Göncz a válságkezeléstől vár szavazatokat

A közvélemény-kutatók szerint az MSZP még sohasem volt ennyire mélyen, a Bajnai-kormány pedig vaskos megszorításokba kezdett. Önnek listavezetőként nem kellemetlen, hogy beáldozták az EP-választásokat a plusz egyéves kormányzás érdekében?

Nem gondolom, hogy bármit is beáldoztunk volna. Jelenleg olyan válságkezelő kormányzásra van szükség, amely nagyon egyértelműen megfogalmazza és megteszi azokat a lépéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a gazdasági világválságból a lehető legkisebb veszteséggel kerüljünk ki, és felkészülten várhassuk az azt követő konjunkturális időszakot. Ebből a szempontból a kormányzás valóban elsőbbséget élvez. A válságok természetrajzához persze hozzátartozik, hogy átrendezi a politikai erőviszonyokat, de nemcsak népszerűség van a világon, hanem kormányzati felelősség is. Az pedig véletlen egybeesés csupán, hogy a szükséges megszorító intézkedéseket épp az európai parlamenti választások kampányának kezdetén jelentették be.

Göncz Kinga hisz a válságkezelésben (Fotó: Róna Ervin)

Nem gondolja, hogy az EP-választásnak csúfos vereség lesz a vége?

Nem. Persze kérdés, hogy ön mit tartana csúfos vereségnek.

Mondjuk 10-15 százalék körüli MSZP-t, és 3 képviselői helyet az Európai Parlamentben.

Nem, ezt egyáltalán nem gondolom, ahogy azt sem hiszem, hogy a megszorításoknak csak kárvallottjai lennének. A bérek befagyasztása, az áremelkedések, vagy a 13. havi juttatások elvétele nyilván senkinek nem okoz örömöt, de ne felejtsük el, hogy a kényszerintézkedések közvetve például hozzájárultak a forint erősödéséhez is, ami a devizahiteleseknek nagy könnyebbséget jelent. És abban is hiszek, hogy az emberek jelentős része megérti és elfogadja, hogy a válságkezelésnek, a fogyasztás és a kiadások csökkentésének jelenleg nincs reális alternatívája.

Mégis hány képviselői helyre számít?

Sokra. Egy nemrégiben megjelent összeurópai felmérés 7 mandátumot jósolt nekünk. Kutatási adatokkal viszont már csak azért sem szívesen példálóznék, mert a válságnak olyan hatása is van, hogy a politikai erőviszonyok sokkal gyorsabban változnak a megszokottnál, így a felmérések most kevésbé képesek pontosan előre jelezni egy párt szavazóbázisának a tényleges nagyságát. A szubjektív benyomásom viszont azt mondatja velem, hogy van egy komoly támogatottsága annak, amit az MSZP az utóbbi időszakban képvisel. Véleményem szerint tehát közel sem olyan rossz a helyzet, mint ahogy az némelyik kutatásból kiolvasható. Ráadásul a támogatottság mellett legalább olyan fontos a részvételi arány, tehát hogy melyik párt milyen mértékben képes mobilizálni a szavazóit.

Ám a kutatások szerint az MSZP támogatói között a legkisebb a hajlandóság arra, hogy részt vegyenek a választásokon.

Mindenki a saját érdekei szerint igyekszik mobilizálni a támogatóit. A Fidesz úgy tesz, mintha nem is európai, hanem egyenesen hazai parlamenti választásokat tartanának júniusban, és a győzelemmel kormányt lehetne váltani, ami persze képtelenség. Mi ezzel szemben európai témákat próbálunk eljuttatni a választópolgárok felé. El szeretnénk mondani, hogy valójában miről is szól az Európai Parlament, hogy a válság milyen kihívások elé állította az uniót és hazánkat, hogy a kialakult helyzetre véleményünk szerint mik a helyes válaszok, és mit kell képviselni az európai intézményekben. Szeretnénk, ha tudnák az emberek, hogy Európa szolidaritása milyen fontos segítséget jelentett hazánk számára, és Magyarország történelmében először fordul elő, hogy kritikus helyzetben nem egyedül kell megküzdeni a nehézségekkel. De arról is muszáj szólnunk, hogy a kérlelhetetlen szembenállásnak, az éles megosztottságnak előbb-utóbb negatív gazdasági következményei vannak, ezért a Fidesz konfliktusexportja, az a politika, amely a hazai érdekellentétektől vezérelve Brüsszelben is igyekszik a saját országának kormányát lejáratni, nagyon sok kárt okoz. Nem a kormánynak, hanem az országnak. Ezzel szemben a mi hívószavaink az összefogás és a nemzeti érdekérvényesítés az európai színtéren is. Meggyőződésem, hogyha a kampányban ezt mind el tudjuk mondani, annak lesz mozgósító ereje.

Ön szerint tehát lehetséges elkülöníteni az európai parlamenti választást a kormány nem éppen hízelgő elmúlt hétéves tevékenységétől?

Lehet, hogy az elmúlt hét év kormányzati tevékenységét sokan nem sikertörténetként értékelik, de azt gondolom, hogy a munkánk megítélésekor jóval több mítosszal, mint realitással találkozunk. Rengeteg pozitív fejleményt könyvelhettünk el az elmúlt időszak alatt. Például soha olyan nagyságrendű infrastrukturális fejlesztés nem történt hazánkban, mint épp az elmúlt hét évben. A válság előtt a nyugdíjak és a bérek vásárlóértéke is soha nem látott mértékben emelkedett. Vagy kiépítettük az energiabiztonságunkhoz szükséges tárolókapacitásokat, amelyek igen jó szolgálatot tettek nekünk januárban. És még sorolhatnám az eredményeket. A Fidesz persze nagyon sikeres volt abban, ahogyan a vélt vagy valós negatívumokat sulykolta a közvéleménybe, és ahogy folyamatosan megkérdőjelezte a kormány legitimitását, ami egyébiránt szintén nem egy európai megoldás. Számomra az is furcsa, hogy a gazdasági világválság idején, azon kívül, hogy kormányozni szeretnének, meg adót csökkenteni, egy épkézláb mondatot sem hallottunk tőlük arról, ők mit tennének. Nem ismerjük sem a hazai, sem az európai programjukat.

Göncz Kinga kampányol – optimista (Fotó: Róna Ervin)

Azért a Fidesz kapott önöktől néhány magas labdát. Például az ország gazdasági teljesítőképessége épp az MSZP gazdaságpolitikájának köszönhetően csökkent le drámaian.

Mint volt szociális miniszter azért szeretném hozzáfűzni ehhez, hogy a régió minden országában sokan voltak és vannak azok, akik a rendszerváltás veszteseivé váltak, ezért az ő teljes ellehetetlenülésük megakadályozása érdekében nagyon fontos feladatunkká vált egy viszonylag működőképes szociális rendszer kiépítése és fenntartása. Az persze mindenhol dilemma elé állította a kormányokat, hogy mennyit költsenek erre és mennyit a versenyképesség elősegítésére. Magyarországon azonban már csak a civil szféra és a szakma nagyobb érdekérvényesítő képessége miatt sem lehetett megtenni azt, amit például Szlovákiában: a versenyképesség növelése érdekében drasztikusan csökkentették a szociális kiadásokat, és aminek következtében aztán éhséglázadások törtek ki. És lehet látni, hogy a szlovák csoda is múlóban van, hiszen most már az északi szomszédunknál is 4 százalékos GDP-csökkenést valószínűsítenek, miközben elfelejtettek infrastruktúrára, iskolákra és minden egyébre költeni. Érthető, hogy a gazdaság szereplői most sokkal hangosabbak, és joggal kérik számon rajtunk azokat az ösztönzőket, amelyek a válság túléléséhez kellenek. De én akkor is kifejezetten büszke vagyok arra, hogy nálunk csökkentek a társadalmi egyenlőtlenségek a leginkább az elmúlt hét évben, és kifejezetten bosszant, hogy kártékony, és önbeteljesítő jóslatokként működő sztereotip megfogalmazásokkal kell hadakoznom. Igenis sok mindent elértünk az elmúlt közel két kormányzati ciklus alatt. Mivel alapvégzettségemet tekintve pszichiáter vagyok, ezért pontosan tudom, hogy ha az ember folyamatosan ugyanazokat az ostobaságokat hallja, például hogy minden rossz, akkor előbb-utóbb hajlamos tényként kezelni azokat, ahelyett, hogy a szemének hinne. De egy demokrácia érettségét az is bizonyítja, hogy az azt alkotó személyek és közösségek mennyire tájékozottak, és mennyire könnyű vagy nehéz megvezetni őket.

A kampánytémáik között kiemelt helyen szerepel a szélsőjobb vélt vagy valós előretörésének a veszélye. Nem gondolja, hogy ez visszaüthet?

Én demokrata vagyok, és elemzői vélemények sem akadályozhatnak meg abban, hogy elmondjam a meggyőződésemet. Nem szabad engedni, hogy Magyarországon a gyűlöletkeltésre alapozott politika érvényre jusson egy európai választáson. Borzasztó nehezen viselem, amikor Magyarországról a Jobbik vagy a Magyar Gárda masírozása látszik Európában. Külügyminiszterként is nagyon rosszul éltem meg, amikor a hazánkban nyíltan megmutatkozó cigányellenességgel, idegengyűlölettel, a kisebbségek elleni agresszióval szembesítettek. Mert külföldön ezek a jelenségek sajnos sokkal nagyobb visszhangot váltanak ki, mint amilyen a tényleges támogatottságuk hazánkban. De az bizonyos, hogy nagy szégyene lenne Magyarországnak, ha a szélsőjobb épp az európai parlamenti választásokon kapna erős legitimációt a választóktól.

A Jobbik leginkább a Fidesztől vehet el szavazókat, és a legnagyobb ellenzéki párt szerint az MSZP támogatja is a Jobbik kampányát a háttérből.

Ez egész egyszerűen nonszensz, és kikérem magamnak az ilyen feltételezéseket. Azt pedig nehéz minősíteni, hogy épp az a párt vádol minket ilyesmivel, amely 79 önkormányzatban együttműködik a Jobbikkal, és akkor jutottak eszükbe ezek a vádak, és akkor határolódtak el tőlük, amikor kiderült, elveszíthetik miattuk a radikális szavazók egy jelentős részét.

Önök milyen szempontok alapján állították össze a listájukat?

Nem én állítottam össze a listát, és nem is vettem részt benne, de azt tudom, hogy a fontosabb bizottságokban való jelenlétünk lényeges szempont volt, ahogy a jelenlegi EP-képviselők parlamenti aktivitása, az elvégzett munkájuk is nagy súllyal esett a latba.

Lévai Katalin, aki a lista 11-ik helyére szorult, ehhez képest úgy nyilatkozott, hogy nem az egyéni teljesítmény, hanem a párton belüli helyezkedés döntött.

Ezt nem szeretném kommentálni, de én a legjobban annak örülnék, ha Lévai Katalin is tagja lenne majd a Szocialista Párt új EP-delegációjának.