Bálind Attila bíró az ítélet indoklásában kifejtette, hogy az államilag finanszírozott levelező tagozatú képzésen részt vevő felperes, Swiderski Erika és az oktatási intézmény között nem jött létre szerződéses jogviszony, kapcsolatuk a felsőoktatási törvény alapján hallgatói jogviszonynak minősül.
A felperes keresetét, melyben a befizetett összeg és kamatai visszafizetését kérte, szerződés érvénytelenítésére alapozta, ilyet azonban nem kötött az intézmény és a hallgató, és erre nem is voltak kötelesek, mivel az ezt előíró kormányrendelet a költségtérítéses képzésben részt vevő diákokra vonatkozott csupán.
Ettől függetlenül a bíróság érdemben vizsgálta a felperes keresetét. A hallgatóktól szedett díjakat és térítéseket a hallgató tanulmányai idején két kormányrendelet szabályozta. Mindkét jogszabályban közös, hogy a felsőoktatási intézmény az államilag finanszírozott képzésben részt vevő hallgatótól a képzési követelmények között nem szereplő szolgáltatások ellenértékeként egyéb díjakat szedhet.
A bíróság álláspontja szerint a tárgyalás során az egyetem bizonyította, hogy ilyen többletszolgáltatásokat nyújtott: a levelező képzésen résztvevő hallgatók oktatása emelt óraszámban folyt, bővített szakirány- és tantárgykínálatból választhattak, és az intézmény a szegedi nappali tagozatos képzésénél magasabb technikai színvonalat biztosított.
A bíróság ítélete szerint a felperes – amennyiben kellő gondossággal járt el – a felvételi tájékoztató és az intézmény közlése alapján tisztában lehetett azzal, milyen díjakat kell fizetnie képzése során. Kotroczó Béla, a felperes jogi képviselője az ítélethirdetést követően újságíróknak elmondta, fellebbeznek a bíróság döntése ellen.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
