Csendben várakozik a háttérben a Kapolyi László országgyűlési képviselő, energiaipari milliárdos vezette Magyarországi Szociáldemokrata Párt arra az esetre, ha tömegével ábrándulnának ki baloldali érzelmű szavazók az MSZP-ből. „Még mindig jobb, ha egy másik baloldali pártot támogatnak, mintha átállnak a jobboldalra, vagy a politikától távolmaradók táborát gyarapítják” – fogalmaztak lapunknak szocialista parlamenti körökben arra a kérdésünkre, hogy az utóbbi időben „irányított”, vagy spontán módon történnek átlépések az MSZP-ből az MSZDP-be. (Nagykanizsán, Dunakeszin, az óbuda-békásmegyeri és a zuglói választókerületben növekedett meg az MSZDP tagsága az elmúlt hetekben-hónapokban.)
Már a 2006-os választások előtt is napirenden volt a két szociáldemokrata értékrendet képviselő politikai erő fúziója. Végül a hosszas tárgyalások eredménye mindössze egy együttműködési megállapodás lett 2007 decemberében. Ennek lényege, hogy a két párt egymást támogatva, szuverenitását megőrizve működik a jövőben.
Túl nagy ár a szociáldemokráciáért?
A szocialisták eredetileg szerették volna megszerezni a „szociáldemokrata” nevet, aminek az ára azonban túl nagy lett volna számukra. Úgy tudjuk, Kapolyi erős MSZDP-s képviseletet és döntési jogosítványokat kért az új párt vezetésében, amit az MSZP elnöksége visszautasított. Így most az került előtérbe, hogy a jelenleg alig látható, „vegetáló” MSZDP-t felépítik, mégpedig elsősorban vidéken, annak érdekében, hogy az MSZP-től eltávolodó szavazók „felfedezhessék” maguknak.
Az szociáldemokraták azonban nem a szocialisták rovására építkeznek. Úgy tudjuk, személyesen Gyurcsány Ferenctől kapták meg a startjelet és a jóváhagyást annak érdekében, hogy amennyire lehetséges, a két párt fedje le a politikai térképen a baloldalt, s ne hagyja a jobboldal által elszipkázni a reformok felemás végrehajtása miatt elbizonytalanodott szimpatizánsokat.
Kiss Péter és Gyurcsány Ferenc. A kancelláriaminiszter szerint az MSZP az utolsó utáni pillanatban van, hogy az ígérgetések helyett cselekedjen.
A népszerűségvesztés miatt azonban az MSZP még 2008-ban mérleget készít, több fordulóban. A számvetés során a március 9-i népszavazás eredményének ismeretében személyi kérdéseket is napirendre vehetnek. „Az nem lehet, hogy egy nagy pofon visszhang nélkül maradjon!” – magyarázta az indokot a Figyelőnek a párt egyik prominense, aki ugyanakkor cáfolta, hogy a referendum következménye azonnali miniszterelnök-csere lehet.
Forgatókönyvek, egy kudarcra
Értesüléseink szerint a kudarc fokához igazított forgatókönyvek készültek. Legsúlyosabb esetben, azaz, ha csúfos vereséget szenved a párt, s az év második felére nem mutatkoznak meg a gazdasági eredmények, valamint a reformok sem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket, a nagyobbik kormányzópárt még 2008 késő őszén hasonló korrekciót hajthat végre, mint 2004-ben, Medgyessy Péter menesztésekor.
A szocialistáknál ugyanakkor egyelőre egyetértés mutatkozik abban, hogy Gyurcsánynak nincs alternatívája. Egyebek között azért sem, mert nincs az a politikus, aki ilyen vert helyzetben ambicionálná a népszerűsége mélypontján lévő párt és kormány vezetésének átvételét. A néha egymás ellen játszó platformok nem vitatják azt sem, hogy szükség van a reformokra, a megvalósítás módját azonban már erősen kritizálják, s „reformdüh” helyett a társadalmi támogatottság növelését sürgetik. A szakma és a társadalom ellenében nem lehet változtatásokat végrehajtani, folyamatos visszacsatolásra és korrekcióra van szükség – hangsúlyozzák.
Nincs elég hitelesség
Ugyanakkor egyre több MSZP-s frakciótag, sőt az elnökség túlnyomó többsége is azt kéri számon a kormányfőn, miért nincs elmozdulás a „kevesebb ígéret, több hitelesség” irányába. A Figyelő úgy értesült, néhány héttel ezelőtt Kiss Péter kancelláriaminiszter és a kormányfő között is szóba került a téma. Kiss hangsúlyozta, az MSZP az utolsó utáni pillanatban van, hogy az ígérgetések, s az állandó kapkodás helyett inkább cselekedjen. Kevés területre fókuszáljon, de ott érdemi, s társadalmi támogatottsággal rendelkező reformokat vigyen végbe, amellyel Gyurcsány önkritikusan egyetértett.
Az MSZP egyébként meglehetősen hitevesztetten várja március 9-ét. Minimumprogramja, hogy 2 millió alá szorítsa az „igen”-ek számát. Az e limit feletti ilyen tartalmú szavazat ugyanis azt jelentené: érvényes és eredményes a referendum, s azt a jobboldal nyerte meg. A szocialisták „mentsük meg, ami még menthető alapon” társadalmi hálózatépítésbe kezdtek, megyénként és településenként igyekeznek a kormány és a baloldal értékrendjét ismertetni a választópolgárokkal.
(A teljes cikket a Figyelő legfrissebb számában olvashatja!)
