A huszadik század közepén Közép-Európában a szélsőjobboldali szervezetek saját jelképeik megalkotásakor egyrészt nagy figyelmet fordítottak a történelmi folytonosságra, a régi dicsőséges korszakok jelképeinek felújítására, másrészt bizonyos jelképeket tudatosan nem vállaltak.
A magyar nemzeti szimbólumok közül a nyilasok eszmevilága nem tűrte a királyságra és a kereszténységre emlékeztető kettőskeresztet, a magyar címer úgynevezett „árpád-sávos” része azonban vállalható volt számukra – mondta el a FigyelőNetnek Rácz György, a Magyar Országos Levéltár osztályvezető-helyettese, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Medievisztika tanszékének docense.
Nyilas karszalag (forrás:levee.blog)
Szálasiék a magyar trikolór harmadik színét is bevették jelvényükbe: egy négy irányba mutató zöld nyilat, középen a hungarizmust jelképező H-betűvel. Fontos kiemelni azt is, hogy a nyilas „sávozás” öt piros, négy fehér sávból állt – szemben a történelmi négy-négyes osztással – és elválaszthatatlan a nyilaskereszttől – véli a szakember.
Védeni kellene
Rácz szerint az 1990 után szélsőjobboldali rendezvényeken feltűnő vörös-fehér sávos zászlók szimbolikája nincs még kellőképpen tisztázva. Kizárólag antiszemita jelképként történő interpretálása súlyos történelmi tévedés, hiszen ez a zászló a történelmi zászlók egyike, amely alatt egykor magyar katonák harcoltak, nemcsak az Árpád-korban, de például Rákóczi kurucai is. A történelmi zászlókat a szakértő szerint jogszabályban kellene védeni, hogy fekete egyenruhás-bakancsos tömegrendezvényeken ne sajátíthassák ki.
Hozzátette: nem volna szabad engedni, hogy elvegyék egy zászló történelmi becsületét, amely az Árpádok államalapító jelentőségére utal. Súlyos értékveszteséget jelentene, ha elfordulnánk egy 800 éves történelmi jelképtől, csupán azért, mert ötven egynéhány éve egy néhány hónapig működő bűnöző csoport jelvényére emlékeztet.
Nem Árpád-sáv
Nem került még elő arra vonatkozó adat, hogy a nyilas mozgalom miért éppen a vörös-fehér sávokat emelte be jelképei közé – mondta el kérdésünkre Cs. Kottra Györgyi, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum főmuzeológusa. Kezdetben – német mintára – vörös zászlót használtak középen fehér körrel, benne zöld nyilaskereszttel. A sávozott nyilas zászló 1941 végén, 1942 elején jelent meg, a rúdhoz közelebbi harmadán vörös téglalappal, abban a nyilaskereszttel.
A nyilasok zászlója (forrás: MTI)
Cs. Kottra Györgyi is megerősítette, hogy Szálasi mozgalmának meghatározó jelképe nem az árpád-sáv. A nyilas zászlók és karszalagok eggyel több vörös sávot tartalmaznak, és mindig megjelenik bennük a nyilaskereszt is. Éppen az előbb említett vörös alapú zászlókból és a háború végéig a nyilas tisztségviselők karszalagjából – amelyek ismereteink szerint mindig a vörös alapon fehér körben zöld, esetleg fekete nyilaskeresztet formázták – következik, hogy a párt elsődleges jelképe a nyílvégű kereszt volt, benne a „H” azaz a Hungarista mozgalomra utaló betűvel.
„Túl náci”
Lapunk kérdésére, hogy miért cserélték le a vörös alapszint a negyvenes évek elején és miért éppen az Árpád-házra utaló színeket választották, Cs. Kottra Györgyi elmondta: egyrészt, vélhetőleg, a nagyon náci formájú zászlótól meg akartak szabadulni, másrészt, valamilyen régi nemzeti jelképet, a „tiszta magyarság” szimbólumát kereshették. A nemzeti címert és zászlót pártként nem használhatták, a kettős kereszt a királyi hatalomhoz kötődött, a Turul már „foglalt” volt – utalt a Turul Szövetségre a muzeológus.
Hitlert utánozták (forrás:Wikipédia)
A XX. század eleje az I. világháborúban vesztes országokban a régi dicsőség visszaszerzéséről szólt: az árpád-sáv a nyilasok részéről a középkori független, erős országra való utalás lehetett. A nyilaskereszt – bár Szálasiék Szent László királytól eredeztették -, a horogkereszthez hasonló napszimbólum.
Oroszlánok vigyázták
Maga az „árpád-sáv” kifejezés is a nyilasokhoz köthető, heraldikailag helytelen megnevezés. A címertan vörös-ezüst sávozott vagy vágott pajzsként ismeri hazánk egyik legősibb motívumát, amely Imre király aragón felesége által ismertté vált aragón címer − vörös mezőben arany cölöpök − ellenpárjaként születhetett meg 1200 körül – tisztázza a kezdeteket Rácz György.
Mint a medievisztika szakértője elmondta, első megjelenése Imre királyunk egy aranypecsétjéről ismert 1202-ből, ahol oroszlánok „őrzik” a vágásokat. Ettől kezdve sorra feltűnik királyi pecséteken, de a vágásos címer nemesi és városi zászlókon, címereken is szerepel. A fellelhető emlékek alapján a történészek úgy látják, hogy a trónörökös mindaddig a vörös-ezüst sávozott pajzsot használta, míg trónra nem került. Koronázása után már a kettős kereszttel fejezte ki hatalmát: a kettős kereszt a királyi hatalmat, később magát az országot, a vágások az Árpádok családját jelképezték – mondta Rácz György. 1200-as évekből való külföldi feljegyzések szerint a vörös és fehér egyértelműen magyar színeknek számított Európában.
Árpád-sávok és kettõs kereszt a Képes Krónikában
Címerünk másik fontos eleme, a feltehetően bizánci eredetű kettős kereszt néhány évtizeddel korábban jelenik meg III. Béla király pénzein. Előtte a kettős keresztet nem használták – ezért hibásak azok az ábrázolások, ahol a Szent István király kettős keresztet tart a kezében – hívta fel a figyelmet a történész.
A négy folyó
Az Árpád-ház kihalása után az Anjou királyok – ezzel is hangsúlyozva jogukat a nehezen megszerzett magyar trónra – egyesítették a vágásos pajzsot saját, kék alapon arany liliomokat ábrázoló címerükkel, és így cselekedett Mátyás is, hollót ábrázoló családi címerével. A királyi hatalom jelképe továbbra is a kettős kereszt maradt. Az alatta látható, már a 14. századra hármas halommá fejlődő talapzat a korai időszakban a földet jelképezhette. A pajzson való megjelenése annak volt köszönhető, hogy a heraldika nem szerette a lebegő tárgyakat. Későbbi ábrázolásokon zöld színű, így a reformkor, majd az 1848-as szabadságharc a magyar címer színeit felhasználva alkotta meg a – francia forradalmi trikolor mintájára – a magyar nemzeti zászlót.
Az ezüst vágásokat már a 15. század végén négy folyóval – Duna,Tisza, Dráva, Száva – és a hármas halmot három heggyel – Tátra, Mátra, Fátra – szokták azonosítani, ez azonban kései tudálékos magyarázat, amelyet Werbőczy István Hármaskönyve terjesztett el széles körben a 16. században – mondta el Rácz György.
Mit tegyen a belga?
Mostanában a vörös-ezüst sávok utcai megjelenése egyértelműen a jobboldalhoz, a szélsőjobbhoz köthető: sok ember így próbálja meg identitását kifejezni, gyökereit megtalálni, céljuk ma is a „dicső múlt” felé fordulás. A zászló, a jelkép azonban semmiről nem tehet – fogalmazott Cs. Kottra Györgyi. Szerint bűnt követ el, és a történelmi jelképet gyalázza meg az, aki a zászló alatt mást sértő, uszító nyilatkozatot tesz.
Árpád-sáv és Turul egy demonstráción (fotó:MTI)
Meg lehet érteni, hogy sok embert sért az árpádsávos zászló feltűnése, de ugyanúgy meg lehet érteni azt is, hogy történelmi jelképként nagyon lehet szeretni – fogalmazott a hadtörténeti intézet főmuzeológusa. A szakember szempontjából az Árpád-sávok használata egyfajta historizálás, mint ahogy minden korban minden régebbi jelkép felbukkanása az, a jelenlegi bizonytalan és globalizálódó világban léthelyzetüket bizonytalannak érző, nemzeti azonosságukat féltő vagy azt kereső emberek, fiatalok válasza a jelen problémáira.
A társadalom lehetetlen helyzetét, legjobban a régi anekdota festi le: a belga hadsereg őrmestere balra küldi a vallon és jobbra a flamand újoncokat. Egy ember marad középen, és tanácstalanul kérdi: hova álljanak a belgák?
Sérti a magyar zászlót
Az a jelenség azonban, hogy a sávozott zászlót azonos rúdon a nemzeti zászló fölé helyezik tarthatatlan. A Magyar Köztársaságot önmagában is jelképező trikolór – hiszen a zászló nem más, mint valakit vagy valamit önmagában is megtestesítő jelkép -, fölé bármi más jelképet helyezni megsérti a zászlót magát, szigorúan véve sérti a köztársaságot.
A német sas több száz éves motívum, amely folyamatosan jelen volt a német címerábrázolásokban. Éppen a folytonosság miatt a háború után Németországban fel sem merült, hogy a horogkeresztes ábrázolások miatt „szakítsanak” a sassal – felelte a német sas és az árpád-sáv hasonló történelmi szerepét firtató kérdésünkre a muzeológus. A „hitleri sas” ugyanakkor nem teljesen azonos a történelmi jelképpel: másfelé fordul a feje.
Az árpádsávos zászló azért azonosítható könnyebben a nyilasokkal, mint a sas Hitlerrel, mert nem volt olyan erős folytonossága a XX. századig.
Nem dobhatjuk el szimbólumainkat
Orbán Éva idén megjelent könyvében (Amit az árpádsávos zászlóról tudni illik, Pro Veritate, Budapest, 2007.) Bertényi Ivánt, a heraldika nemzetközi szaktekintélyét kérdezte meg, hogy címertanilag összetéveszthető-e a nyilas és az árpádsávos zászló. A válasz határozott nem: a nyilas zászló együtt tartalmazza az árpád-sávot és a nyilaskeresztet, az árpádsávos pedig önálló, külön zászló. „Ez éppen olyan, mintha a hitleri zászlóról leveszem a jelvényt, akkor marad a vörös zászló, és akkor már egy másik ország zászlójáról beszélünk” – fogalmazott a professzor.
Tudomásul kell vennünk, hogy minden mozgalom a múltból próbál táplálkozni, ezért felhasznál magának valamit a régi szimbolikából, ehhez hozzáteszi a sajátját és együtt használja. Emiatt dobjuk ki a nemzeti szimbólumainkat? – idézi a könyv Bertényit. „Én nem állítom azt, hogy nem használták fel egyiket vagy másikat nemtelen célok érdekében olyan mozgalmak, amelyekkel távolról sem értek egyet, de Rákosi is felhasználta a nemzeti zászlónkat, címerét is középre tette. Most már ne az legyen, hogy amit szélsőséges mozgalmak is felhasználtak, azt kidobjuk a múltunkból, az nem megy” – nyilatkozta.
