Festékszóró spray-k helyett a gyufa a menő Ózdon és környékén, ahol nem a grafiti terén megmutatkozó kreativitás a vagányság mércéje, hanem a gyújtogatásban elért eredmények a várost övező erdőkben. Már ahol ezekből valami még megmaradt, azt követően, hogy a rendszerváltással megugró munkanélküliség és az elharapódzó szegénység következtében az esőerdők irtását idéző méreteket öltött a települést övező fás területek kipusztítása.
„Akad olyan erdősítés, amelyet az elmúlt időszakban több alkalommal is felgyújtottak” – ad számot az állapotokról Kovácsevics Pál, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Erdészeti Igazgatóságának (MGSZHEI) szakmai tanácsadója. Szerinte a tüzek gyakorta a fatolvajok lelkén száradnak, akik így próbálják eltüntetni áldásosnak cseppet sem mondható tevékenységük nyomait, vagy bosszút állni a tulajdonosi-rendőri „zaklatásért”.
Az erdők 40 százaléka privát
A rendszerváltás előtt szervezettebben őrizték az állami erdőket, ám a kárpótlással 40 százalékuk magántulajdonba ment át. Az erdőgazdálkodás nehezen indult be – olyannyira, hogy a sok idős, külföldre szakadt, az érdeklődés minimális jelét sem mutató tulajdonos miatt manapság több tízezer hektáron nincs nyilvántartott erdőgazdálkodó.
„Így egyesekben kialakulhatott egy olyan képzet, hogy a faállomány szabad préda” – véli Kovácsevics Pál. Az erdők fáinak tiltott tizedeléséből tavaly keletkezett kárt – az újraerdősítés költségeivel együtt – 4 milliárd forintra taksálja az MGSZHEI, ennek dacára az illegális fakitermelés legfeljebb olyankor éri el az ingerküszöböt, amikor emberhalállal jár (néhány hete egy természetvédelmi őr fegyveréből ért halálos lövés egy fatolvajt).
Nem látni a tolvajoktól az erdõt? (Fotó: MTI)
A szervezett fakitermelés a fő gond
Nem elsősorban az ilyen „kisipari” falopás okoz azonban igazi főfájást az erdészeti ágazatnak, hanem a szervezett, engedély nélküli fakitermelések, amelyek tavaly 600 hektárnyi erdőnek okozták a vesztét. Különösen az utóbbi esztendőkben harapódzott el a profitcélú illegális fakivágás: ahogy nőttek a faanyag- és energiaárak, úgy kezdett mind rentábilisabbá, egyúttal szervezettebbé válni ez a fajta tevékenység.
Ráadásul ez év elejéig az erdészeti hatóság és a rendőrség sem talált biztos fogást a „vállalkozókon”, így például 2006-ban háromszor annyi fának kelt lába, mint egy évvel korábban. Jelenleg azonban már nem csupán tízezres nagyságrendű bírságra számíthat az, akit lefülelnek: ha nem tudja igazolni a szállított faanyag eredetét, akár milliós büntetéssel is sújtható. Mi több, kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztést is kockáztat, miután a törvénytelen fakivágás környezetkárosítás, vagyis bűncselekmény.
A tettenérés persze nem egyszerű, a szervezett bandák pedig nem ismernek lehetetlent. Időnként az engedéllyel kivágott, s az erdőben tárolt fahalmokat dézsmálják meg, de a „végrehajtó brigádok” simán nekiesnek a százéves tölgyesnek is. Míg a „tőkeerős vállalkozói réteg” korszerű munkagépeket és szállítójárműveket is bevet, a fatolvajok csacsifogatot vagy preparált Zsigulikat használnak. A pár óra alatt kivágott kupac – ami nagyjából egy köbméter – 12-17 ezer forintért cserél gazdát, miközben a szakszerűen vágott és fűrészanyagként értékesített faanyag hasonló mennyiségéért százezres nagyságrendet is megadnak.
(További részleteket a Figyelő legfrissebb számában olvashat!)
