Miért érdemel figyelmet mindez? Mert „az Alkotmánybíróság és a hatályos törvényi szabályozás teljes összhangban úgy rendelkezik, hogy a közintézmények tevékenységének szabad bírálata a demokratikus működés garanciája, éppen ezért ezen intézmények bírálhatóságának határa csaknem korlátlan” – írja Vásárhelyi. A közszolgálati rádió (egykori) elnöke azonban a legelképesztőbb indokokkal perek tucatjait indította. Vásárhelyi Máriát, pontosabban az ÉS-t, ahol írásai megjelentek például olyan triviális állítások miatt rángatta a bíróság elé, mint „a közszolgálati rádió hallgatottsága csökken”, hogy „a rádió közönsége elöregedett”, továbbá hogy „a fiatalok gyakorlatilag nem hallgatják a Magyar Rádiót” vagy, hogy a rádió legnépszerűbb műsorvezetőinek távozni kellett az intézményből.
Per per hátán
Amikor a rádió elnöke már a negyedik pert indította a lap ellen, akkor egy rövid fejszámolás után azt számolták ki, hogy az addig rendre elvesztett perekre több mint hárommilliót költött el az intézmény az adófizetők pénzéből. „És tekintettel arra, hogy az ellenem indítottakon túl csak én több mint húsz, a rádió vezetése által különböző sajtóorgánumok ellen indított perről tudtam, a cikkben annak a becslésnek is hangot adtam, hogy immár több tízmillió forintra rúghat az az összeg, amelyet az egyébként rendkívül nehéz anyagi helyzetben lévő intézmény vezetése pereskedésre pocsékolt.” Persze ezért az állításért is beperelték a lapot, s nem tudta az ÉS bizonyítani: a rádió vezetése ugyanis nem volt hajlandó bemutatni, mire költik a közpénzeket. „A becslésemmel szemben a rádiónak azonban nem kellett bizonyítania, hogy tévedek.”
A továbbiakban hiába folyamodott a lap azzal a kéréssel a közrádióhoz, hogy tárja fel, mennyit is költött ilyen perekre 2000 és 2005 között, hány ügyvédi irodát foglalkoztatnak, mennyiért: elutasították őket azzal, hogy „nem minősülnek közérdekű adatoknak, hiszen azok nem az MR Rt. szakmai tevékenységére, működésére és gazdálkodására vonatkoznak” – tárja fel a helyzetet Vásárhelyi, majd folytatja: „De minthogy mi továbbra is megátalkodottan hittünk abban, hogy azok az adatok, amelyek annak lenyomatát képezik, hogy hogyan próbálja a rádió vezetése perek garmadával megfélemlíteni a tevékenységét kritizálókat, és mennyi pénzt herdálnak el ezekre a perekre, szigorúan összefüggnek az intézmény működésével és gazdálkodásával – ezúttal mi fordultunk bírósághoz.” A pert első fokon ugyan megnyerték, de a másodfokú bíróság azt megváltoztatva kijelentette, nem elég konkrétan kérték, mely adatokra is van szükségük. A peres eljárás folytatását azonban keresztülhúzta az a körülmény, hogy Kondor Katalin elnöki mandátuma lejárt.
Új seprő
Új elnök és új vezetés érkezett a rádió élére. „Néhány hét múlva megkaptuk a rádió jogi képviselőjének levelét, amelyben a következő megdöbbentő tényekről tájékoztatott: Kondor Katalin elnöksége idején, 2000 és 2005 között a Magyar Rádió összesen 35 peres ügyben állt bíróság elé, az esetek többségében felperesként, ugyanezen időszak alatt 17 (!) külsős ügyvédi irodával volt szerződéses jogviszonyban, és ezeknek 106 913 533 (!) forintot fizetett ki. Ugyanezen időszak alatt további 71 millió forintot fizetett ki a vele munkaviszonyban álló jogászok bérére és járulékaira.”
Hogy a rádió előző kuratóriumának tagjai hajdanán miért nem tárták fel mindezeket a körülményeket, miközben tevékenységükért a képviselői fizetés 130 százalékát vették fel? – kérdi Vásárhelyi is.
(A cikk teljes terjedelmében az ÉS legfrissebb számában olvasható!)
