Mennyire érzékeli Brüsszelben, hogy „lesajnálják” Magyarországot a politikai bizonytalanság és a gyenge gazdasági helyzete miatt?
Az Európai Bizottság tagjai korábban hazájukban vezető tisztségeket töltöttek be, többségük kormánytag volt. A biztosok körülbelül egyharmadának konzervatív, harmadának liberális, egyharmadának pedig szocialista politikai háttere van. Ebben a tapasztalt politikusi körben egyáltalán nem sajnálják le Magyarországot. Számukra nem rendkívüli dolog, ha egy koalíció felbomlik, ha egy párt kisebbségben kormányoz tovább. A pénzügyi válság és az ennek nyomán már érzékelhető gazdasági nehézségek nem csak Magyarországon érzékelhetőek, egyetlen országot sem kerülnek el. Az pedig nem felel meg a valóságnak hogy „éllovasból sereghajtók lettünk”.
Annak ellenére sem, hogy a gazdasági mutatóink nem éppen a legjobbak?
Bármelyik országról össze lehet szedni három-négy olyan adatot, amelyben “éllovas”, és három-négy olyat, amelyben “sereghajtó”. A minap az egyik balti országból delegált biztos említett néhány adatot, amelyekből az derült ki, hogy az ország nagyon nehéz helyzetben van. A gazdasági növekedés kisebb, az infláció és az államháztartási hiány pedig nagyobb, mint Magyarországon. Pedig ez az ország két és fél évvel ezelőtt az eurózónához történő csatlakozás küszöbén állt. Az euró bevezetése csupán azon múlott, hogy az infláció hat század százalékkal haladta meg a megkövetelt mértéket. Jó néhány példa van arra, hogy nemrég még “bezzeg országok” rosszabbul állnak, mint Magyarország. A politikai célú túlzásoknak az Európai Bizottság nem ad hitelt.
Az Európai Bizottság minek ad hitelt, amikor véleményt formál egy adott országról?
2006-ban a bizottság keményen elmarasztalta Magyarországot, mert a konvergenciaprogram céljai nem voltak reálisak. Azok az adatok, amelyekre a konvergenciaprogram épített, nem voltak valós számok. Most viszont azt látja a bizottság, hogy míg 2006 végén az államháztartási hiány a GDP 10 százalékához közelített, 2008 végén nem lesz több 3,4 százaléknál. Nincs az EU-ban olyan tagállam, amely két év alatt közel hét százalékot lett volna képes lefaragni a hiányból. Nem kell tehát amiatt szégyenkeznem, hogy magyar vagyok, nem kell lehajtott fejjel a fal mellett járnom, ahogy egyesek állítják. Nem ezek miatt tekintenek néha furcsán Magyarországra.
Kovács László, az Európai Bizottság adóügyi főbiztosa (Fotó: FN)
Akkor mik váltanak ki meghökkenést a Bizottság tagjaiban?
Annak idején azt kérdezte tőlem az egyik biztos kollégám, „László, miről lesz nálatok népszavazás”? Én elmondtam, hogy a tandíjról, a vizitdíjról és a kórházi napidíjról. Ezen megdöbbent, mert szerinte – és véleményéhez több biztos kollégám is csatlakozott – ezek olyan kérdések, amelyekről a világ bármely országában előre tudni lehet az eredményt. A világ leggazdagabb országainak tehetős polgárai sem szeretnének fizetni azért, amiért addig nem kellett, így erről népszavazást tartani értelmetlen, csupán politikai célokat szolgáló dolog.
Amikor a budapesti zavargások képeit látták a televízióban, nem azon ütköztek meg, hogy az egyik oldalon felsorakozott a rendőrség, gumibottal, pajzzsal, vízágyúval, másik oldalon pedig a „békés tüntetők” kockakővel és Molotov-koktéllal, hiszen ilyesmi náluk is előfordul. De nem nemzeti ünnepen. A francia kollégám azt mondta, el nem tudná képzelni, hogy július 14-én a szembenálló politikai táborok tagjai egymással vagy a rendőrséggel megütköznének. Előtte vagy utána való nap ez megtörténhet, de a nemzeti ünnepen nem. Jó néhányan azt is kihangsúlyozták, náluk az sem fordul elő, hogy az egyes pártok külön ünnepelnek. Ez viszont Magyarországon már sajnos szokássá vált.
Hogyan ítélik meg Magyarország helyzetét, a kiadások lefaragására tett eddigi lépések hitelességét az unió központjában?
Az államháztartási hiány jelentős csökkentése hitelesíti a kormány eddigi lépéseit. Azt, hogy a kormány ezt milyen arányban éri el kiadáscsökkenéssel, és milyen arányban bevételnöveléssel, abba a bizottság nem szól bele, hiszen nincs egységes recept. Az országok helyzete, adottságai különbözőek.
Az ellenzék szerint az adócsökkentés lenne Magyarországon a jó megoldás. Ön adóügyi biztosként hogy látja ezt?
Komoly szakembertől még soha nem hallottam, hogy ha nagy a költségvetési hiány, akkor adót kell csökkenteni, mégpedig nagymértékben. Az adócsökkentés valóban növeli az adófizetési kedvet, de nem abban az évben, amikor bevezetik, még csak nem is a következőben, hanem 3-4 év távlatában. Ha Magyarországot nem szorítaná ennyire az idő, nem kellene a konvergenciaprogramban vállalt célokat, különösen a GDP 3 százaléka alatti hiánycélt 2009-re elérni, a kormány megkockáztathatná, hogy adót csökkentsen. Ez azonban azzal járhatna, hogy a hiány az év végén várható 3,4 százalék helyett 5-6 százalék lenne, a következő évben esetleg még nagyobb. Igaz, 5-6 év múlva biztosan alacsonyabb lenne, mint 3 százalék, mert tényleg megnövekedne az adófizetési hajlandóság, és nagyobb lenne az adóbevétel. De Magyarországnak erre most nincs ideje. Ha 2009-re nem sikerülne elérni a 3 százaléknál kisebb államháztartási hiányt, akkor az Európai Bizottságban felvetődhet a támogatások egy részének visszatartása. Márpedig sok milliárdot kockáztatni súlyos hiba lenne. Hosszabb távon persze az adócsökkentésről nem szabad lemondani, hiszen komoly gazdaságélénkítő hatása lenne. De most végig kell menni a kényszerpályán, utána lehet csak lendületet venni.
A gazdasági válság Magyarországot is érzékenyen érintette.
A nemzetközi pénzügyi válság a költségvetési hiány miatt nagyon nehéz helyzetbe hozta Magyarországot. A csődöt az Európai Bizottság, a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank összesen 20 milliárd eurónyi hitelcsomagja segítségével sikerült elkerülni. Most viszont a pénzügyi válság gazdasági hatásával szembesül a világ. A legerősebb európai gazdaságokban is lefékeződött, sőt leállt a növekedés. A baj az, hogy éppen ezek Magyarország legfontosabb exportpiacai, márpedig a magyar GDP jelentős részét az export adja. További probléma, hogy a hitelek megdrágulása, a kereslet és a termelés visszaesése miatt sok Magyarországon működő külföldi cég elbocsátásokra kényszerül, ami átterjed a hazai vállalatokra is. Ma még felmérhetetlen, hogy mekkorára nőhet a munkanélküliség.
Egyes szakértők felvetették, hogy jót tenne a magyar gazdaságnak az euró mielőbbi bevezetése. Ön mit gondol erről, és lát-e reális esélyt arra, hogy idő előtt bevegyenek minket az eurózónába?
Én a közös fizetőeszköz és Magyarország mielőbbi csatlakozásának a híve vagyok. De ez nem kívánsághangverseny. Aki azt mondja ma, hogy jó lenne mielőbb bevezetni az eurót, annak természetesen igaza van, ám ennek a realitása más kérdés. Az eurózónához való csatlakozáshoz az úgynevezett maastrichti követelményeknek kell eleget tenni. Magyarország a hiánycsökkentési célt jövőre teljesíteni fogja. Az inflációs cél sem látszik elérhetetlennek. Az államadósság mértéke most a GDP 66 százaléka, azaz hat százalékkal lépi túl a követelményt, de jövőre már valószínűleg csökkenni fog. Ha Magyarország jövőre valamennyi feltételnek meg tudna felelni, akkor beléphetne az euró előszobájába, az ERM-II. árfolyamrendszerbe. Ettől számítva két év múlva lehetünk az eurózóna tagja, azaz legkorábban 2011-ben fizethetünk majd euróval. Ez egy rendkívül feszített menetrend. Nem lehetetlen a teljesítése, de sokkal reálisabbnak látszik a 2012.
—-Rosszul jöttünk ki a szlovák konfliktusból—-
Brüsszelben mi a vélemény a szlovák-magyar viszonyról? Ön milyen viszonyban van a szlovák EU-biztossal?
Jó viszonyban vagyok a szlovák kollégámmal, aki egyébként kereszténydemokrata politikus. Gyakran cserélünk véleményt a magyar-szlovák viszonyról is. Egyetértünk abban, hogy a mostani feszültség természetellenes, nem felel meg egyik ország érdekeinek sem, sőt az Európai Unió közös érdekeinek sem. Meggyőződésem, hogy csak kölcsönös jóakarattal és párbeszéddel lehet ezen javítani. Tudomásul kell venni, hogy a jelenlegi helyzet sem a magyar, sem a szlovák embereknek nem jó, a legnagyobb kárt pedig a szlovákiai magyaroknak és a Magyarországon élő szlovákoknak okozza. Két ország kapcsolatát egy-két nap alatt is feszültté lehet tenni, de ezt helyrehozni gyakran hetekbe, hónapokba telik. Magyarországnak tudomásul kell vennie, hogy Szlovákiának is vannak érdekei. Ahogy történelmi sérelmei is. A szomszédos országokat a múlt gyakran inkább elválasztja, a jövő viszont összeköti. Ezért a jövőre kell összpontosítani, nem visszafelé, hanem előre kell nézni.
Hogyan vélekedik a közelmúltban lezajlott Gyurcsány-Fico találkozóról?
Nagyon örültem a miniszterelnöki találkozónak, már korábban is szükség lett volna rá. Csak a találkozás, a párbeszéd, a tárgyalás ad esélyt az elmozdulásra. Ha a két ország vezetői nem veszik kezükbe az ügyet, akkor a két ország szélsőséges erői fogják ezt megtenni. A feszült viszonyt, a szélsőséges megnyilatkozásokat és akciókat itt Brüsszelben idegenkedve és aggodalommal nézik.
Kovács László szerint ez a konfliktus más (Fotó: FN)
Gyurcsány Ferenc két hete azt mondta, Európából nézve csak az látszik, hogy két nacionalista fél veszekszik. Ez valóban így van?
Európában egyre kevésbé tesznek különbséget a két ország felelőssége között. Évekkel ezelőtt még azt érzékeltem, hogy Magyarország és szomszédai vitáiban a szimpátia szinte mindig Magyarország oldalán volt. Hiszen a szomszédos országok az ottani magyar kisebbség jogait sértették meg, Magyarország pedig ez ellen lépett fel, mégpedig európai stílusban és eszközökkel. Azóta változott a helyzet. Szlovákiában időnként most is sérülnek a magyar kisebbség jogai, de korántsem olyan mértékben, mint korábban. A tankönyvügy nem látványos dolog, nem kapott nemzetközi figyelmet. A dunaszerdahelyi stadionban történtek, a rendőri fellépés Európa-szerte megszokott látvány a televízióban. A Nagy-Magyarország térképét ábrázoló molinók, a Szlovákiát, a szlovák nemzetet sértő jelszavak, a szlovák zászló elégetése és a rosszemlékű egyenruhások masírozása viszont nemcsak Szlovákiában, de Európa-szerte megütközést keltettek, ártottak Magyarország megítélésének.
Hogyan szerezhetnénk vissza Európa szimpátiáját?
Ezt a szimpátiát korábban Magyarország azzal tudta a maga számára biztosítani, hogy az európai normák szerint viselkedett, igyekezett a konfliktusokat európai módon megoldani. Ehhez kell visszatérni.
Hallani, hogy valamennyi pártban nagy a tülekedés az EP-képviselői helyekért, vezető szocialisták is Brüsszelbe menekülnének. Kit látna szívesen? Mit tanácsolna nekik?
Nem tudom, kik az önjelöltek és kik lesznek a jelöltek. Azt tudom, hogy Magyarországnak az lenne a legjobb, ha minden párt olyan embereket jelölne, akik bizonyított felkészültségük, vitakészségük, nyelvtudásuk alapján eredményesen tudják képviselni Magyarország érdekeit, és ezen belül saját pártjuk nézeteit. Nem korábbi érdemek alapján kellene jelölni, és főleg nem olyan embereket, akiktől meg akarnak szabadulni.
Folyosói pletykák szerint Gyurcsány Ferenc is Brüsszelbe „menekülne”, mégpedig biztosi poszton. Van ennek realitása ön szerint?
Én is olvastam a magyar sajtóban ilyen feltételezéseket, de azt is, hogy mit mondott erre Gyurcsány Ferenc. Azt mondta, hogy esze ágában sincs menekülési útvonalat keresni, mert nincs oka menekülni. Nem kíván sem biztosi posztra, sem európai képviselői helyre pályázni.
Ön szeretne továbbra is biztos maradni?
Ez nem attól függ, hogy én szeretnék-e. A kérdés az, hogy kit jelöl majd a magyar kormány. Ha engem jelölne, köszönettel fogadnám, mert az elmúlt négy év alatt a számomra teljesen új, kezdetben reménytelenül nehéznek tűnő területet nemcsak megtanultam, de meg is szerettem. Jól érzem magam, jó érzés tudni, hogy lehetőségem van kezdeményezéseket tenni egy versenyképesebb Európáért. És különösen jó érzés, hogy – bár a biztosoknak szigorúan tilos nemzeti érdekeket képviselniük, vagy akár azokra hivatkozniuk – az Európai Bizottság tagjaként közvetve és közvetlenül sokat tehetek Magyarországért is.
