Sorai utalnak a Political Capital tavalyi tanulmányára is, de még hozzáteszi: „S ha mindemellett még az elmúlt tizenöt hónapban történt cigányok elleni támadásokra és gyilkosságokra, az állandósult cigányellenességre, a romák körében egyre növekvő mélyszegénységre, a „cigánybűnözés” fogalma körüli abszurd vitára, a polgárháború emlegetésére gondolunk, akkor nem túlzás azt állítani, hogy a helyzet az utóbbi hónapokban, években drámai módon romlott.”
Mindezek után azt veszi sorra, hogy mai felfogásunkban mi minden nincs köszönő viszonyban sem a valósággal, mi mindent értünk abszolút félre. Ilyen például az, hogy: „A magyar népesség döntő többsége az integrációt ugyanis egyszerűen beilleszkedésnek tekinti, amelynek során egy, a többségétől eltérő elveket valló, azzal szembenálló értékeket követő, a társadalomban konfliktusokat, zavarokat okozó, félelmet keltő társadalmi csoportnak, azaz a cigányságnak alkalmazkodnia kell a többség életvezetési mintáihoz, értékeihez és normáihoz.”
Ez a tömbszerű gondolkodás – itt a „magyarok”, ott a „cigányok” –már önmagában is is gátja a differenciáltabb gondolkodásnak – véli Niedermüller. Mert ebből jönnek azután a vélt célok, megoldások: a cigányok dolgozzanak, ne lopjanak, tartsák be a törvényeket, szűnjön meg a „cigánybűnözés”! Csakhogy – mutat rá – az ebben az értelemben vett normakövető magatartás követelése és elfogadtatása nem a társadalmi integráció feladata. Mert ha az lenne, „akkor az integrációnak ki kellene terjednie a „legfeljebb” bankokat és benzinkutakat kirabló magyar bűnözőkre is (hogy idézzem a miskolci rendőrfőkapitány rosszemlékű sajtóértekezletét)”. De ez fel sem vetődik.
Ráadásul az integráció nem egyirányú utca, nem csak a romáknak kell illeszkedni a többségi társadalomba. Idézi Sólyom Lászlót, „a társadalmi integráció mindig „kettőn áll”, „közös akarat” szükséges hozzá”. Sikerre tehát akkor van remény, a nyugati tapasztalatok is ezt jelzik, ha „a beilleszkedés és a befogadás reflexív kölcsönhatásán alapszik”. Vagyis a többségi társadalomnak is erőfeszítéseket kell tennie: „Azaz a magyar társadalomnak ki kellene nyilvánítania, meg kellene mutatnia, hogy hajlandó a romák befogadására, s meg kellene győznie őket e hajlandóság komolyságáról.”
(A teljes cikk az ÉS-ben olvasható!)
