Két hónapig nem fizette ki a Semmelweis Orvostudományi Egyetem (SOTE) az energiaszámláját a Heim Pál Gyermekkórháznak, amellyel közös rendszeren át kapja a gázt. A Heim Pál rendezi a teljes összeget a szolgáltató felé, majd a SOTE-ra eső részt behajtja a szomszédtól. Már amennyiben tudja, mert az egyetem késni szokott. Így indul a klasszikus körbetartozás. Hiszen miközben a Heim Pálnál is hegyekben állnak a kifizetetlen számlák, a rendezetlen ügy miatt átmenetileg kiesett 46 millió forint bevétele.
Jótékonysági akció a Heim Pál kórház javára. Szponzori támogatásra is szükség van a működőképességhez. Fotó: MTI
Kalapozás
Persze ha a SOTE időben fizetett volna, az sem oldja meg a gyermekkórház állandósult finanszírozási problémáját. „Havonta 80 millió forint hiányzik a költségvetésünkből” – mondja Osztrovszki Géza gazdasági igazgató. Az intézmény tehát az év első három hónapjában 240 millió forintnyi tartozást halmozott fel, miközben havonta 300–330 millió forintot kapott az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól (OEP). A kórház szempontjából nézve tehát úgy fest, hogy az OEP minden negyedik beteg gyermek kezelését nem fizeti ki. A valóságban persze a pénztár minden beavatkozást térít, csakhogy az összeg nem fedezi a tényleges költségeket. Az intézmény tavaly mintegy 6,5 milliárd forintot költött el, miközben az OEP-től kevesebb mint 4,1 milliárdot kapott a működtetéshez. A hiányzó összeget részben a fővárosi önkormányzat pótolta, részben adományokból kalapozták össze. „Még szerencse, hogy a céges és magánadományok jönnek, mert különben már nem tudnánk miről beszélgetni” – fest lehangoló képet a gazdasági igazgató, aki szerint a jelenlegi finanszírozási rendszerben már nincs semmi tartalék.
Új finanszírozási rend: kicsik veszélyben
Az Egészségbiztosítási
Alap idei gyógyító kasszájának keretösszege 743 milliárd forint.
Április elsejétől a kórházakban új finanszírozási rendszert vezettek
be. A tavalyi teljesítményt veszik alapul, de csak annak 70 százalékát
fizetik ki garantáltan, igaz, azt némileg nagyobb összeggel. A maradék
30 százalék szétosztása az intézmények országos teljesítményétől és az
egészségügyi kasszában rendelkezésre álló forrástól függ majd. Minél
több lesz a beavatkozások száma, értelemszerűen annál inkább csökken
azok finanszírozási értéke. Az új rendszer kétségtelen előnye, hogy nem
lesz olyan beavatkozás, amelyért egyáltalán nem fizet az OEP (korábban
ez előfordulhatott, ha egy intézmény az adott beavatkozást tekintve
túllépte a számára előre meghatározott korlátot). Egészségügyi
szakértők szerint e modell könnyen „bedöntheti” a kisebb kórházakat, és
az összesített adósságállomány éves szinten akár meg is duplázódhat.
„Az új helyzetről legkorábban 2009 júniusában kapunk képet, mert akkor
fizeti ki az OEP az áprilisi teljesítések utáni összeget” – nyilatkozta
a Figyelőnek Varga Ferenc, a Magyar Kórházszövetség elnöke. A szaktárca
azt várja a változástól, hogy megszűnik a kórházak
teljesítménygerjesztő kényszere, és kizárólag a valóban rászorulókat
gyógyítják fekvőbetegként.
Az Egészségügyi Minisztériumnál viszont úgy látják, lehetne még spórolni. Álláspontjuk az, hogy a fővárosban akár 1 milliárd forinttal is lehetett volna csökkenteni a kórházak összesített költségét az elmúlt két évben. Arra hivatkoznak, hogy két esztendővel ezelőtt, az első negyedévben összesen 16,4 milliárd forintot fizetett ki az OEP az akkor még 15 kórháznak, az idén pedig 18,9 milliárdot juttatott a bezárások és összevonások nyomán megmaradt 11 intézménynek. „A menedzsmentek felelőssége, ha a struktúraváltást követően nem igazították hozzá a megváltozott körülményekhez a kórházi belső struktúrát, a kiszolgáló, adminisztratív személyzet létszámát” – közölték a tárca sajtóosztályán. Azzal is érvelnek, hogy ez év eleje óta az önkormányzatok kezdeményezhették volna a kapacitások átcsoportosítását, de ezzel a lehetőséggel sem éltek. Országosan összesen 8 ilyen kérelmet adtak be, és csak egy-két ágy áthelyezését kérték. „Az intézményeknek abban is szabad kezük van, hogy drágán, vagy költséghatékonyan gyógyítanak-e. Ha például egy járóbeteg-ellátás keretében kezelhető embert nem vesznek fel a kórházba, máris csökken a költségük” – érzékeltet pazarlást a minisztérium a növekvő eladósodás mögött.
Vidéki kórházban. Lesz-e az év végén pénzügyi infúzió? Fotó: Kőhalmi Péter
Országos probléma
Ám a probléma nem csak egy-két fővárosi intézményt érint, hanem országos, általános és rendszerszintű. A Magyar Kórházszövetség adatai szerint a 180 hazai fekvőbeteg-ellátó intézmény közül mindössze 13-nak nincs adóssága. A legkritikusabb helyzetben az egyetemi centrumok vannak: adósságállományuk meghaladja a 17 milliárd forintot. A kiemelt, súlyponti kórházak tartozása átlépte a 20 milliárdot. Ezek szerint vagy az a helyzet, hogy a kórházi gazdasági vezetők nem értenek a költségcsökkentéshez (esetleg nem kellően érdekeltek abban), vagy rosszul állapították meg a kezelések után járó térítéseket, netán mindezek együtt igazak. A főhatóság és az intézmények közötti ellentétek mindenesetre feloldhatatlannak tűnnek.
A kórházak összesített adósságállománya 2008 végén 68 milliárd forint volt, ám mivel az Egészségbiztosítási Alap többlettel zárt, akkor még 25 milliárdot pótlásként szét tudtak osztani közöttük. A Heim Pál számára is ez hozott átmeneti könnyebbséget, de a probléma rendszerszerűségét jelzi, hogy a tűzoltás után a deficit újratermelődése a gyermekkórházban – és mindenhol másutt – azonnal elindult. Nagy kérdés azonban, hogy az idén is lesz-e maradványösszeg, amit az év végén szét lehet majd osztani. Az első negyedévben ugyanis 16 milliárd forint volt az E-alap hiánya.
Közben egyre több kórház kér finanszírozási előleget, megingott gazdasági helyzetére hivatkozva. A minisztérium ezzel együtt azt várja, hogy a finanszírozási rendszer átalakításával (a részletekről lásd külön) az idén is pozitív szaldóval zárnak. A kórházak ezt szinte lehetetlennek tartják, hiszen számításaik szerint az egészségügyi szektor 30 milliárd forint forráskivonást szenved el. A problémákat látva a kormányzaton belül – értesült a Figyelő – erősödik az az elképzelés, miszerint a második félévtől növekvő áfa-bevételekből pluszforrásokat kellene átcsoportosítani az egészségügybe. Ha a problémák várható sokasodása nyomán lesz is valamilyen szükségmegoldás, normálisnak akkor sem nevezhető egy olyan finanszírozási szisztéma, amelynek keretében januártól kezdve minden évben tetemes adósságok keletkeznek, majd az utolsó pillanatban esetleg odadobják a mentőövet, amelyről egészen addig azt sem lehet tudni, hogy létezik-e.
