IV. Károlyt Rómában avatták boldoggá
A legutóbbi magyar vonatkozású boldoggá avatás 2004 októberében volt Rómában, ekkor IV. Károlyt, Magyarország utolsó királyát avatta boldoggá II. János Pál pápa. Károly szemében a háború „valami döbbenetesnek” tűnt. Az első világháború zűrzavarai közepette elődöm, XV. Benedek békekezdeményezésének az előmozdítására törekedett – írt a II János Pál. Károly fő gondja az volt, hogy a politikai cselekedeteiben is a szentségig kövesse a keresztény elhivatottságot – jelentette ki a Habsburg királyról az egyházfő.
Erdő Péter bíboros olvasta fel a szentmisén XVI. Benedek levelét, amelyben a pápa hozzájárul, hogy boldoggá avassák Salkaházi Sára szociális testvért, akit a II. világháború végén gyilkoltak meg a nyilasok, mert részt vett az üldözöttek mentésében.
“Apostoli tekintélyünkkel megengedjük, hogy Isten szolgálója, Salkaházi Sára vértanú szüzet (…) mától kezdve boldogként tiszteljék, és hogy ünnepét megtarthassák (…) minden év május 11-én” – szól az egyházfő levele. A szentmisén megjelent Szili Katalin házelnök, a diplomáciai testület számos tagja, valamint a zsidó hitközségek több képviselője.
Nem volt magányos farkas
Erdő Péter szentbeszédében szólt arról, hogy a hit, ha tettek nem származnak belőle, önmagában holt dolog. A szentbeszédben a bíboros emlékeztetett arra, hogy Salkaházi Sára “nem magányos farkasa volt ennek a szeretetnek, más kiváló egyházi személyekkel együtt, például boldog Apor Vilmossal, Mindszenty Józseffel, (…) vállalta a kockázatot az üldözöttekért”.
Salkaházi Sára mártírsága ma is aktuális – hangsúlyozta Erdő Péter. – “Megújulásra és kiengesztelődésre pedig égető szükség van társadalmunkon belül, de a népek között is itt a Kárpát-medencében és az egész világban”.
A szentmise kezdetén Erdő Péter szlovák nyelven köszöntötte a Salkalházi Sára szülőföldjéről, Szlovákiából – és szülővárosából, Kassáról – érkezetteket.
Szent István óta nem avattak boldogot Magyarországon
Hasonló szertartás 1083-ban volt a legutóbb Magyarországon, akkor Szent Istvánt, valamint fiát, Szent Imrét, és annak nevelőjét, Szent Gellértet avatták boldoggá.
Salkaházi Sára 1899-ben született Kassán, 1929-ben Budapesten belépett a Szociális Testvérek Társaságába. A második világháború legnehezebb, utolsó hónapjaiban üldözött zsidók, nők és gyerekek százait rejtegette budapesti rendházában. Miután följelentették, a nyilasok az általa bújtatottakkal együtt a Duna-partra hajtották, és ott kivégezték 1944 decemberében, 45 éves korában.
A boldoggá avatáshoz a kánonjog szerint az erények hősies gyakorlásán túl szükség van csodára is, amelyet Isten szolgája közbenjárásának tulajdonítanak. Kivételt képeznek a vértanúk, mivel maga a vértanúság, amelyet valaki Isten iránti szeretetből szenved el, a hit szempontjából az isteni kegyelem egyértelmű jele. A vértanú és nem vértanú boldogok szentté avatásához egyaránt csodára van szükség.
Salkaházi Sára boldoggá avatási eljárása tíz éve kezdődött meg. Megindítója a Szociális Testvérek Társasága és a halál helye szerinti megyéspüspök, aki akkor Paskai László volt. XVI. Benedek pápa ez év április 28-án írta alá a boldoggá avatásról szóló dekrétumot.
