A Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézete nemrég kutatást végzett, amelyből kiderül: ma a népesség 11 százaléka tekinti magát szélsőjobboldalinak. Az adat azért különösen riasztó, mert elsősorban nem a rendszerváltáskor lecsúszott rétegek – például a romák – jelentik ezt a csoportot, hanem a fiatalok, a diplomások és a közalkalmazottak.
Egyetemisták a Jobbik mögött
A Felsőoktatási Kutatóintézet (FKI) júniusi tanulmánya is hasonló adatokat mutat a fiatalok radikalizálódásáról. „Az egyetemi hallgatóság szimpátiája 2000-től lett túlnyomóan jobboldali, elsősorban a Fideszt támogató. Ők egyébként a legérdeklődőbb réteg: az egyetemisták 50 százaléka érdeklődik a politika iránt. Júniusi vizsgálatunk szerint egyre többen szimpatizálnak a szélsőjobboldallal ebben a csoportban: sokan elfogadhatónak tartják a MIÉP-et, a Jobbikot, vagy akár a Hatvannégy Vármegye Mozgalmat. Sokat elárul, hogy ezek a csoportok már egy 1100 fős mintában megjelentek” – mondta Gábor Kálmán szociológus lapunknak. Hozzátette: míg a kilencvenes évek elején az erőszakos cselekményekben való részvételre elsősorban az alacsony iskolázottságú fiatalok mutattak hajlandóságot, addig az évtized második felére már a magasabb végzettségűek is. „2001-2002 után radikalizálódtak a felsőoktatásban résztvevő fiatalok: már 4-3 százalékuk mondja azt, hogy részt venne erőszakos cselekményben, azaz a politikai cselekvésminták a hagyományos demokratikus intézményekkel szemben radikalizálódtak” – hangsúlyozta a szakértő.
Fogyasztanak és a médiára figyelnek
Gábor Kálmán a FigyelőNetnek megerősítette, hogy míg egyre szélesebb rétegek kerülnek be a felsőoktatásba (ami egyébként a szelekció csökkenésével jár), általában a kedvezőbb családi hátterű diákok járnak államilag finanszírozott képzésre, és a juttatásokat (például kollégium) is ők szerzik meg könnyebben. Ez egyfajta rendiesülést eredményez, azaz a gyerekek megőrzik a szülők társadalmi státuszát, illetve középosztályosodáshoz vezet. Az FKI kutatásának eredménye azt is megmutatta, hogy a jelenleg egyetemeken, főiskolákon tanuló fiatalok körében jelentősen nőtt a fogyasztói elem. Ehhez járul hozzá, hogy a ’90-es években az ifjak jelentősen elmozdultak a média felé, a kommunikációs eszközökkel pedig könnyen tudják mozgósítani egymást, kapcsolatba lépve a másikkal. „A politikai cselekvés radikalizálódásának fontos eleme a média megjelenése, hiszen a tévé figyel rájuk. Érdekesség, hogy a fiatalok politikafogyasztása áttevődött az internetre: a szélsőjobbos szervezetek általában ifjúságközpontú honlapokat tartanak fenn, ahonnan könnyen tájékozódhatnak” – fogalmazott Gábor Kálmán.
Alacsony állampolgári ismeretek
A szociológus szerint a fő probléma az, hogy a magyar fiatalok állampolgári ismerete nagyon alacsony és a demokratikus érzékenységük is csekély. „Ez egyfelől abból adódik, hogy az oktatási rendszer egy autoriter viselkedési formát tükröz, másfelől nálunk nem volt olyan demokratizálódási folyamat, mint Nyugaton a hatvanas években. Az az intézményrendszer, amelybe az ifjúságot becsatornázták, nem törődik ennek fontosságával” – véli a szakértő. Gábor Kálmán szerint ez pedig azért lenne különösen fontos, mert a fiatalok könnyen mozgósíthatóak.
Nem kell újabb szélsőjobb hullámtól tartanunk?
Az MTA Szociológiai Intézetének igazgatója ennél is tovább ment. „A nagy gazdasági világválság idején sem a totális nyomorba süllyedő szegények lettek a nácik támogatói, hanem az a köztisztviselői réteg, amelynek egyszer csak nem tudta tovább garantálni az egzisztenciális biztonságát az állam. Ők akarták etatista eszméktől vezérelve az erős államot visszaállítani. Az első fasiszta csoportokat jellemzően középosztálybeli egyetemisták alapították Heidelbergben, Göttingenben” – nyilatkozta Tamás Pál szociológus pár napja a hírszerzőnek.
A felvetést Zeidler Miklós történész azonban eltúlzottnak tartja. „Magyarországon két jelentős jobboldali radikalizálódási hullám volt: az egyik az első világháborút követően, a második pedig a harmincas-negyvenes évek fordulóján. De egyik esetre sem jellemző, hogy a fiatalság mint társadalmi csoport lett volna a húzóerő, leginkább azért, mert az ifjúság kulturálisan és társadalmilag rendkívül heterogén volt, a közoktatás viszont konzervatív mintákat közvetített” – hangsúlyozta a történész. Hozzátette: az elmúlt hetek eseményei inkább általános idegességre semmint szervezettségre utalnak, a szabadságharc ötvenedik évfordulója idején pedig sokak képzeletét megmozgatta a forradalmi romantika, amit csak fölerősítettek az egyes politikai erőktől érkező visszajelzések. „Ez az izgalom azonban mára lecsillapodott, így megítélésem szerint nem jelent veszélyt. Ráadásul az ideológiai alap is hiányzik. Ami a német példát illeti, a harmincas évek elején egymást érték a kormányválságok, és 40 százalékos volt a munkanélküliség, a mai magyarországi válság ezzel nem összehasonlítható” – mondta Zeidler Miklós a FigyelőNetnek.
