Mintegy hatezer hajléktalan él az utcán hazánkban, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium azt ígéri: nekik is találnak megfelelő szállást a téli hónapokra. Ha szükséges, 1200 embert időszakos szállásokra küldenek. A kormány is lépett, ám ez a hajléktalanügyi miniszteri megbízott, Vecsei Miklós lemondását eredményezte. Véleménye szerint ugyanis nem megoldás a bázisszállások kialakítása. Tiltakoznak a szociális törvény módosítása ellen az érintett szervezetek is: a Tízek Tanácsa szerint súlyosan sérti az emberi méltóságot a kormány által kitalált új ellátó forma.
Új lakás, új élet
A Menhely Alapítvány igazgatója, Kártyás Irén a FigyelőNetnek elmondta: a meglévő szálláshelyek színvonalának emelésére kellene koncentrálni, csökkentek ugyanis a támogatások, a lakhatás pedig még mindig súlyos probléma. Giczy Gellért, a szaktárca főosztályvezető-helyettese úgy véli: az ideiglenes szállásokon élők fele új életet kezdhetne, megfelelő segítséggel akár lakáshoz juthatnának. 2008-tól évente 100 állami tulajdonban lévő lakással segítik a fedélnélkülieket, összesen 500 család kaphat otthont. A hajléktalanokra évente összesen mintegy nyolcmilliárd forintot költ az állam.
A lakhatás körülményeinek javítása lenne a jó út, nem pedig a bázisszállások létrehozása – véli Szemerédy Zsolt, a debreceni ReFoMix Kht. ügyvezetője. Mint elmondta, Németországban például az emberek 60 százaléka bérlakásban él, nálunk az ingatlanok 90 százaléka magántulajdonban van, mindössze a lakások öt százaléka önkormányzati bérlakás (Budapesten 90 ezer ilyen). A szakember abban bízik: hamarosan módosítják a törvényt.
Kilátástalanságban élni
A fővárosban élő 59 éves Anna művészetet tanult, volt rendes tanári munkája, majd hirtelen minden kiszaladt a kezéből, elvált, egyedül maradt, nem tudta fenntartani a lakást, amelyet egy vállalkozó vett meg annak fejében, hogy átvállalja az adósságát. Lakása, pénze sem maradt. Rokonai vidéken élnek, de oda nem mehetett – mindenki elutasította. Mint a FigyelőNetnek elmondta, aluljárókban él, este pedig a női szállásra megy, ha éppen nincs hol meghúznia magát. Sátorba biztos nem menne, szerinte az a vég, hiába nevezik a hozzáértők átmenetinek, nem jelent ideiglenes megoldást sem.
Egy hajléktalan ebédel egy ételosztáson – több tízezer embert ér az utcán a fagy (Fotó: MTI)
Kálmán viszont tavasszal és nyáron szívesen beköltözne egy olyan sátorba, amelyik zöldövezetben van, nem pedig valamelyik belvárosi udvarban. Jelenleg a Nyugati pályaudvar környékén él, papírt gyűjt, kéreget, éjszaka pedig a Menhely Alapítványnál húzza meg magát. Véleménye szerint a legnagyobb gond az alkoholistákkal van, náluk nem lehet tudni mi a fontosabb: legyen fedél a feje felett vagy bor a kezében. Ha nincs utánpótlás, indulatosak, enni nagyon keveset esznek, tisztálkodni pedig hetente járnak el. Ők Budapest szégyenfoltjai – teszi hozzá Kálmán.
Vidéken valamivel jobb
Amíg a fővárosban élő hajléktalanok több mint fele a lakástalanságát családi konfliktusok következményének tartja, a vidéki városokban többen vannak azok, akik gazdasági okok, vagy az intézményes gondoskodás megszűnése miatt lettek hajléktalanok – derül ki a Budapesti Módszertani Szociális Központ kutatásából. Pécsett a legidősebbek – átlagosan 48 évesek –, Nagykanizsán pedig a legfiatalabbak – átlagosan 41 évesek – a hajléktalan emberek. A nők aránya Debrecenben a legmagasabb, Székesfehérváron valamint Kecskeméten a legalacsonyabb.
Székesfehérváron a héten adták át a félmilliárd forintból megépült nappali szolgáltató központot. Becslések szerint mintegy 180 hajléktalan keresi majd fel a centrumot. Ott egyébként háromszáz fedélnélküliről tudnak, közülük 200 az utcán él, 80 százalékuknak nincs munkája. A szolgáltató ház nekik nyújt majd széleskörű tájékoztatást, munkát azonban maguknak kell majd találniuk.
Az ország második legnagyobb városában, Debrecenben mintegy 800 hajléktalan él, közülük 150-en az utcán. A 2002-től működő ReFoMix Kht. 300 embernek tud rendszeresen szállást biztosítani, zord időben pedig két fűthető konténert is bevetnek. Senkit nem hagyunk az utcán – hangsúlyozza a FigyelőNetnek Szemerédy Zsolt ügyvezető.
—-Fedéllel Európában—-
Hazánkban a hajlék nélkül maradóknak az Alkotmánybíróság döntése alapján nincs joguk lakáshoz, csak intézményi férőhelyhez, és az állam csak közvetlen életveszély esetén kötelezhető ellátásra. Nyugat-Európa nagyobb városaiban más a helyzet: Németországban, Nagy-Britanniában és Franciaországban – ahol a legtöbb hajléktalant jelzik a statisztikák – mindenütt törvény mondja ki a lakáshoz való jogot. Azokban az államokban, ahol fejlett szociális háló működik (elsősorban Skandináviában), bérlakásrendszert is fenntartanak.
A francia parlament tavasszal fogadta el azt a törvényt, amely szerint az ország területén szabályosan, engedéllyel tartózkodóknak az állam garantálja az önálló és megfelelő szálláshoz való jogát. A Lakhatási Jog (DAL) elnevezésű civilszervezet így 100 ezer lakás átadásáról szóló sürgősségi terv kidolgozását szeretné elérni a közeljövőben. Párizsban és környékén egyébként több mint 370 ezer ember vár szociális lakás kiutalására. Franciaországban mintegy egymillió embernek nincsen állandó otthona és mintegy százezren élnek az utcán.
London 62 ezer hajléktalanjának mintegy fele a magánszektortól bérelt ingatlanokban kap ideiglenes elhelyezést. A helyi önkormányzat bérel ingatlant a magán szektor által kínált bérleményekből egy meghatározott időtartamra, a bérbeadó számára garantált bérleti díjjal. A fizetendő díj általában a piaci ár alatt van (300 font hetente), amelyet a helyi önkormányzat állapít meg, ezután lakhatási támogatást igényélhetnek az érintettek. London utcáin mintegy tízezer hajléktalan él, Nagy Britannia-szerte ez a szám eléri a 900 ezret.
Kisvárosi segítségek
Az Észak-Rajna-Vesztfáliában található 140 ezer lélekszámú kisvárosban, Paderbornban a nagyvárosokhoz képest nagyon kevés hajléktalan él, itt az önkormányzat napi 11,5 euróval segíti a rászorulókat. Egy SKM nevű szervezet pedig erdő-, park- és virággondozással, kerékpárjavítással a német posta részére, használt bútorok gyűjtésével és árusításával, továbbá mechanikai készülékek szétszerelésével foglalkoztatja őket.
A világ több mint 90 országában működő Prison Fellowship International Romániában 4500 embernek nyújt támogatást, illetve foglalkoztat elítélteket, szegényeket és hajléktalanokat. Kolozsváron is működik a szervezetnek egy menedékhelye, ahol mintegy 90 otthontalan tartózkodhat. A román városban százan élnek koldulásból és ugyanennyien vannak hajlék nélkül, a menhelyre a rendőrség szállítja őket.
A fedélnélkülieken túl
Háromszázezren szükséglakásban húzzák meg magukat, több mint egymillió a lakástalanok száma, ez 500 ezer háztartást jelent – derült ki a legutóbbi népszámláláskor, 2001-ben. Több mint másfél millióan élnek korszerűtlen, rossz minőségű házban, negyedmillió lakásban kettő vagy több család található, mintegy 200 ezren túlzsúfoltan laknak.
