A legtöbb sajtóterméken keresztül lehet verni kliséket, nyelvi megfogalmazási módokat – mondta Kálmán László, aki szerint “az elmúlt húsz évnek a történései Magyarországon (…) nem kis részben a sajtó potenciáljának, stupiditásának, szervilitásának (…) köszönhető”.
A Magyar Demokratikus Charta Közbeszéd és közlátvány a mai Magyarországon címmel rendezett tanácskozásán a nyelvész – többi között – példaként említette, hogy a sajtóban rendszerint úgy jelent meg egy kormányzati képviselő “nemet mondása”, hogy ő “tagad” valamit; ezzel szemben ha egy jobboldali politikus tett így, akkor a “cáfol” igét használták a lapok.
Szilágyi Anna kommunikációs elemző előadásában a Fidesz kommunikációs sikeréről szólva elmondta, a jelenlegi legnagyobb ellenzéki párt volt az első a rendszerváltás utáni Magyarországon, amely kifejezetten a tömegkultúra közegében mozogva kezdett el viselkedni.
Ungvári Tamás író, kritikus előadásában úgy fogalmazott: “A mai konzervatív ellenzék a kormányoldal gyalázásával önmagát magasztosítja fel, hajszálpontosan azzal a módszerrel, ahogyan karizmatikus vezető önmagát emeli fel mérceként, és szünteti meg a mások szemében kialakult képet.”
“A kordont bontó párt minden ízében jakobinus talajon építkezik” – mondta a Fidesz egyik ismertebb, a médiában jól bemutatható akciójára utalva.
