Nem a pénzhiánnyal, hanem az egészségügyi ellátórendszer jellegzetességeivel magyarázható, hogy a szívbetegek mindmáig gazdátlanul bolyonganak a különböző szolgáltatók között – állapították meg egy, a napokban rendezett konferencia résztvevői.
A szív- és érrendszeri problémák témakörével foglalkozó tanácskozáson ezúttal nem csupán a szakorvosok, hanem egészségügyi közgazdászok és szakpolitikusok is megfogalmazták véleményüket, aggályaikat és javaslataikat. A résztvevők a kardiovaszkuláris betegségek országos szintű integrált megelőzését, korai felismerését és a kezelési stratégiák kidolgozását szorgalmazzák.
Szívbetegségben halnak meg a leggyakrabban
Magyarországon a szív- és érrendszeri betegségek magasan az első helyen állnak a halálozások okaként, és emellett jelentős gazdasági terhet is jelentenek. A legfrissebb adatok szerint 2006-ban Magyarország 223 milliárd forintot költött ezen betegségek kezelésére, ennek a gazdaságra kiható további költsége csaknem 422 milliárd forintot tett ki.
Józan Péter kutató, professzor, az Akadémia doktora, az MTA demográfiai bizottságának elnöke prezentációjában kifejtette: a születéskor várható élettartam Magyarországon 73 év, míg a nyugati országokban az átlag 78 év. Érdekességként megemlítette, hogy a népesség várható élettartamának 10 százalékos javulása már 0,4 százalékos GDP-növekedést jelenthet.
Cigaretta nélkül jobbak a kilátások
A dohányzás és az arról való leszokás makrogazdasági összefüggéseiről beszélt az ELTE Egészség-gazdaságtani Kutatóközpont programigazgatója. Bodrogi József a WHO adatait ismertetve elmondta: 2030-ra 8 millió dohányos halála várható, ami lényegében járványügyi krízisnek számít. Magyarországon a dohányzók aránya nagyon magas (36 százalék a teljes populáción belül, a 30-40 éves korosztálynak pedig 50 százaléka).
Hazánkban a dohányzás okozta betegségek következtében annyi ember veszíti életét, mintha hetente két Airbus 320-as repülőgép zuhanna le, erről a statisztikáról mégis alig esik szó.
A gyógyulást is figyelni kell
A Semmelweis Egyetem Kardiológiai Központjának tanszékvezető igazgatója rámutatott: az összes haláleset több mint feléért még mindig a kardiovaszkuláris betegségek tehetőek felelőssé. Merkely Béla szerint hiába jó az infarktusos betegek akut ellátása, ha a későbbiekben senki nem követi nyomon a gyógyulást.
A szakember úgy véli, a legnagyobb gondot az jelenti, hogy az ellátórendszer egyes szintjei egymástól függetlenül működnek, és egyik szint sem érdekelt abban, hogy hosszú távon figyelemmel kísérje a beteg sorsát.
Az irányított betegellátási modellkísérlet egyik kidolgozója, Sinkó Eszter az FN kérdésére elmondta: a modell alappillérét jelentő ellátásszervezők fő feladata éppen az volt, hogy az első, olykor életmentő kezelést vagy beavatkozást követően is aktívan foglalkozzanak a páciensekkel. A betegutak szervezése és figyelése jelentősen javította a rendszerben részt vevők életminőségét és csökkentette az esetlegesen újra kialakuló infarktus kockázatát.
A Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának vezetője hangsúlyozta: a szűkös erőforrások elkerülhetetlenné teszik, hogy valóban csak olyan beavatkozásokat finanszírozzanak közpénzből, amelyek jó áron, minél nagyobb egészségnyereséget hoznak, azaz nemcsak az életet hosszabbítják meg, hanem az egészségben eltöltött életévek számát is növelik.
A betegek szíve joga a választás
Miközben az egészségbiztosító főigazgatói székéből a miniszteri bársonyszékbe tavaly átülő Székely Tamás tárcavezetői programjának fő elemeként jelölte meg a prevenciót és a népbetegségek elleni küzdelmet, a szívbetegek által leggyakrabban szedett orvosságoknak néhány hete csökkentették a támogatását.
Rékassy Balázs, a Pfizer Magyarország kommunikációs vezetője ezzel összefüggésben az FN-nek megjegyezte: információik szerint csak azon szívgyógyszerek (köztük a legnépszerűbb koleszterincsökkentők) ártámogatási kulcsát változtatták meg áprilistól, amelyeknek több generikus változata is kapható, jóval olcsóbban. A betegnek tehát szíve joga eldönteni, hogy megszokott gyógyszeréhez ragaszkodik-e vagy sem. Előző esetben viszont a megszokottnál bizony jóval mélyebbre kell nyúlni a pénztárcában.
Az OEP már finanszírozza a CT-t
A diagnosztikus eljárások állami finanszírozásánál sem tükröződik igazán a prevenció fontosságának gyakorta deklarált egészségügyi kormányzati szándéka. Az FN úgy tudja, hogy a kardiovaszkuláris megbetegedésekre való hajlam kiszűrésére leginkább alkalmas CT-vizsgálatot több évig tartó lobbizás eredményeként csupán alig három hónapja fogadta be a biztosító. Ezt megelőzően a vizsgálatért fizetni kellett.
Merkely Béla ezzel kapcsolatban megjegyezte: a különböző képalkotó eljárásokon alapuló diagnosztikai vizsgálatok nagyon hasznosak, ám inkább az úgynevezett „egészséges betegeknél” költséghatékony módszer, vagyis akkor, ha a lelet egyértelműen igazolja, hogy nincs elváltozás. Ha a legkisebb gyanú is felmerül, a betegnél nem hagyhatók el a hagyományos, katéteres vizsgálatok.
