A baloldali újság terjedelmes képes riportban foglalkozott a recessziónak és az eladósodottságnak a magyar háztartásokban érezhető hatásaival és a válság politikai vetületeivel.
A Libération tudósítója, Serge Enderlin szerint „különös hangulat” uralkodik Budapesten: a boltok kihaltak, az éttermek üresek, beletörődöttség látszik az embereken 2009-ben, amely valójában ünnep Magyarország számára: a rendszerváltás huszadik, a NATO-csatlakozás tizedik, az uniós csatlakozás ötödik évfordulója.
A tapintható rosszkedv pedig nem remélt lehetőséget kínál a szélsőjobboldalnak az európai parlamenti választásokon – mutat rá a lap.
Az újság megkeresésére a Jobbik listavezetője, Morvai Krisztina visszautasította, hogy ő szélsőséges lenne, s arról beszélt, hogy szerinte a lakosság már nem bízik a rendőrségben, amely nem tesz semmit a cigányok ellen, akik bűnözők. A Libération hangsúlyozza: amióta a Jobbik kezdeményezésére létrejött a „cigánybűnözéstől” fenyegetett szegény falvakban felvonuló félkatonai Magyar Gárda, megszaporodtak a romák elleni támadások is, pedig „nehéz lenne bármilyen felelősséget tulajdonítani nekik a gazdasági helyzet romlásáért”. Morvai Krisztina kizárta, hogy a támadásokat a Jobbik tagjai követték volna el, szerinte egy a Jobbik elleni „összeesküvésről” van szó, és a jól szervezett támadók feltételezhetően katonai körökhöz tartoznak.
A lap Schenk Tamást, az OTP Bank stratégiai elemző csoportjának igazgatóját idézve arra emlékeztet: az uniós csatlakozással a magyarok arra számítottak, hogy véget értek az erőfeszítések, s 2003-2004-ben kezdtek el nagyobb kölcsönöket felvenni külföldi valutában, amit a szocialista kormányzat is támogatott.
Gyurcsány Ferenc „kevéssé dicsőséges” távozását követően az új miniszterelnök programja két szóban foglalható össze a lap szerint: vér és könnyek. Bajnai Gordon egy olyan országnak a szociális juttatásaiból vesz el, amely – mint fogalmaz a lap – igazából soha nem szakított azokkal a szomszédjaihoz képest viszonylagosan fényűző évekkel, amelyek miatt Magyarországot a Kádár János-féle gulyásszocializmus idején a szovjet tábor legvidámabb barakkjának hívták. Rekordadósság árán tartotta meg az ország ezeket a költséges állami kiadásokat, de az állam ezentúl a helyes utat kívánja mutatni állampolgárainak, elmagyarázva, hogy tarthatatlan továbbra is hitelekből élni – hangsúlyozza a lap.
