Politikai röpirat, propaganda-irat vagy tudományos értekezés? – teszi fel a kérdést a Századvég elemzése, amely nem a szöveg tartalmi igazságait vette górcső alá, hanem a szöveget, mint a politikai gondolkodás termékét vizsgálta. A tanulmány azonban leszögezi: a Szembenézés címet viselő szöveg nem tudományos értekezés. „A miniszterelnök írása viszont unalmas, közhelyes, problémakezelése kaotikus (lásd a fejezetek egymást követő rendjét), nyelvisége nem közelít, hanem eltávolít a kérdésektől és a problémáktól, mivel egy mesterkélten posztmodern történelmi materialista idiómában íródik” – állítja a Századvég tudományos főmunkatársa.
G. Fodor Gábor hozzáteszi: a logika ugyanarra a srófra jár, mint történelmi előképéé, a marxizmus művi nyelve helyébe azonban egy posztmodern ihletettségű, de hasonlóan mesterkélt, szociologizáló-tudományoskodó nyelv lép. De míg a marxizmusból, mint politikai programból többé-kevésbé világos cselekvési stratégia vezethető le, a miniszterelnököt motiváló ideológia ebből a szempontból látszólag „üresnek” tűnik (nem tudni mit jelent, és nem tudni azt sem, hogy konkrétan „mi a teendő?”).
Nem Bibó, Lenin útján jár?
„A szöveget szervező gondolkodásmódot tekintve a miniszterelnök nem Bibó István kiemelkedő szellemi örökösének, hanem sokkal inkább Lenin kevésbé tehetséges tanítványának a képében tűnik fel” – írja a Századvég. A tanulmány szerzője szerint Gyurcsány Ferenc dolgozata a pantomimkormányzás, a kormányzás mímelésének az eszköze. Hozzáteszi: nem meglepő a jelen helyzetben, „ha a miniszterelnök szembenézése nem is Lösung (megoldás), csupán lózung”.
Nem hangsúlyos reformok?
G. Fodor Gábor is kiemeli, hogy a Szembenézés 23 részéből mindössze 3+1 rész foglalkozik a reformok kérdésével, vagyis a feltételezett szerzői szándék szerint a hangsúly nem a reformok szükségességén van. „A reformszándékról szóló részekben leírtak a korábbiakhoz képest semmiféle újdonságot nem tartalmaznak” – írja a Századvég tudományos főmunkatársa. Véleménye szerint Gyurcsány Ferenc munkája egy egyre intenzívebben átélt furcsa frusztráció eredménye. „ A Szembenézés a miniszterelnök saját frusztrációjával való szembesülésről szól, még akkor is, ha ez a szembesülés a szerző számára nem is tudatosul” – hangsúlyozza a Századvég tanulmánya.
Nem az állampolgároknak címezte
A Századvég elemzése szerint az MSZP által szponzorált négyoldalas melléklet Magyarország legnagyobb példányszámban eladott politikai napilapjában mégsem az állampolgárokat célozta meg. A szerző véleménye szerint sokkal inkább a szakértők, illetve saját pártja lehet a célcsoport. Az elemzés leszögezi: a dolgozat megírását a figyelemelterelés szándéka is motiválhatta, az a törekvés, hogy a miniszterelnök tematizálja a közbeszédet, mérsékelve a kormányzati teljesítményt fürkésző agendákat, valamint lépéselőnybe kerülve Orbán Viktor hétvégi megszólalásával szemben.
Gyurcsány, mint Lenin tanítványa
„Gyurcsány Ferenc ugyan nem Lenin legtehetségesebb tanítványa, de mégiscsak tanítvány” – szögezi le a tanulmány szerzője. A Századvég tudományos főmunkatársa által jegyzett elemzés szerint több mint árulkodó a „nincs antikapitalista kapitalizmus”-ról szóló fejtegetése. A Magyar Szociáldemokrata Párt 1903-as programjával kapcsolatban megjegyzi: az SZDP nem mond le a végcélról, vagyis a végső összecsapás, a szocialista forradalom nem fog elmaradni, a minimális program a felkészülést szolgálja, kedvezőbbé teszi az átalakulást.
„Mit jelent tehát 2007-ben 1903?” – tesz fel egy újabb kérdést az elemzés. A szerző szerint egyfelől az ellenzék diszkreditálását. „Megmerevedett álláspontok és rögzült politikai szerepek közepette szeretnénk tenni egy lépést a kölcsönös megértés irányába” – véli. A másik cél pedig szerinte a baloldal megtévesztése. „Az írás mögött álló észjárás nemcsak az ellenzék diszkreditálását, hanem a saját tábor, a baloldal megtévesztését is célozza” – hangsúlyozza a Századvég tanulmánya.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
