A Medián kutatásának adatai szerint nem tűnik kétségesnek, hogy a „nemeknél” sokkal több „igen” szavazat várható a referendumon, a kérdés elsősorban az, hogy az utóbbiak elegen is lesznek-e, azaz meglesz-e a három kérdésben az eredményességhez szükséges bő 2 millió igen szavazat.
A nemmel szavazók is aktivizálódtak
A szavazási szándék januárban nem nagyon változott, viszont az „igeneket” támogatók körében jóval magasabb (60 százalék körüli) a részvételüket biztosra mondók aránya, ám az elmúlt hetekben a „nem” táborába tartozók is éledezni kezdtek, és két hét alatt jelentős mértékben erősödött az aktivitási szándékuk.
Így január közepén egyszerre mindhárom kérdésben a szavazókorú népesség 40 százaléka mondta azt, hogy biztosan elmenne és igennel szavazna a népszavazáson, és 5-6 százalék volt azoknak az aránya, akik elmennének és a nem mellett húznák be az ikszet.
Forrás: Medián
Nem kormányváltó népszavazás
Az persze kérdés, hogy végül hányan fognak elmenni, hiszen a választás előtt rendre többen mondják magukat biztos szavazónak, mint ahányan végül tényleg leadják a voksukat. A szavazók mozgósíthatóságát az is befolyásolhatja, hogy szerintük mi a referendum igazi tétje. Ezzel kapcsolatban jelentős fordulat történt a közhangulatban: január elején még többségben voltak, akik szerint egy sikeres népszavazás után a kormánynak le kell mondania, két héttel később viszont már ennek az ellenkezőjét gondolták többen.
Ez a hangulatváltozás egyrészt megkönnyítheti azoknak a kormánypárti szavazóknak a dolgát, akik marasztalnák a kormányt, de szívesen leszavaznák a díjakat. Az MSZP-szavazók 15 százaléka állítja, hogy biztosan elmenne és igennel szavazna a kérdésekre (a nemmel szavazó „biztos” résztvevők aránya ennél kisebb, 12 százalék). A kormányváltó hangulat elillanása viszont csökkentheti az ellenzéki szavazók lelkesedését a népszavazás iránt.
