Az Európai Unió működését intézményei biztosítják. Az EP a Miniszterek Tanácsa és az Európai Bizottság mellett az EU legfőbb szerve, egyetlen parlamentáris testülete, amely körülbelül 496 millió uniós állampolgárt képvisel.
Miért hívjuk parlamentnek?
Az uniós állampolgárok minden ötödik évben közvetlenül, általános választójog alapján választják meg az EP képviselőit. Az „eurohonatyák” ezt követően pártfrakciók (politikai csoportok) szerint különülnek el egymástól, feladatuk a választópolgárok egészének demokratikus képviselete.
A nemzeti parlamentekhez hasonlóan az EP fő feladata a jogszabályalkotás és az ellenőrzés: részt vesz az EU törvényhozási folyamatában, és figyelemmel kíséri az Európai Bizottság, mint végrehajtó szerv tevékenységét.
Az EP belső munkamegosztását tekintve is sok szempontból ugyanúgy működik, mint egy nemzeti parlament. A plenáris ülések között itt is szakbizottságokban zajlik a munka, amelyeken a frakciók által képviselt vélemények alapján alakítják ki az álláspontokat. Az Európai Parlament munkáját is házelnök irányítja.
Miért más, mint egy nemzeti parlament?
Az EP-ben mind a 27 tagállam képviselői helyet foglalnak, de elsősorban nem a tagállami érdekeket képviselik, hiszen az a tagállamok minisztereiből álló Tanács feladata.
Az EP fő feladata a jogalkotás, de nem kizárólagos döntéshozó, a Miniszterek Tanácsával együtt alkotja az unió törvényhozói hatalmi ágát. A nemzeti parlamentek jogszabályalkotó hatáskörének egy részét nemzeti szintről az EU szintjére ruházták át, de a törvényhozói jogköröket elsősorban nem a demokratikusan megválasztott Parlament, hanem a tagállamok érdekeit képviselő Tanács birtokolja. Ráadásul az EP törvényjavaslatot sem tehet önállóan, ez a Bizottság joga.
Az EP hatáskörét az utóbbi évtizedekben folyamatosan növelték a jogszabályalkotásban. A döntések nagyobb hányadában a képviselők mára már jogot nyertek arra, hogy véleményükkel módosítsák vagy akár el is vessék a Bizottság és a Tanács előterjesztéseit. Mégsem az uniós polgárok által megválasztott testület alkotja kizárólagosan a jogszabályokat az EU-ban, ahogy teszik ezt az egyes államokban a nemzeti parlamentek.
az ep fő funkciói
1. Bár az Európai Parlament nem alkothat önállóan törvényt, de módosíthatja vagy megvétózhatja azokat számos politikai területen.
2. Az EP felügyeli az Európai Bizottság munkáját, jóváhagyja az elnök és a testület kinevezését, és bizalmatlansági szavazással visszahívhatja. Mondhatjuk, hogy az EP demokratikus felügyeletet gyakorol az EU tevékenysége, különösképpen a Bizottság felett. A Parlament további demokratikus ellenőrzést gyakorol az állampolgároktól érkező petíciók vizsgálatával, illetve vizsgálóbizottságok felállításával is.
3. Ellenőrzi az EU költségvetését. Az EP leghatékonyabb fegyvere a közösségi költségvetés és zárszámadás jóváhagyása, az nem léphet addig hatályba, amíg a Parlament elnöke aláírásával jóvá nem hagyja.
4. Az EP nevezi ki az Európai Ombudsmant.
Miért van három székhelye?
Az Európai Parlament működése jelenleg három európai város – Brüsszel, Strasbourg és Luxembourg – között oszlik meg. Annak ellenére, hogy Brüsszelt emlegetik az unió fővárosaként, és az EU két másik fő intézményének, a Miniszterek Tanácsának és az Európai Bizottságnak is itt van a székhelye, a Parlamentnek az Amszterdami Szerződés alapján havonta Strasbourgban kell üléseznie. Az EP havonta 4 napot tölt Strasbourgban, ekkor vannak a végső plenáris szavazások. A többi plenáris ülést (a másfél-két napos “mini plenárisokat”) viszont Brüsszelben tartják. A döntés-előkészítői és a bizottsági munkák szintén Brüsszelben folynak, itt tartják a politikai csoportok is üléseiket. A Titkárság központja Luxembourgban van.
Több alkalommal is kifejezte az EP azt a kívánságát, hogy maga szeretné az ülései helyét megválasztani és felhagyni ezzel a három székhelyű rendszerrel, de az európai kormányok ezt a jogot nem engedték ki a kezükből. Franciaország pedig belátható időn belül nem fog hozzájárulni ahhoz, hogy az évi 12 strasbourgi ülést áttegyék Brüsszelbe.
Az EP tagjai: nemzetet és frakciót is képviselnek
Akadnak olyan vélemények, hogy az EP működésének és létének az egyik legnagyobb érdeme, hogy a képviselők nem országonként, hanem pártonként ülnek. Lousewies van der Laan, korábbi holland EP-tagot idézve: „Már azért megérte az Európai Uniót létrehozni, mert ennek parlamentjében a történelemben először nem ’franciák lőnek németekre’, hanem francia és német szocialisták érvelnek francia és német konzervatívok ellenében közösen és viszont”.
Valójában azért nem ilyen egyszerű a helyzet. Gary Titley, az európai szocialisták elnökhelyettese mutatott rá egy előadásában, hogy minden eurohonatya valójában legalább három vagy négy „kalapot” visel mandátuma idején. A képviselő működéséhez a tényleges keretet az a politikai frakció képezi, amelynek az EP-ben tagja. De emellett mindenki figyelembe veszi országa nemzeti érdekeit, illetve a választókörzete érdekeit is. (Bár Magyarország az EP-választásoknál egy választókörzetet jelent, a pártok felosztották a képviselőik között az országot, hogy ki melyik régióért felel). Eközben mindegyik képviselő fokozatosan beletanul abba, hogy az EU-intézmények döntéshozatalában a Parlament álláspontját képviselje a többi intézménnyel szemben.
Nincs szabály arra, hogy mikor melyik érdeket kell szem előtt tartani, csak a szokásjog és az országonként változó munkamódszer befolyásolja azt. A tapasztalat azt mutatja, hogy amikor valamely kérdésnél meghatározóbbak az ideológiai, értékvonalak mentén formálódó megfontolások, ott mindenki inkább pártszínei szerint szavaz. Ha viszont felmerül egy tagállam nemzeti érdekeit közvetlenül és meghatározó módon érintő kérdés, akkor a képviselők hajlamosabbak inkább a nemzeti érdekek alapján szavazni, bárhol is üljenek.
Mindenki maga dönt, hova ül
A frakcióhoz tartozásnak amúgy nincsenek kötött szabályai. Mindenki maga dönti el, hogy melyik EP-frakcióhoz akar tartozni, a képviselők általában igyekeznek az őket küldő nemzeti párttal azonos preferenciákat valló EP-csoport részévé válni. Mindez azonban nem jelent kötelezettséget: megeshet, hogy valaki liberális pártból érkezik, ám a szocialista vagy éppen a független frakcióba kéri magát. Minderről csakis pártja felé tartozik elszámolással.
Az adott csoport is szabadon dönt arról, hogy befogadja-e a képviselő(ket). A frakciók általában szívesen látnak minden újabb tagot, hiszen a politikai csoport súlya annak létszámától függ. Ez dönti el ugyanis, hogy hány szakbizottságban tölthetnek be vezető szerepet vagy mennyi beszédidőhöz juthatnak a plenáris üléseken.
A frakciók megalakításának kötött szabályai vannak. Eszerint legalább két különböző országból érkező képviselőnek kell összeállnia, és legalább huszonhárman kell lenniük ahhoz, hogy regisztrálják őket. Három országból már elegendő 18 képviselő, míg négy országból már 14 is megteszi. Akik formálisan sehova nem akarnak tartozik, azok alkotják a „függetlenek” csoportját.
képviselők és csoportok
A 2004-es európai választás eredményeként az alábbi csoportok vannak jelen az EP-ben (2007. szeptember 1.):
Európai Néppárt (EPP-ED) 278 képviselő (ebből 13 magyar)
Európai Szocialista Párt (PES) 216 képviselő (ebből 9 magyar)
Európai Liberális Demokrata és Reform Párt (ALDE) 104 képviselő (ebből 2 magyar)
Unió a Nemzetek Európájáért (UEN) 44 képviselő
Zöldek/Európai Szabad Szövetség (Greens/EFA) 42 képviselő
Európai Egyesült Baloldal – kommunisták – és a Skandináv Zöldpárti Baloldal (EUL/NGL) 41 képviselő
Függetlenség / Demokrácia ID – 24 képviselő)
Identitás, Hagyomány, Szuverenitás (euro-szkeptikus – 23 képviselő)
Függetlenek (13 képviselő)
A képviselők egyébként szabad mandátummal rendelkeznek: csakis büntetőjogi eljárás miatt függeszthető fel mandátumuk, és a politikai csoport megválasztásában is szabadon döntenek. A szavazáskor sem köti őket a politikai frakcióban elhatározott álláspont. Igaz, a gyakori „félreszavazás” kiválthatja a csoportból való eltanácsolást.
Hogyan képviselhetik a megválasztott képviselők a magyar érdekeket?
A tényleges képviselői munkát mindenki csakis pártcsatornákon keresztül tudja végezni. Ha egy magyar eurohonatya egy magyar álláspontot szeretne érvényesíteni az EP-ben, erre egyetlen lehetősége van: rávenni politikai frakcióját, hogy karolják fel a felvetését, és jelenítsék meg az EP-szakbizottsági, majd a plenáris vitáiban, mint frakcióálláspontot.
Sikeres-e az EP?
Az Európai Unió történetében a leglátványosabb „karriert” befutott intézmény a mai Európai Parlament. Megalakulásakor csupán a nemzeti parlamentekből delegált tagokkal rendelkezett, és hosszú éveken át jogi következmények nélkül járó, a többi intézményre kötelezettséget alig jelentő konzultációs, véleményező lehetőséggel bírt.
Innen jutott el odáig, hogy mára már a tagjait közvetlenül választják, és az európai uniós jogszabályok mintegy 80 százaléka meg sem születhet az EP valamilyen formájú egyetértése nélkül.
A szerző európai uniós szakjogász, az Esterházy Károly Főiskola oktatója
