A Bécsi Operabál ellen több mint két évtizede évről évre ismétlődnek a tüntetések, s a tiltakozás lassan itthon is hagyománnyá érik – a Budapesti Operabál ellen az utóbbi években békés utcabállal demonstrálnak.
Bécsi tradíció
Az osztrák főváros operabálja elleni tüntetések 1987-ben kezdődtek, szélsőbaloldali tüntetők ekkor nukleáris anyagok újradúsítását szolgáló üzem ellen tiltakoztak. Ezt követően a társasági élet krémjét közönségének tudó – akkorra nemzetközi hírnévre szert tett – Bécsi Operabál magas státusú vendégei révén a „gazdagok” és a „tőke” került a célkeresztbe. A vasfüggöny leomlása után a tüntetések intenzitása csökkent, de a 2000-es Bécsi Operabál idején 15 ezres tömeg gyűlt össze, hogy a jobboldali Osztrák Szabadságpárt kormányra kerülése ellen is tiltakozzanak. Az akkori esemény rendzavarás nélkül zajlott, ám a következő évben a külön erre az alkalomra Ausztriába érkezett német anarchistákkal megerősített tüntetők szinte utcai csatát vívtak a rendőrökkel.
Miután a rendbontók sikertelenül próbálták áttörni az Operaházat övező kordont, kövekkel és festékbombákkal dobálták meg a biztonságra felügyelő egységeket. A környező utcákig húzódó összecsapásban 17 rendőr megsérült és 42 tüntetőt letartóztattak. A kivételes eset óta a tiltakozások enyhültek, az elmúlt években legfeljebb néhány százan fejezik ki békés formában nemtetszésüket, amiért egyesek a „puccos bálon” százezreket vernek el, miközben másokat szegénység sújt. 2004 óta a tüntetést a bécsi „Fedél nélkül” újság szervezi a hajléktalanok nevében, tavaly pedig az állatvédők vonultak ki szervezetten demonstrálni.
Hazai ízek
Libamáj helyett zsíros kenyér, csillogó ruhák helyett rongyok, keringő helyett köztéri zene; a hazai tiltakozók az Operaházzal szemben, az úttest másik oldalán rendezik immár harmadik ellenbáljukat. A rongyosbálon bemutatott kontrasztokkal elgondolásuk szerint a társadalmi egyenlőtlenségekre kívánják felhívni a figyelmet, a szegénység és a hajléktalanok problémájának megmutatása az előző évekhez hasonlóan az idei megmozdulásnak is tervezett része. A szervezők azonban ennél tovább is lépnek, az ATTAC Magyarország szerint ugyanis a társadalmi igazságtalanságok a kapitalizmusnak köszönhetően léteznek, ezért nem pusztán a figyelem felkeltése a cél: az operabál elleni demonstratív utcabált – ahogyan eddig is – a kapitalizmus és a globális tőke uralma elleni tiltakozásnak szánják.
Az operabál több egy farsangi mulatságnál, az elit – vagy éppen az elitbe tartozni vágyók – reprezentációjának erős médianyilvánossággal kísért színhelyeként a tüntetők számára a társadalmi különbségeket generáló kapitalista rendszert jelképezi. Igaz, a hajléktalanok problémájának operabállal való egyértelmű összefüggésével nem mindegyikük azonosult, egy egykori résztvevő szerint „nem a hajléktalanokat kihasználva kellene zavaros politikai elveket megfogalmazni…”. A bálok báljának szimbóluma általában nem agresszív megmozdulások célpontjaként jelent meg, a budapesti bál elleni fellépést az elmúlt években nem kísérték kirívóan erőszakos jelenetek, a szervezők mindig igyekeznek a tüntetés békés jellegét hangsúlyozni. Ennek ellenére atrocitásokra akadt már példa, a 2006-os ellenbálon kisebb botrányt kavarva néhányan pénzérmékkel dobálták meg a bálra érkező vendégeket szállító limuzinokat, tavaly pedig az Operaház előtt bebocsátásra várók szenvedtek el némi szóbeli inzultálást.
Fókuszban a sztereotípiák
Az operabál iránti tiltakozói érdeklődést nem csupán a média figyelme táplálja, a bálozó „felső tízezer” nyilvános hivalkodása is alaposan meglódítja a demonstrálási kedvet. A bálok báljának valóban létezik olyan üzenete, mely azt sugallja, az a gazdagok és az arisztokraták kiváltsága. Noha korántsem bizonyos, hogy valóban az Operaházban megjelenő vendégek alkotják a társadalom kulturális, gazdasági és politikai elitjét, erre utaló sztereotípiák kétségtelenül léteznek, mint ahogyan az sem tagadható, hogy a részvétel egyben reprezentáció is, egyfajta társadalmi megnyilvánulás.
Nem mindenkinek tetszik a mulatság (Fotó: MTI)
Azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a báli részvétel pénzért megvásárolható. Az operában szórakozni kívánók nem feltétlenül az elit tagjai, könnyen lehet, hogy csak az elitbe tartozóknak látszanak, vagy odatartozóknak szeretnék láttatni magukat, mindez csak belépődíj és báli ruha kérdése. Mindenesetre, az elithez tartozás szimbóluma ahhoz elegendőnek tűnik, hogy az ellenbálozók szemében megtestesítse a tiltakozás tárgyát, s általa ők is nyilvánosságot kapjanak. A figyelem felkeltése mellett ugyanakkor konkrét eredményekkel is büszkélkedhetnek, az operabál szervezői az első tüntetés hatására egyéb jótékony célra juttatott támogatásuk mellett tavaly óta a hajléktalanokra is gondolnak. Gulyáslevest adnak a bál napján a rászorulóknak, igaz ezt a rendezvény helyszínétől távol teszik, a Blaha Lujza téren.
Talán segíthetné a két bál közötti közeledést, ha ételadományukat az Operával szemben, az utcabál helyszínén osztanák szét, ezzel annak is esélyt adva, hogy a társadalmi igazságtalanságokra irányuló figyelemfelhívás ne a saját estélyük megzavarása árán történjen. Persze, egyáltalán nem biztos, hogy az ellenbál foltot ejt az Operabál hírnevén, a megmozdulás által gerjesztett médianyilvánosság a célba vett rendezvény presztízsét is növelheti. A tavalyi esemény sajtóvisszhangja alapján állítható, hogy a demonstráció növelte az operabálról szóló híradások számát és az utcabálról tudósító cikkek is inkább magáról az akcióról emlékeztek meg, a szegénységről, a hajléktalanok problémájáról már kevésbé. Ez a jelenség pedig az ellenbálozók számára kényes kérdést feszeget: vajon mire irányítja a tüntetés a tényleges figyelmet, a társadalmi igazságtalanságokra, saját magukra, vagy éppen magára a karikírozni szánt operabálra?
