Szerencsétlennek tartjuk, hogy miközben évek óta folyik az új Ptk. előkészítése, a kormány a kodifikációs munkában részt vevő jogtudósok álláspontja ellenében, aktuálpolitikai megfontolásból terjeszt elő módosítást – fogalmazta meg kritikáját Schiffer András ügyvivő. Emlékeztetett arra, hogy a jelenlegi kormány elődje adott megbízást egy új Ptk. koncepciójának kidolgozására, ám a mostani törvénymódosítási javaslat ezzel az anyaggal „szembemegy”, attól „teljesen idegen”.
Schiffer András szerint aggodalomra ad okot, hogy miután a gyűlöletbeszéd megítélésében nincs társadalmi konszenzus, a javaslat tág teret nyújt a jogintézménnyel való visszaélésre. A jogvédő úgy véli, hogy a jelenlegi jogszabályi keretek is biztosítanak lehetőséget a szankcionálásra, ám ezzel sok esetben nem élnek.
Az emberi méltóság a szólásszabadság fölött
A kormány által nemrég benyújtott törvénytervezet a gyűlöletbeszédről ugyanis bizonyos csoportok emberi méltóságát a szólásszabadság alapjoga fölé helyezné. A javaslat indoklása szerint a szólásszabadság a megszilárdult demokráciákban tetszés szerint korlátozható.
„Aki nagy nyilvánosság előtt a magyar nemzettel, vagy a lakosság egyes csoportjaival, így különösen nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporttal kapcsolatban olyan kifejezést használ, vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy a csoport tagjainak becsületét csorbítsa, avagy emberi méltóságát megsértse, vétséget követ el és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő” – áll a tervezetben.
Egy következő bekezdés szerint büntethető lenne az, aki nagy nyilvánosság előtt olyan – különösen önkényuralmi rendszerre vagy eszmére emlékeztető vagy utaló – testmozdulatot tesz, amely alkalmas a magyar nemzet, vagy lakosság egyes csoportjai megsértésére. Nem büntetnék azonban azokat, akik politikai párttal, vagy politikai közszereplést is folytató társadalmi szervezettel kapcsolatban, közszereplésükkel összefüggésben olyan kifejezést használnak, amely alkalmas bizonyos csoport becsületének megsértésére.
Egyenlőtlen védelem?
„A gyűlöletbeszédről benyújtott kormánypárti törvénytervezet egyenes folytatása a Kossuth téri kordon tavaly őszi felállításával kezdődő és a szélsőjobboldali szervezetek alakulása kapcsán az egyesülési jog tartalmának újraértelmezésére tett kísérlettel folytatódó sorozatnak.
A gyűlöletbeszédről szóló törvénytervezet jó példa arra, hogy miképpen szolgáltatható ki a politika napi érdekeinek a fő funkciója szerint a társadalom stabilitásának fontos garanciáját jelentő jogalkotás és alapjogi szabályozás” – hangoztatta a TASZ-szal megegyező álláspontját Pethő Sándor.
A Károli Gáspár Református Egyetem tanára a FigyelőNetnek elmondta: a tervezet egyfelől a lakosság, ezen belül is a kiemeltként kezelt etnikai, faji, vallási csoportok védelmét célozza. Másfelől viszont a közszereplést is folytató társadalmi szervezeteket, – legalábbis a közszereplésükkel összefüggésben – kiveszi a védelem alól. „A cél nyilvánvaló: a természetes személyek, különösképpen bizonyos, a törvény által kiemelten nevesített társadalmi csoportok védelme előnyt élvez a közszereplést folytató társadalmi szervezetek jogvédelmével szemben” – véli Pethő. Hozzátette: ráadásul mind a verbális, mind a tevőleges elkövetési mód mibenléte körvonalazatlan, általános, és lehetőséget ad a szubjektív bírói mérlegelésre.
—-Az emberi méltóság fontosabb?—-
A módosítás indoklása elméleti szempontból két meglehetősen problematikus alappillérre támaszkodik, véli a szakértő. Az egyik szerint a szólásszabadság, mint alapjog a politikai rendszer demokratikus működésének veszélyeztetése nélkül korlátozható.
„Ennek a törekvésnek jogelméleti logikája a szólás és véleménynyilvánítás, mint az egyik legfontosabb alapjog, és az emberi méltósághoz fűződő jog, mint legfontosabb alapjog szembeállítása. Az összeütközést a törvényjavaslat olyan módon oldaná fel, hogy különbséget tesz fontos és legfontosabb alapjog között: azaz a szólás és véleménynyilvánítás szabadságát mintegy alárendeli az emberi méltósághoz való jognak” – mondta Pethő Sándor.
Véleménye szerint ez a megoldás elméleti szempontból igen nehezen indokolható, hiszen az alapjogok katalógusának homogenitását áldozza fel. „Az úgynevezett gyűlöletbeszéd büntetőjogi szabályozása persze önmagában nem alkotmányellenes. Az itt az alapkérdés, hogy ezt az alapjogok homogenitásának feladása révén, vagy harmonizálása útján kell-e megvalósítani.”
Nem kell tág szólásszabadság?
A törvényjavaslat indoklásnak másik elméleti tartópillére szerint „egy kialakult és stabilizálódott demokráciában – amilyen évek óta Magyarország – mindig jóval szűkebb keretek közt kell megvonni a szólásszabadság határait, mint az átalakulást közvetlenül követő időkben. Megszilárdult demokráciában a szólásszabadságot egyre inkább korlátozzák az
állampolgárok, és egyes, a társadalmat alkotó csoportok jogos érdekei.”
„A tervezet nyelvi és gondolati logikája szerint azonban a szólás és véleménynyilvánítás szabadsága nem több mint puszta eszköz, melynek korlátlanságát legfeljebb a funkcionális hasznossága alapozhatja meg. Ez az álláspont sem gyakorlati, sem elméleti szempontból nemigen indokolható” – véli Pethő.
Hozzátette: elméleti tekintetben a legnagyobb nehézség az, hogy az indoklás eltekint a szólásszabadság alapértékjellegétől. A megszilárdult demokráciában akár a szólás és véleménynyilvánítás alapjogát, akár más alapjogot korlátozni – azaz valamely részében felfüggeszteni – akár egy másik alapjog érvényesítése érdekében is – lehetséges ugyan, ám igen rossz üzenete van mind a társadalom, mind az e jogok érvényesülésére kínosan odafigyelő demokráciák számára. Nehéz ugyanis megkerülni azt a kérdést: az alapjogok bármelyikének korlátozása vajon nem a demokratikus intézményrendszer banánköztársasági struktúra felé fordulását vetíti-e előre.
