Kettőkor kellett volna kezdődnie a költségvetési bizottság ülésének a múlt csütörtökön, ám két perccel a kitűzött időpont után is még csupán a technikai adminisztráció tagjai serénykednek a helyszínen. A terem kong az ürességtől, egyedül Boldvai László (az MSZP korábbi pártpénztárnoka, a Tocsik-ügy jogerősen felmentett vádlottja) ül az asztalnál egy iratba mélyedve.
Helyettesítés
Az adminisztrációt ellátó hölgyeknek is feltűnik, foghíjas lesz a mai ülés. Egyikük fennhangon megjegyzi: „A Pisti is le akart lépni, nem fogta fel a helyzet komolyságát, szóltam neki.” Feltehetően a szocialista Tukacs Istvánra gondolt, aki abban a pillanatban lép be a terembe. Két óra öt perc. Közben a másik hölgy a terem túl végéből odaszól Boldvai Lászlónak: „Boldi, lenne egy kérdésem.” Odaül mellé, halkan, komolyan beszélgetnek. Két óra hat perckor kezdenek szállingózni a képviselők a terembe, előbb az MSZP-sek közül Kékesi Tibor, Szabó Lajos, Kovács Tibor, Katona Béla, majd befut a fideszes Varga Mihály, az Orbán-kormány pénzügyminisztere, bizottsági elnök. Kiderül, ő pontosan jött, de a folyosón elkapta a Hír TV riportere. Varga kezdene, körbenéz. Közben a hölgyek a honatyákkal aláíratják a jelenléti íveket, egyeztetnek, ki kit helyettesít. A szocialista frakció fele hiányzik, minden résztvevő más helyett is szavaz. Kovács Tiborral tudatják, ő Szabados Józsefet képviseli. Tukacs is kettő helyett voksol. Megérkeznek a Fidesz-frakció tagjai, Szijjártó Péter szóvivővel az élen. A bizottsági elnök kezdené az ülést, szól a mikrofonba. Kettő óra tíz perckor megjelennek az SZDSZ-esek: Horn Gábor, illetve Kóka János, volt gazdasági miniszter.
Rajz: Dániel András
Varga belelapoz az előtte fekvő paksamétába, elkezdődik az adótörvényekhez érkezett módosító indítványok vitája. Pergőn, mintha csak árverésen ülnénk, mondja az indítványok számát, s kérdezi: „Észrevétel, javaslat? Nincs?” Némaság. „Kérem, szavazzunk!” A szocialisták igent mondanak a kormány és a Pénzügyminisztérium által jegyzett javaslatra, s magától értetődő nemet az ellenzék indítványaira. Kétharmad, egyharmad arányban, rendre. Szavazáskor a szocialisták, mintha csak megadnák magukat, mindkét kezüket a magasba tartják. S megadták, valóban, hetekkel ezelőtt, amikor Bajnai Gordont, s vele együtt a csomagját elfogadták. Attól nem lehet eltérni, s nem is térnek. Automatikusan szavaznak, attól függően, a kormány támogatja-e a soron lévő indítványt. Fidesz-javaslatokat bocsátanak szavazásra: MSZP-oldalon nemek, Fidesz oldalon igenek. „Kérdés, javaslat van?” – kérdezi az elnök. Hallgatás van.
Aki azt gondolná, ha valahol, akkor a szakbizottságokban dől el a törvények tartalma, az téved. Élénk szakmai vitának, izgalmas szakmai-politikai szellemi csörtéknek nyoma sincs. Az elnök a szavazásra bocsátott pont tartalmát csak félszavakban ismerteti. Aki előtt nincs ott az irat, az úgy érzi magát, mintha idegen bolygóra csöppent volna. Számára érthetetlen az „előadás”, a látvány annál szórakoztatóbb. Az MSZP tudja a leckét. A Fidesz pedig mintha feladta volna, apatikusan veszi tudomásul: nincs javaslata, ami átmenne a bizottsági szűrőn. Ha van, csak azért, mert a kormánypártok „ellopják”. Hosszú idő óta szorgalmazza például az ellenzék, hogy a napi fogyasztási cikkek tartozzanak alacsonyabb áfakulcs alá. Ez most megvalósulni látszik, kormánypárti módosítóként kerül a törvényhozás elé. Az élet – mármint a parlamenti élet – már csak ilyen. Előre leosztott kártyákkal játszanak.
Herényi Károly (MDF) javaslatát is lesöpri az asztalról a kormánytöbbség. A fideszes Tállai András módosító indítványára markáns nem az MSZP részéről. Két óra húsz perc. Varga Mihály közli: „Egyharmad igen, a többiek nem.” Kikövetkeztethető, Fidesz-indítványról szavaztak. Folytatja: „A 8-as, 9-es javaslat nem, 10-es nem. Észrevétel, kérdés nincs, 17–18 megvolt, 20 szintén, 21-es indítvány. Ki nem támogatja? Észrevétel, kérdés nincs. Egyharmad támogatja, a többség nem. 22 megvolt, 23 úgyszintén. 25 megvolt, 26-os Pettkó András javaslata.” Ezen a ponton Tukacs István elunja a szavazást, előveszi táskájából a 168 óra című hetilapot, a posta rovatnál kezdi olvasni. Időnként mindkét kezét magasba emeli, de ez sem zavarja az olvasásban.
A 229201-es termék
Szíjjártó Péter (Fidesz) hátra fordul, a Hír TV mögötte helyet foglaló riporternőjével társalog. Tukacs változatlanul a 168 órát lapozgatja. A teremben az alvégen helyet foglaló liberálisok, Kóka és Horn meg sem szólalnak. Az áfarendelkezésről benyújtott módosító indítványokról szavaznak. Varga Mihály megjegyzi, örül, hogy a PM-nek mégiscsak sikerül a lehetetlen, s különbséget tud tenni az egyes pékáruk és tejtermékek között, eldöntve, melyek tartozzanak alacsonyabb áfakulcs alá (az előző miniszterelnök ezt lehetetlen feladatnak titulálta). Gratulál a minisztérium adminisztrációjának. Böngészgeti az iratot. Vélhetően elgondolkodhatott egy részleten, mert megkérdezi Karácsony Imrénét, a PM szakállamtitkárát, mit jelent az ízesített tej. A bizottság egyik tagja, tőle távol, halkan mondja: kakaó. Varga ezt nem hallja, a szakállamtitkár válaszára vár.
Az pedig így hangzik: „A 229201-es számú vámtarifa alá tartozó terméket.” „Aha. Most már értem, én is így szoktam kérni a boltban” – feleli az ex-pénzügyminiszter. „Észrevétel, megjegyzés nincs?” – kérdezi. Hallgatás. Két óra harminc perckor a bizottság befejezi az adótörvények módosításáról szóló szavazást.
