Még 1919 őszén azért indult ellene fegyelmi eljárás, s aztán nem taníthatott évekig, mert a Tanácsköztársaság alatt – Bartók Bélával és Dohnányi Ernővel együtt – tagja volt a zenei kuratóriumnak. „1938-ban tiltakozott az első zsidótörvény ellen. A Horthy-rendszerben a baloldaliakért és zsidókért, a koalíciós időkben az alaptalanul fasisztának kikiáltott művészekért, értelmiségiekért, a kommunista diktatúrában pedig elsősorban az üldözött zenészek, papok érdekében lépett fel; van, aki neki köszönheti az életét” – olvasható a cikkben.
A Rákosi-érában meglehetősen elszigetelődött, „Révai József – főleg uralkodása első éveiben – Kodályt klerikális, polgári elemként, ellenségként kezelte”. Persze az is gyanússá tette, hogy kiterjedt külföldi kapcsolatokkal rendelkezett, s korábban sok külföldi meghívásnak tett eleget nyugaton, sokat levelezett.
De vajon miért nem maradt külföldön? 1948-ban például kint volt egy UNESCO-konferencián, ahol felkérték tanácsadói munkára, amit állítólag elhárított azzal, hogy idehaza munkája van. A valóság azonban kicsit más – derül ki a cikkből. Egy Károlyi Mihály (akkor párizsi magyar nagykövet) ügyében folytatott vizsgálatból az derül ki: „Kodály az UNESCO-nál megkísérelt állást szerezni, amit a szervezet elnöke, Huxley meg is ígért neki, és állítólag Ferenczy (sic!) Edmond (valójában Ferenczi), a magyar UNESCO-megbízott csak az utolsó pillanatban akadályozta meg, hogy Kodály az állást valóban el is nyerje. Kodály a Huxleyvel folytatott tárgyalások alkalmával többször is kijelentette, hogy a jelenlegi viszonyok között képtelen Magyarországon élni és dolgozni. Különös felháborodással beszélt a szovjet bolsevik párt Sosztakovics és társai ellen hozott határozatáról.”
Ferenczi Edmondról egyébként azt is tudni kell, hogy „nem mellékesen az ÁVO Katonapolitikai Osztályának az ügynöke volt, később szerepet játszott a Rajk-perben, s őt is elítélték egy koncepciós per során”. Kodályt Rákosiék szívesen kiiktatták volna a magyar szellemi életből. Csak tartottak a nemzetközi reakcióktól. Mindenesetre menesztették az MTA éléről 1949-ben, mert nem értett egyet annak átszervezésével. Sokat járt külföldre, de megbízásai, társadalmi szereplései radikálisan csökkentek.
Kodály neve több ügynöki jelentésben is fölbukkant. „Két jelentés tudósít arról, hogy 1956. június 6-án, Nagy Imre 60. születésnapján, a házában rendezett ünnepségen a körülbelül 140 vendég nevében Kodály Zoltán és Veres Péter üdvözölte a politikust. Beszédük lényege, hogy a „a magyar nép üdvére tevékenykedjen, és kerüljön megfelelő helyre” – idéz Gervai. „Több jelentésben annak okán esik szó Kodályról, hogy kapcsolatban állt valamilyen megfigyelt személlyel. „Cyrano” (a Vígszínház egykor híres művésze, Szakács Miklós) 1957. november 15-én hangulatjelentést ad írókról. Többek között megemlíti, hogy Örkény István szerint Tamási Áron beszélte le Kodályt és Tóth Aladárt , hogy a börtönben levő, ítéletére váró Déry Tibor ügyében Kádárhoz menjenek.”
(A cikk egészében az ÉS-ben olvasható!)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
