Amikor megválasztották elnöknek, azt ígérte, 2014-re 15 százalékossá teszi a SZDSZ-t. Ehhez képest most 1 százalékon áll. Hogyan juthattak idáig?
A közvélemény-kutatások egymásnak is ellentmondanak. A Medián szerint a kilépéssel csökkent a szavazóbázisunk. A Tárki szerint ezzel szemben megdupláztuk támogatottságunkat, és a pártválasztók között 4 százalékon állunk. Szerintem lényegileg ugyanott állunk, mint 2003 tavaszán vagy tavaly. Kétségtelen, hogy az SZDSZ az utóbbi időben beleszürkült a kormányzásba. Gyurcsány magához ragadta a liberális ügyeket, legalábbis szavakban, ugyanakkor segélyközpontú, adóemelő politikát folytatott. Ezenkívül a borsodi ügy is sokat ártott a pártnak.
Ezért Ön a legnépszerűtlenebb politikus ma Magyarországon?
Pártelnökként nem az volt a dolgom, hogy a saját népszerűségemet ápoljam. Azért voltam felelős, hogy kiálljak az SZDSZ programjában szereplő reformokért és a kormányban vállaljam az ezzel járó konfliktusokat. Ez történt Horváth Ágnessel is, akinek egy a liberálisok számára nehezen vállalható egészségügyi kompromisszumért kellett feláldoznia személyes népszerűségét. Nagyon tisztelem azért, hogy erre hajlandó volt. Sajnos hiába.
Tud-e még valaha tömegpárttá visszaváltozni az SZDSZ?
Tömegpárttá nem, a populista ígérgetéssel nem lehet és nem akarunk versenyezni. De meg kell próbálnunk sikeresebben megszólítani annak a 15-20 százaléknyi választónak az egyre nagyobb részét, akik Magyarországon hisznek a szabadságban, a piacgazdaságban, a demokratikus intézmények és az emberi jogok védelmében, és abban, hogy ne az állam írja elő, hogyan történjenek a dolgok. Sokan közülük eddig úgy vélték, hogy „összebútoroztunk” az MSZP-vel.
Piacgazdaság van például Svédországban is, ahol magasak az adók, erős a szociális háló, s eszükbe nem jutna egykulcsos adót bevezetni.
Való igaz, lehetséges kapitalizmus magas és alacsony állami újraelosztás mellett is. Nekünk azonban nem Svédországot, hanem a régiónkat kell nézni. Szlovákiával, Romániával, Csehországgal kell versenyeznünk, ahol jóval alacsonyabb az állami újraelosztás, mint nálunk, s már bevezették, vagy bevezetni készülnek az egykulcsos adórendszert.
Sokan viszont úgy vélik, hogy nem feltétlenül kellene beszállni a régiós adóversenybe. Tőkét lehet vonzani például a jelenleginél képzettebb munkaerővel, vagy a jobb infrastruktúrával is.
Fontos a képzettség és az infrastruktúra. A liberális tárcák ezeken a területeken 2002 óta sokat tettek. De az adórendszerünk jelenleg olyan versenyhátrányt jelent, amelyet mindenképp korrigálnunk kell.
Olyanok is akadnak, akik szerint nem érdemes például 20 milliárd körüli állami támogatást adni 1500 olyan munkahelyért, amiknek egy részét aztán nem is magyarok töltenek be.
A Hankook beruházásra gondol? Jobb lett volna, ha Szlovákia nyeri a projektet? Sok rosszindulat látott napvilágot ebben az ügyben. Egy 131 milliárdos beruházáshoz adott 16 milliárdos költségvetési támogatásról van szó, ami busásan meg fog térülni. A beszállítói lánc révén a beruházás összesen több mint 3000 új munkahelyet teremt. Ízléstelennek tartom a Fidesz ellenpropagandáját, amely egyszer a magyarság nevében tart pántlikás beszédeket, majd a Felvidékről, Erdélyből dolgozni átjáró magyarokból olcsó román és szlovák vendégmunkásokat kreál.
Kóka szerint a Fidesz a magyarokból olcsó vendégmunkásokat kreál – Fotó: Gáti András
Nem azért nem képes az SZDSZ tömegpárttá válni, mert a magasabb jövedelműek érdekvédelmét vállalta föl, akik viszonylag kevesen vannak?
Nem erről van szó. A marginális adóráta éppen az átlagbérnél a legmagasabb, ezért nem érdemes legálisan egyetlen óra többletmunkát sem vállalni. Ezen változtatni kell, hiszen ez a teljesítmény visszafogására és adóelkerülésre ösztönöz.
—-Fukuyamáról és Fodorról—-
Önről tudni lehet, hogy szokott liberális közgazdászokat, filozófusokat olvasni. Egyetért esetleg Hayek elgondolásával, aki a szabadságot és egyenlőséget egymással ellentétes fogalmaknak tartotta?
Hayek, Fukuyama és Friedman hasonló következtetésre jutottak: nem az állam, hanem a polgár képes teremtő teljesítményre. Nem állnak messze tőlem ezek a gondolatok. Nem az egyenlőséget, hanem az esélyegyenlőséget tartom értéknek. Ugyanakkor azt is gondolom, megfér egymással a szabadság és a szolidaritás. Nem lehet viszont szolidárisnak lenni úgy, hogy csak minden harmadik-negyedik ember fizet adót és járulékokat.
Rendelet szól arról, hogy a rendszeres segély összege nem lehet több a nettó minimálbérnél.
Jöhet ahhoz még lakhatási támogatás, s még egyebek is. A segélyek a mai rendszerben nem ösztönöznek munkára.
Hiába csökkentik a segélyt, az érintettek nem biztos, hogy munkába állnak, ha nincs munka a környéken, vagy nem veszik föl őket, mert nem megfelelően képzettek.
Ezért kell csökkenteni az adókat és beindítani a gazdaság motorját. A segélyrendszert pedig úgy kell átalakítanunk, hogy igazságosabb legyen, és a valóban rászorulókat támogassuk, őket viszont jobban. Ösztönözni kell a munkavállalást, növelni az aktívak számát, hogy ők megfelelő módon támogatni tudják az inaktívakat.
Az MDF is beszállt az adócsökkentési versenybe. Nem jelenthet gondot az SZDSZ-nek, hogy más is ebben a témában politizál?
Az adócsökkentés olyan, mint a szeretet: minél többet kínálunk belőle, annál jobb lesz mindnyájunknak. Nem baj, ha más is beszél róla. Én három év alatt ezermilliárdos adócsökkentést javasoltam a Parlamentben. Ezt akarja Matolcsy György, ugyanennyiről beszéltek nemrégen az Oriens-tanulmány szerzői. Nem vetélkedek az elsőségért. Az MDF is elköteleződni látszik az adócsökkentés mellett. Persze nem elég beszélni az adócsökkentésről, számításokat is le kell tenni az asztalra. A kormányzó szocialisták kivételével szinte mindenki látja: adócsökkentésre van szükség. Különben lemaradunk, és olyan rossz gazdaságpolitikai utat választunk, mint azt 1985 körül tettük. Nem lehet tovább halogatni.
Az elnököt sokan támogatják a párton belül – Fotó: Gáti András
Az SZDSZ továbbra is az államigazgatás leépítésében látja az adócsökkentés fedezetét?
Az állam működési költségeiben van még 1-200 milliárd forint tartalék, a segélyrendszer célzottabbá tételében nagyjából ugyanennyi. A gazdaság fehéredése, az általunk januártól javasolt 20 százalékos, majd 2011-ig fokozatosan 18 százalékra csökkenő egykulcsos adórendszer dinamizáló hatása és a fölöslegessé váló kedvezmények megszüntetése együttesen kiteszik a hiányzó százmilliárdot.
A vállalati adókedvezményeket is megszüntetné?
Jelentősen szűkíteném, csak a jövedelmek újrabefektetéséhez, a beruházásokhoz járna kedvezmény.
Le tudja győzni Fodor Gábort?
Az SZDSZ akkor lehet sikeres, ha önálló, független liberális pártként hitelesen és átláthatóan politizál. Ma ezt a stratégiát én képviselem a pártban, és úgy látom ennek van többsége. Ezért bízom a győzelemben.
Jelentős különbség van ön és Fodor programja között?
A fő különbség, hogy Fodor Gábor az elmúlt hetekben inkább egy új koalícióról és nem az SZDSZ önállóságban rejlő esélyéről beszélt. Emellett kevésbé koncentrál a gazdaságpolitikára. Márpedig ma rossz döntés volna visszakéretzkedni a koalícióba. És olyan helyzet van, amikor az adócsökkentés és a közteherviselés átalakítása döntő fontosságú az ország számára.
Mihez kezd, ha végül Fodor Gábor győz?
Ma a legtöbben úgy látják a pártban, hogy megkapom a bizalmat a folytatáshoz: a független, önálló SZDSZ stratégiája többséget fog kapni a küldöttektől.
S ha mégis bekövetkezik, együttműködne vele, vállalna funkciót a pártban?
Igen, természetesen. Én a SZDSZ-ben hosszú távra tervezek.
