Közéletünk a „Kisebb parlamentet!” jelszótól volt hangos a tavalyi választások előtt. Számok röpködtek: az MSZP 290 majd 298, a Fidesz 200 fős parlamentet képzelt el, de olyan párt nem akadt, amely kiállt volna a jelenlegi, szakértők által is túlzásnak tekintett 386 képviselőből álló törvényhozó testület konzerválása mellett.
A választások után néhány héttel Gyurcsány Ferenc előállt kilenc törvény módosítását célul tűző politikai reformcsomagjával. A Fidesz válaszul letette az asztalra a „Demokrácia törvénycsomagot”. A politikai szereplők működését érintő reformokról (kisebb parlament, pártfinanszírozás) szóló, kétharmados többséget igénylő konszenzus irányába azonban végül csak látszatlépéseket tettek a pártok. A Fidesz 149 törvényjavaslatából végül 146-ra nemet mondott a kormányoldal, „cserébe” a kétharmados többséget igénylő törvénymódosításokat megtorpedózta az ellenzék.
Azóta teljes a konszenzus: „a mai belpolitikai helyzetben nem időszerű” az újabb egyeztetés sem a kisebb parlamentről, sem az önkormányzati rendszer átalakításáról, vagy a pártfinanszírozás kitisztításáról – bár Gyurcsány Ferenc kormányfő hétfői parlamenti beszédében jelezte, hogy a kormány ismét nekirugaszkodna ez utóbbinak.
Törvényes kényszer
Ráadásul adódik egy törvényalkotási kényszer, amely jó alkalmat nyújtana a parlament létszámának csökkentésére is. Az Alkotmánybíróság 2005/22. számú határozatában arra kötelezte a törvényhozást, hogy 2007. június 30-ig alkosson új, arányos választókerületi rendszert. A rendszerváltás óta ugyanis az országban jelentős népmozgás ment végbe, egyes területeken számottevően nőtt a lakosság száma, míg más régiók elnéptelenedtek. Így már az alaptörvénybe ütköző aránytalanságok keletkeztek: a két szélső példát említve, Pest megye 8. választókerületében, Érden 67 ezer fő, míg Veszprém megye 6. számú körzetében kevesebb mint a fele, 27 ezer választó küld egy-egy képviselőt a parlamentbe.
Több választást e rendszerben már nem lehet lebonyolítani. A kerületeket ráadásul úgy kell újrarajzolni, hogy az új rendszer annak a követelménynek is megfeleljen, hogy a „határmódosítások” nem befolyásolhatják a politikai erőviszonyokat. Mindez alapos szakértői előkészítést igényel, amelyet az Országos Választási Iroda hivatott elvégezni, s csak ezután kezdődhet az egyeztetés a pártok között. Lapunk úgy értesült, a szakmai háttérmunka csak mostanság kezdődik.
Politikai egyezség és a választókörzetek
Adódik a kérdés, hogy ha már úgyis át kell szabni a választókörzeteket, nem lenne-e ésszerű mindezt egy politikai konszenzuson alapuló, új választási rendszerhez igazítani. Wiener György szocialista képviselő, a téma szakértője, aki a választási reformokkal foglalkozó pártközi egyeztetéseken az MSZP képviseletében tárgyalt, lapunknak úgy nyilatkozott: a két problémakört külön kell választani. Szerinte az a járható út, ha egyelőre kialakítják a jelenlegi választási szisztémához szabott, arányosított választókörzeteket. S majd később, ha a pártok esetleg megegyeznek, az új szisztéma alapján újra megalkotják a körzeteket. Wiener szerint ugyanis nagy hiba lenne az átfogó reformról szóló megállapodást egy ilyen szoros határidőbe kényszeríteni. A szocialista politikus elvileg nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a sorrend felcserélődhet, ám óvatosan úgy fogalmazott: amennyiben tavasz végéig létrejönne a megállapodás az új választási rendszerről, akkor lenne csak megoldható, hogy eleve annak alapján alkossák meg az Ab által előírt új, választóarányos körzeteket.
Nulla a megegyezés esélye
Csakhogy erre egyik fél sem lát esélyt. Az igazi elvi ellentétek ugyanis nem a parlamenti képviselők száma körül torlódnak, hanem a választási szisztéma körül, amely valamiféle változásra mindenképpen rászorul. Az álláspontok azonban megmerevedtek, és általános az a vélekedés, hogy „nem érdemes most erre fecsérelni az időt, amikor nulla a megegyezés esélye”. A Fidesz ragaszkodik ahhoz, hogy első lépésben az alkotmány módosításával rögzítse a parlament a képviselők számát, majd ehhez a számhoz rendeljék hozzá a választási szisztémát. A koalíció eleve a „másik oldalról ülne fel a lóra”, azaz a választási szisztémából vezetnék le a képviselők számát. Így még a reménybeli tárgyalás témájában sem tudnak megegyezésre jutni.
Répássy Róbert, a Fidesz frakcióvezető-helyettese mindenesetre arra hívta fel a figyelmet: valójában a választási szisztémáról szól a vita, ebben van érdekellentét, s csak a közvélemény számára tálalták úgy a témát, mintha a képviselők létszáma lenne e középpontban, méghozzá takarékossági megfontolásokból. „A kisebb parlament egyáltalán nem jelent automatikusan olcsóbb törvényhozást, hiszen minél kevesebb a képviselő, annál több szakértőre lesz szükség” – világít rá egy sajátos összefüggésre Répássy, amelyről nyilván szintén sokat lehetne vitatkozni.
A kormány tavaszi törvényalkotási programjában a kétharmados törvények között szerepel a pártfinanszírozási törvény módosítása, az országgyűlési képviselők összeférhetetlenségéről szóló jogszabályok újraalkotása, illetve a regionális önkormányzatokról szóló törvény – ám azzal a megkötéssel, hogy azokat csak akkor nyújtják be, ha a kétharmados többség biztosított.
(További részleteket a Figyelő legfrissebb számában olvashatnak!)
