Az átszervezések, összevonások, megszűnések az elmúlt négy évben több mint 1500
állami, önkormányzati fenntartású óvodát, iskolát érintettek, s ezeknek mintegy
harmada végleg bezárta kapuit. Ezért a két éve elindult finanszírozási rendszer
a felelős, s ha továbbra is a jelenlegi kabinet marad, ez a folyamat
folytatódik majd.
A méret a lényeg
Az óraszámok emelése, a csökkentett alapnormatívák és a nem szakrendszerű
oktatás 5-6. osztályban való bevezetése együttesen az Állami Számvevőszék
jelentése szerint 22,7 milliárd forintos normatívacsökkenést eredményez
2008-ban, a most kezdődő tanév 2008-re eső időszakában pedig újabb
tízmilliárdokkal lesz kevesebb a fenntartóknak juttatott támogatás. A
normatívacsökkentés hatásaként az elmúlt tanévben mintegy 10 ezer pedagógusi
álláshely szűnt meg, s idén is várhatóan ezres nagyságrendű lesz a
munkahelyüket elveszítő pedagógusok száma.
Ma nem az iskolákban folyó munka minőségét, hanem az intézmény méretét
vizsgálja a tárca. Ami kicsi, az még nem feltétlenül rossz – jegyezte meg,
hozzátéve: nem nagyon látszik a minőségi javulás lehetősége egy olyan
rendszerben, ahonnan forrásokat vonnak ki. A korábbi tárcavezető szerint a
minőségi problémák elsősorban az iskolák felső tagozatán jelentkeznek, amelyre
nemzetközi összehasonlításban jóval kevesebbet fordítunk. Míg alsó tagozaton,
ahol diákjaink eredménye is jónak mondható, nagyjából az OECD-átlagnak
megfelelően költünk, addig idei adatok szerint felsőben 3400 dollár jut egy
gyermekre, ami az uniós átlagnak csak a fele.
Feszültség a béremelések miatt
Az óvoda és az alsó tagozat megtartása indokolt, s a felsőnél sem a
méretarányos, hanem a minőséget vizsgáló finanszírozási politika lenne helyes –
hangsúlyozta, megjegyezve: a szocialisták korábban kistelepülési pótlékról
beszéltek.
Pokorni Zoltán különösen nagy gondot lát a nevelési feladatok elsorvasztásában.
A megszorítások miatt “zsákban táncoló” iskolafenntartók elsőként
ezeket adták fel. Lehet az iskolai agresszióról értekezni, ha azonban nincs
kortárs közösség, közösségi norma sincsen. Semmi sem olyan erősen fegyelmező,
mint a közösség által képviselt, megélt normák, kizárólag külső jogszabályokkal
csak a tüneteket lehet megtorolni.
A politikus a pedagógusoknál tervezett pályakezdő pótlékot jó lépésnek tekinti.
Végre a kormány hat év után rájött, hogy oktatáspolitika nincsen
pedagóguspolitika nélkül. A kivitelezés már kevésbé jó, a pályakezdőknek
juttatandó 20 és 32 ezer forint jelentős feszültséget okoz majd a pályán már
hosszabb időt, akár több évtizedet eltöltő pedagógusok körében. A kezdeményezés
sikere kérdéses azért is, mert a pedagógusok pályaelhagyása általában nem az
első egy-két, hanem a negyedik-ötödik évben jelentkezik.
Kidolgozatlan a bolognai átállás
A felsőoktatás területén a legégetőbb problémának a
mesterképzések kidolgozatlanságát említette, azt, hogy sok helyen nincsenek
jóváhagyott képzések. Ez annak az erőltetett menetnek a következménye, amelyről
még Magyar Bálint döntött. A diákok még most sem tudják, milyen tárgyakból kell
majd vizsgázniuk, hogy tovább léphessennek esetleg a mesterképzésbe. Pár éven
belül szinte valamennyi programot újra kell majd gondolni – prognosztizálta.
Arról, helyes-e, hogy a mesterképzésben a diákok harmada léphet tovább, azt
mondta: botorság kőbe vésni egy ilyen arányt. Az első évek munkaerőpiaci
tapasztalatai alapján kell dönteni – tette hozzá.
A magyar felsőoktatást úgy kényszerítették bele a kétciklusú
rendszerbe, hogy egyetlen területén sem volt arra felkészülve – mondta. A
felsőoktatási intézményekkel kötött hároméves támogatási szerződésekről az a
véleménye: a finanszírozás nem lett kiszámíthatóbb, nagyfokú függés,
kiszolgáltottság az eredménye.
Pokorni Zoltán szerint ugyanakkor az az elv jó, hogy ne finanszírozzanak senki
által nem keresett szakokat, de megoldásként azt támogatná, hogy évente öt-tíz százalékkal
“térítsék el” a hallgatói létszámokat. Ez világos jelzés lenne az
intézményeknek, karoknak, akiknek lenne módjuk reagálni – mondta. A mostani egy
piacelvű finanszírozás, s világos volt, hogy ebből baj lesz, és a kis főiskolák
járnak rosszul.
Az pedig, hogy milyen megállapodást kötnek az intézményekkel háromtucatnyi
szempont alapján dől el, ami a miniszteri vezetői önkényesség széles kapuját
tárja ki. A felsőoktatási intézmények “elszaporodásáról” kifejtette:
nem kellett volna elengedni a gyeplőt. Most szinte rosszabb a helyzet, mint az
integráció előtt.
