá, a társaság telephelyei pedig részben a Gyógyszerpont néven jelenleg 10 patikát üzemeltető kisebb lánc egyes egységeinek címén vannak. Egy olyan patikalánc képe rajzolódik tehát ki, ahol a Pharmadose a fő tulajdonos, a gyógyszerészek pedig csatlakoznak hozzá (a szabályozás szerint a patika-működtető társaságoknál gyógyszerész tulajdonlása szükséges). Érdemes azonban tovább fejteni a szálat, mert kiderül, hogy a Pharmadose a gyógyszer-nagykereskedő Hungaropharma (HPH) Zrt. és egy bizonyos DCF Design Kft. tulajdonában van. Utóbbit a patikák üzemeltetéséről ismert Illés Péter alapította, majd a Floridában bejegyzett Biogate America LLC-hez került. Mindez azt a látszatot kelti, hogy a Dr. Max hazai megjelenésére közvetetten a HPH készíti elő a terepet. Az amerikai szál miatt nem látni pontosan, ki áll a társaság mögött. Szabó Ferenc, a HPH vezérigazgatója azonban cáfol. „Jelentéktelen ügyről van szó, nekünk is megtetszett a Dr. Max név, semmi más nincs a háttérben” – mondja.
A HPH egy jogi vita kapcsán a napokban hozzájutott az Alma Gyógyszertárak (a továbbiakban: Alma; a név nem a gyümölcsöt takarja, hanem az „Alternatív Magyar” kifejezés rövidítése) patikáinak ingatlanjait és berendezéseit birtokló céghez is. A Pharmadose, az Alma és a Gyógyszerpont mellett a HPH az idén a Béres Portfólió Kft.-től is megvette a Vektrum Kft.-t, amelynek 8 patikája van.
Szabó Ferenc.
A Hungaropharma vezérigazgatójának megtetszett a Dr. Max név. Fotó: Hartyányi Norbert
Mindent összeadva tehát, a gyógyszer-nagykereskedői piacon mintegy 40 százalékos részesedéssel rendelkező HPH közvetetten – és különböző mértékben – a 2350 hazai patikából több mint 60-ban érdekelt lehet (feltéve, hogy az Alma-ügyben számára kedvezőek a folyamatok). E mellett a Gyöngy „ernyőmárka” alatt működő gyógyszertárak is hozzá kötődnek, amennyiben a kereskedelmi előnyök érdekében megrendeléseik nagy részét e cégnek adják. Mivel a HPH mögött gyógyszergyártó társaságok állnak (a Richter Gedeon Nyrt., az Egis Nyrt., és a Béres Befektetési Zrt. egyaránt 30,68 százalékos tulajdonos), egyértelmű, hogy a cég a vertikális integráció irányába mozdult: a gyógyszergyártás, a nagykereskedelem és a kiskereskedelem egyre nagyobb részben kerül egy érdekkörbe.
Jönnek az enyőmárkák
A Hungaropharma ezzel két legfontosabb vetélytársa, a nagykereskedelmi piacon szintén 40 százalék körüli részesedésű Phoenix Pharma és a 10 százalékos súlyú Teva nyomdokaiba lép. Magyarország legnagyobb patikalánca ugyanis a Pharmanova-csoporthoz tartozik, amelynek tulajdonosi szálai – nem kimutathatóan, de a szakmában egyértelműnek tartva – Németországban végső soron összefutnak a Phoenix Pharmáéval, a lánc végén pedig a családi tulajdonban lévő Merckle cég állhat.
(A Teva pedig elsősorban gyártóként ismert, de nagykereskedelmi egysége is van.) A Pharmanova nemrég szintén bővítette a portfólióját. Több cég megvásárlásával az addigi 122 patikához további 19-et szerzett – ezek egy része még nem nyílt meg, de a felvásárolt társaságok terveiben szerepeltek, és a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) a fúziót ennek ismeretében hagyta jóvá. További hasonlóság a két nagy piaci csoportosulás között, hogy a Phoenix Pharmának is van „beszerzési ernyőmárkája”, Szimpatika néven, amelyhez már jóval több mint 300-an csatlakoztak.
A GVH a felvásárlásoknál rendre vizsgálja e szegmensben, hogy a vertikális integráció eléri-e a versenytorzító mértéket, de eddig nem jutott ilyen következtetésre. Horváth Tamásnak, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnökének azonban már most is vannak fenntartásai. „Egy gyógyszergyár áttételes érdekeltségének számító patikában a versenytársak termékeiből is mindig megfelelő a kínálat?” – teszi fel a költői kérdést. A gyógyszerek egy részét ugyanis esetenként a patikus más, ugyanazt a hatóanyagot tartalmazó termékkel helyettesítheti.
Horváth Tamás. A Magyar Gyógyszerészi Kamara elnökének vannak fenntartásai a gyári tulajdonban lévő patikákkal szemben. Fotó: Kőhalmi Péter
A két nagy csoport vertikális terjeszkedésével párhuzamosan kisebb-nagyobb patikaláncok is alakulnak. „Gőzerővel megy a csoportosulás minden szinten, 20–50 egységből álló láncok alakulnak ki, és nem látjuk, kik állnak a háttérben” – mondja Horváth Tamás. Míg korábban a szabályozás értelmében csaknem minden patikát betéti társaságok működtettek, és a beltag gyógyszerész a saját vagyonával felelt az üzletmenetért, ma már kft.-k és részvénytársaságok is lehetnek tulajdonosok, így a befektetők meghúzódhatnak a háttérben, és a csődöknél sem kockáztatják a vagyonukat.
A gyógyszertár-alapítás és a tulajdonlás kötöttségeinek minimalizálása kedvez a láncok gründolásának, racionális lépéssé teszi azt, ezért látnak benne egyre többen fantáziát. Egy potenciális multi befektető vélhetően nem akar bajlódni azzal, hogy a 2350, döntően még mindig kistulajdonos kezében lévő gyógyszertárat egyesével halássza össze, ennek a feladatnak az elvégzése, vagyis a „szálláscsinálás” jó üzleti lehetőségekkel kecsegtet.
Elkerülhetetlen hatás
A láncosodás és a vertikális integráció tehát a 2006 végi liberalizáció elkerülhetetlen hatása, a piaci szereplők logikus gazdasági válasza az új szabályozásra. „Alapvetően nem érdeklődünk a patikatulajdonlás iránt, de a piaci változásokra reagálnunk kell” – mondja Szabó Ferenc, a Hungaropharma vezére. A liberalizáció együtt járt az úgynevezett gyógyszer-gazdaságossági törvény árletörő hatásaival, ami szintén megmozgatta a piacot.
A hivatalos adatok szerint 2007 januárja és 2009 februárja között összesen 355-tel nőtt a patikák száma. Ez persze „nettó” érték, az új alapítású gyógyszertárak száma 400 fölött van, mivel Horváth Tamás becslése szerint mintegy 80 egység időközben tönkrement. Jellemzően vidéki kisforgalmú patikák dobták be a törölközőt, és általában nagyvárosok forgalmas helyein nyíltak újak. „Ugyanakkor ma már az sem egyértelmű, hogy a forgalmas plazákban jó üzlet a patika, mert a magas bérleti díjat és a meghosszabbított nyitva tartás miatt megugró személyi költségeket gyakran nem ellensúlyozza a nagyobb forgalom” – mondja egy forrásunk.
Ezzel szemben számos kistelepülésen „csupán” annyi történt, hogy a helyi patika már csak igen alacsony jövedelmet biztosít a működtető gyógyszerésznek, aki – jobb híján – még kitart, lenyeli a keserű pirulát és nem zár be. A kép tehát rendkívül vegyes.
Kicsik a csőd szélén
Mivel a patikai forgalom nagy részét adó vényköteles termékek esetében az árrés kötött, fillérre pontosan számolni lehet, hogy átlagosan mennyi pénz marad egy-egy gyógyszertárban. Míg 2006-ban ez az átlag havi 37,6 millió forint volt, ma már csak 30,2 millió. A megoszlás nyilvánvalóan nagyon egyenetlen, a forgalmas helyeken egy falusi egység forgalmának sokszorosa a bevétel. A szakmai „ökölszabály” szerint már egy szerényebb környéken is havi 12–15, a plazákban pedig legalább 30–40 millió forintos forgalom kell a nullszaldó biztosításához.
Mivel az árrés-tömeg csökken, egyre többen kerülnek ezeknek a helyi határoknak a közelébe, azaz a csőd szélére. Magyarország a szabadpiaci viszonyokhoz igazodó átrendeződés kellős közepén van. A nagykereskedők integrációs kísérletei ennek fényében érthetők meg. Egyre több helyre, egyre több gyógyszert kell szállítaniuk (mivel a forgalmazott termékek köre bővül), miközben elfogy a saját árrés-tömegük és a patikák egyre nehezebben fizetnek. Logikus lépés a gyógyszertárak közvetlen bevonása a láncba, akár tulajdonlása is, a hatékonyabb működtetés és a piaci részesedés biztosítása érdekében.
A kamara szerint a befektetők a közeljövőben még a korábbinál is érdekesebbnek találhatják Magyarországot. Az Európai Bíróság ugyanis nemrég kijelentette, hogy a korábban nálunk is alkalmazott, nem liberalizált, a patikusok tulajdonlására alapozott zárt rendszer nem ellentétes az uniós normákkal.
A tagállamok tehát dönthetnek mindkét szabályozás mellett. Mivel a hazai liberalizáció bevezetésekor az egyik érv éppen az uniós megfelelés volt, Horváth Tamás szerint most megfordult az indoklási kényszer: azt kellene megmagyaráznia az egészségügyi kormányzatnak, miért nem a zárt modellt alkalmazzuk. Szerinte a nem liberalizált országok a fenti döntés után már nem fogják felszabadítani a piacukat, ezért a befektetők oda már nem mehetnek, hozzánk viszont igen. A kamara azt javasolja, hogy – a jelenlegi helyzetet konzerválva – álljon vissza a korábbi szabályozás, ennek azonban csekély a valószínűsége.
