A pszichológusok szerint a látszattal ellentétben a közepesen teljesítő hallgatók számos előnnyel bírnak, a kitűnők számos hátránnyal küzdenek. Az okok között szerepel, hogy míg a kitűnők hosszan töprengenek egy feladat megközelítéséről, addig a közepesek egyszerűen megcsinálják. Ez utóbbiak többségének magas az úgynevezett érzelmi hányadosa (EQ), jobb intuícióval bír, másokat jobban megért. Mindehhez pedig nem szükséges tárgyi tudás.
A kitűnők kevésbé boldogulnak majd (fotó:mti)
A kitűnő tanulót unalmasnak tartják és nem szeretik az osztálytársai. A tanárok felfelé húzzák osztályzatát, de nagyobb követelményeket is támasztanak vele szemben. A sok tanulás elveszi az idejét, amit a többiek barátaikkal töltenek. Többnyire nem tud megbirkózni a rendkívüli helyzetekkel. Mivel minden tárgyat szorgosan tanul, nem tud behatóan foglalkozni semmivel, vagyis legtöbbjük univerzális dilettáns. Vérmérsékletét tekintve leggyakrabban melankolikus vagy flegmatikus alkat, ráadásul szülei is elégedetlenek vele – állítják a kutatók.
Más szempontból megközelítve kimutatták: a közepes tanulók közül jóval többen alapítanak saját vállalkozást, és válnak tehetséges vezetővé, éppen azért, mert csak azt tanulták, ami érdekelte őket, sok barátot szereztek, aki segíti indulásukat, és mernek kockáztatni. Ezzel szemben a kitűnők megszokták, hogy mások elvárását, utasítását teljesítsék, szófogadók, de csak stabil feltételek között tudnak dolgozni, nehezen döntenek, mert félnek, hogy hibát követnek el, vagyis éppen mások döntéseinek kivitelezésére alkalmasak.
A feltételezésekre bizonyítékkal szolgál egy 1997-ben készült oroszországi felmérés: akkor a munkanélküliek között 12 százalék volt a kitűnő és 54,5 százalék a négyes tanulók aránya, de a közepesek csak a munkanélküliek 8,1 százalékát tették ki.
