Belföld

A rossz tankönyvek kihalnak

Sokak szerint a tankönyvpiac nyitásával rengeteg szakszerűtlen, és taníthatatlan kiadvány jelent meg az utóbbi években. Egy idén kötelezővé vált rendelet azonban alaposan megszigorította a tankönyvvé nyilvánítás rendszerét. Interjú Kojanitz László tankönyvkutatóval.


Volt arról kutatás, hogy a mai pedagógusok mennyire „tankönyvközpontúak”, mennyire építenek a tanítás során a tankönyvekre?

Erről átfogó kutatás itthon nem készült, mint ahogy általában is hiányoznak a pedagógusok valóságos napi gyakorlatáról szóló kutatások. Kérdőíves felmérések alapján vannak csak visszajelzéseink, ezek azonban nem mindig tükrözik pontosan a valóságot. Egy nemrég elkészült felmérésünk szerint a pedagógusok negyede nem abból a tankönyvből tanít, amelyiket a legjobbnak tart. Vagy azért, mert a tantárgyi munkaközösség mást választott, vagy azért, mert az iskola egy olcsóbb tankönyvet rendelt. A tankönyvközpontúságra utal, hogy a tanárok háromnegyede szerint nehézséget okoz, ha nem az általa legmegfelelőbbnek tartott tankönyvet használhatja.

Kojanitz László

Kojanitz László

Természetesen életkor és tantárgyak szerint rendkívül eltérő a kép. A készségtantárgyak, az ének-zene és a rajz esetében egyre jellemzőbb, hogy az iskolák nem is rendelnek tankönyveket. Ennek azonban elsősorban nem szakmai, hanem anyagi okai vannak. A munkafüzetek és az egyéb kiegészítő eszközök rendelése is a pénz hiánya miatt csökkent. A középiskolák esetében viszont a szülők nagyon sokszor azt tapasztalják, hogy a drágán megvetetett tankönyvek egy részét a tanárok szinte egyáltalán nem is használják. Az otthoni tanuláshoz is a tanári előadásokról készített jegyzeteket és a tanár által fénymásolt lapokat kell használni.

A rendszerváltás után szabaddá vált a tankönyvpiac, több ezer tankönyv jelent meg. Jelenleg is több mint háromezer van a hivatalos listán. Jót tett ez a színes kínálat az iskolai munkának?

A tankönyvi kínálat tantárgyanként, iskolafokonként és típusonként rendkívül eltérő. A listáról rendelhető tételek száma matematikából 500, kémiából 54, művészettörténetből 24. Az általános iskola első hat évfolyama számára nagyon sok kiadó nagyon sokféle tankönyvet kínál, ugyanez a középiskolai évfolyamokra már jóval kevésbé igaz. A szakiskolai természetismeret-tanárok pedig szinte egyáltalán nem találnak maguknak tankönyvet. Ugyanígy évek óta megoldatlan a kétnyelvű gimnáziumok, a nemzetiségi iskolák és a sajátos nevelési igényű gyerekek tankönyvellátása is.

Összességében azonban igaz, hogy a piac méretéhez képest sok a tankönyv. Ez a helyzet elvileg inkább kedvező, hiszen a nagyobb kínálat több esélyt ad a tanárnak arra, hogy a maga és a tanulók igényeinek megfelelőt választhasson. Az a kérdés, hogy csupa jó minőségű tankönyv közül tud-e választani, illetve hogy ezek a tankönyvek a pedagógiai módszerek szempontjából elég változatosak-e. A szakmai munka oldaláról tehát nem a tankönyvi kínálat mennyisége, hanem a minősége a döntő.

a tankönyvvé nyilvánítás folyamata

Ahhoz, hogy egy kiadvány hivatalosan is tankönyv legyen (felkerüljön a tankönyvlistára), egy bonyolult procedúrán kell átesnie. Az eljáráshoz a leendő tankönyvet papíralapon és elektronikus formában is be kell nyújtani az Oktatási Hivatalhoz. Az OH tudományos-szakmai, pedagógiai-didaktikai, és könyvészeti-technológiai szakértőket rendel ki a könyv véleményezésére.

A szakértők egybehangzó és támogató javaslata esetén az OH a rendelkezésre álló anyagok, vélemények figyelembevételével dönt. Amennyiben indokolt – azaz a szakértők véleményeikben jelentős számú tartalmi és/vagy nyelvhelyességi, helyesírási hibát tártak föl –, úgy az OH levélben kéri fel a kiadót, foglaljon állást a szakértői véleményekben található észrevételekről és a tételes hibajegyzékekben leírtakról. Az OH ezután határozatot hoz a kiadói észrevételekkel kiegészült szakértői és lektori állásfoglalások figyelembevételével.

Jelentős szakértői eltérések esetén az OH az ügy iratait további véleményezés céljából megküldi az Országos Köznevelési Tanácsnak, amely a beérkezett iratok alapján elkészíti véleményét. Az OH ezután hoz határozatot. Az elsőfokú döntésről az OH értesíti a kiadót. Amennyiben a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül az ügyfél nem fellebbez, a határozat jogerőre emelkedik, és az OH lezárja az eljárást.

Az eljárás nem olcsó, díja húszezer forint ívenként, (ehhez jön még a különböző egyéb kérelmek díja, valamint a szakértők által feltárt hibák javításának díjai) azaz akár fél millió forintra is rúghat egy-egy könyv tankönyvvé nyilvánítása.

Sokak szerint az eljárás a mellett, hogy túl bürokratikus, nagyon drága is, és a tetemes bevétel miatt az OH-t érdekeltté teszi a benyújtott könyvek „visszadobásában”. Ugyanakkor az eljárást támogatók a tankönyvek minőségének garanciáit látják az alapos procedúrában.

Ön több éve vizsgálja a magyar tankönyvek minőségét. Milyennek tudná leírni általánosságban a most forgalomban lévő kiadványokat?

A fizikai és formai kivitel alapján a magyar tankönyvek többsége magas színvonalú. Színesek, esztétikusak, tipográfiailag is igényesek. Az alsós tankönyvek módszertani kultúrája változatos, a tanulók igényeihez alkalmazkodó. A felsős és a középiskolás tankönyvek esetében ritkán van gond a tárgyi pontossággal, és a közvetített tudás tudományos korszerűsége is általában megfelelő. Probléma időnként azzal van, hogy sok olyan dolgot akarnak megtanítani, amire akkor még a tanulók nem elég felkészültek, illetve amire a tanulók többségének nincs is szüksége. Kevés segítséget adnak ugyanakkor az értelmes tanuláshoz szükséges stratégiák, technikák és készségek elsajátításához. Az új érettségi követelmények bevezetése kedvezően hatott a tankönyvek minőségére. Ennek nyomán több színvonalas, új tankönyvsorozat készült anyanyelv és irodalomból, történelemből és az idegen nyelvek tanulásához is.

—-A tankönyvek szövegezésével volt a legtöbb baj—-

A tankönyvvé nyilvánítás szigorítása 2006-tól érvényes, de csak ettől az évtől kötelező. A kormányrendelet elvi alapjai az ön nevéhez kötődnek. Mi volt a célja e szigorításnak?

Az új értékelési kritériumrendszer elkészítése előtt több átfogó tankönyvelemzés is készült. Ezek a vizsgálatok együttesen lefedték a közismereti oktatás szinte minden tantárgyát, iskolatípusát és korosztályát. A vizsgált tankönyvek száma meghaladta a kétszázat, a mintába minden olyan tankönyv bekerült, amit az iskolák jelenleg a legnagyobb számban használnak. Tehát arra a kérdésre, hogy szükség van-e az értékelési rendszer fejlesztésére, és ha igen, milyen jellegű fejlesztésére van szükség, e vizsgálatok alapján lehetett válaszolni.

A rossz tankönyvek kihalnak 2

Fontos dolognak tartom azt is, hogy az új értékelési rendszer összhangban van a pedagógiai gyakorlat megújítására vonatkozó korszerű célkitűzésekkel. A tankönyvek értékelésének szempontjait 2006 óta a tanulás összetevői határozzák meg. A jóváhagyás során azt kell vizsgálni elsősorban, hogy a tankönyv mivel segíti vagy mivel gátolja az ismeretek megértését és alkalmazását, a hatékony tanulási módszerek elsajátítását, a problémamegoldó gondolkodás és a tantárgyspecifikus képességek fejlődését, vagy éppen az értékekhez fűződő pozitív attitűdök kialakítását. Külföldi kollégáink is rendkívül előremutatónak tartják, hogy az új értékelési rendszer e feladatokat egymással egyenértékű igényként kéri számom az új tankönyveken.

magukhoz kötnék a tanárokat a kiadók

“A híresztelésekkel ellentétben nincs nagy tankönyvhiány az iskolákban és az árak is csak 4-5 százalékkal emelkedtek. Néhány nagyobb kiadó tartja kezében a piacot, a drasztikus árverseny azonban elmarad, évek óta jól megférnek egymás mellett a kisebb cégekkel. Mindegyikük arra törekszik, hogy a tanárokat hosszabb távon magához édesgesse.”

A tankönyvüzeltről bővebben>>

Ráadásul az új értékelési szempontokhoz, például a tanulás tanulására vonatkozó szemponthoz is, sikerült olyan minőségi kritériumokat és indikátorokat rendelnünk, amelyek jól tükrözik az elmúlt évtized pedagógiai kutatásainak eredményeit. Nagyon sok mögöttes pedagógiai háttértudást próbál meg ugyanis a tankönyvek nyelvére lefordítani. Ez lehet egyébként a magyarázata a szakértői munkára felkészítő továbbképzésünk sikerének is. Megjegyzem, az is ennek a 2006-os reformnak köszönhető, hogy a szakértők felkészítése kötelezően, egy akkreditált 30 órás továbbképzés keretében zajlik, ellentétben a korábbi ad hoc-jellegű felkészítésekkel. A kritériumrendszer részletezettsége és nyilvánossága kiszámíthatóbbá tette a kiadók számára is a jóváhagyási kérelmek elbírálásának eredményét. Mindezekről 2006-ban és azóta is sokkal kevesebbet hallott a közvélemény, mint a mondatok hosszúságával kapcsolatos szabályok bevezetéséről.

A rendelet többek között a mondatok hosszúságát, az idegen szavak számát az adott diákok életkori sajátosságaihoz próbálja igazítani. Megszabhatók ezeken a területeken egységes paraméterek a különböző tantárgyak esetén?

Tankönyvet a jegyzékről

2008 előtt az iskolák még rendelhettek olyan könyveket, amelyek nem szerepeltek a hivatalos
tankönyvjegyzéken. Igaz, csak abban az esetben, ha „a szakmai munkaközösség, az
iskolaszék, iskolaszék hiányában az iskolai szülői szervezet (közösség) és az iskolai
diákönkormányzat” azzal egyetértett.

2008. január 1-jével viszont erre már nincs lehetőség, tehát csak a tankönyvjegyzéken – illetve idén a tankönyvek átdolgozására előírt időszak rövidsége miatt létrehozott másik két jegyzéken – szereplő kiadványokat rendelhetik meg az iskolák.

A tanárok, a szülők és a diákok részéről a legtöbb panasz a tankönyvek szövegezésével kapcsolatban hangzik el. Sok esetben teljes joggal. Ha pedig a tankönyv szövege nehezen vagy alig érthető a tanuló számára, akkor ezt a problémát a tankönyv egyéb erényei sem tudják kompenzálni. A hosszú mondatok és a speciális szakszavak sűrű előfordulása jelentősen megnehezíti a szöveg megértését, bármiről is szóljon az. Ez tehát nem tantárgymódszertani, hanem szövegértési kérdés.

Az új szabályok egyébként nem korlátozzák a szerzőt abban, hogy hosszú mondatokat is használjon, ha indokolt. A szabályok csak abban szabnak határt, hogy milyen sűrűn fordulhatnak elő ilyen mondatok az egyes korosztályok és iskolatípusok tankönyveiben. Ugyanígy van ez a szakszavak esetében is. A határértékek egyáltalán nem szigorúak, csak a valóban extrém eseteket szűrik ki. Egy felsős tankönyv esetében például az a szabály, hogy átlagban 100 tankönyvi mondatra 50-nél több egymástól eltérő speciális szakszó ne jusson, a középiskolában pedig ez a szám ne haladja meg a 80-at. Ez nem 80 darab, hanem 80 különböző szakszót jelent.

A tankönyvkiadók túl bürokratikusnak és ráadásul drágának tartják a tankönyvvé nyilvánítás folyamatát. Állítólag minden harmadik tankönyvet át kellett dolgoztatni az új elveknek megfelelően, ez mintegy 500 millió forintjába került a kiadóknak. Jogosnak véli e panaszokat?

A procedúra módjára és árára vonatkozó panaszok jogosságát egyáltalán nem tudom megítélni. Ebben sem én, sem a Tankönyvkutató Intézet nem vesz részt.
Ha egy tankönyvet át kellett dolgozni, az nem öröm a kiadó számára. Az átdolgozások megtörténte viszont a tanulók szempontjából lehetett nagyon hasznos és indokolt is.

Az eddigi tapasztalatok alapján elérte célját az új tankönyvrendelet? Jobbak lettek az átdolgozott könyvek?

Igen.

Mit változtatna a jelenlegi tankönyvrendeleten?

Én azt hiszem, hogy a rendszeres összehasonlító vizsgálatok sokkal többet javítanának a tankönyvek minőségén, mint a mai tételes jóváhagyási procedúra. Ráadásul ezzel a megoldással nagyon sok felesleges feszültséget is fel lehetne oldani. Rendszeresen találkozom és beszélgetek a nagyobb kiadók vezetőivel, ezért tudom, hogy a tankönyvkutatásokhoz, a tudományos igényű elemzésekhez és értékelésekhez szükséges szakmai infrastruktúra létrehozásához, és az ehhez szükséges szakembergárda kialakításához a tankönyves szakmát is meg lehetne nyerni szövetségesként.

A rossz tankönyvek kihalnak 2

Tervszerű, kiszámítható és folyamatos értékelési munkát kellene végezni. Egy több évre szóló terv segítségével szisztematikusan sorra kerülhetne a tankönyvek minden csoportja. Mondjuk 2008-2009-ben a természettudományos tankönyvek, az utána következő évben a történelemtankönyvek, azután pedig az irodalomtanításhoz használt taneszközök kerülnének sorra. Egy ilyen átfogó, elemző értékelési folyamat nagy segítséget jelentene az iskoláknak és a pedagógusoknak, s valószínűleg a kiadóknak is nagyon sokféle hasznosítható információt adna. Különösen fontos lenne a tankönyvek összehasonlítása a szövegértési kompetenciák fejlesztéséhez nyújtott segítség szempontjából. Mennyi és milyen minőségű szövegértési feladat van a kémia-, a történelem- vagy a matematika-tankönyvekben? Az iskolák ma az országos kompetenciamérések lázában égnek. Intézkedési terveket készítenek a tanulóik eredményeinek javítása érdekében. Ezen intézkedések között megjelenik a tankönyvválasztás is, de ma még nagyon kevés támpontja vagy az iskoláknak ahhoz, hogy helyesen tudjon dönteni.

Az elkövetkező években az EU-források igénybevételével milliárdos nagyságrendű állami támogatásokat fognak kapni a tankönyvkiadók is a jelenlegi kínálatuk megújítására és új fejlesztések elkészítésére egyaránt. Ilyen helyzetben azt gondolom, kötelező lenne gondoskodni az államnak arról, hogy a produktumok objektív értékeléséhez és az eredmények nyilvánosságra hozásához szükséges feltételek is megteremtődjenek.

Címkék: Belföld

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.