Mint ördög a tömjénfüsttől, úgy félt eddig mindenki a dolgok mélyére nyúlni az egészségügyben – mondta a miniszterelnök, aki szerint sok tekintetben fenntarthatatlanná vált az egészségügy. Hozzátette: az egészségügyi közkiadások hihetetlen tempóban nőttek az elmúlt években. Példaként hozta fel erre, hogy míg idén az intézkedések nélkül gyógyszerkassza hiányát 150-200 milliárd forintra tervezték,” addig most jó, ha 360 milliárd forintból kijövünk”.
Valódi, de egy vagy több biztosító?
Az egészségügyi reform intézkedései közül kiemelte, hogy rendezni kell a köz és magánfelelősséget, ezt pedig csak a valódi biztosítási elven történő egészségügyi rendszerrel lehetséges. Ennek lényege, hogy mindenkinek biztosítottnak kell lennie, mindenki mögött valamilyen fizetőnek kell állnia, és akkor a meghatározott szolgáltatásokat ki kell kényszeríteni – tette hozzá. Aki ebben részt vesz, az az alapcsomagra jogosult – Gyurcsány számítása szerint ez nagyjából ugyanazt jelentené, mint most – aki pedig többet szeretne ennél, az fizessen. Gyurcsány elismerte: érzékeny és vitatott kérdés lesz, hogy mi tartozzon a a csomagokba, de erről az év végéig dönteni kell.
Gyurcsány emlékeztetett: idén még meg kell kezdeni a több-biztosítós rendszerről való egyeztetést is, ugyanis mint fogalmazott, „van még pár alapkérdés”. A kormányfő szerint meg kell vizsgálni fenyeget-e olyan veszély, hogy létrejön a szegények és a gazdagok biztosítója, illetve azt is vizsgálni kell a biztosítók hozamérdeke drágítják-e az egészségügyet. „Ezekre nem lehet válaszolni liberális felindultsággal – mondta a kormányfő.
70 milliárdnyi gyógyszer a szemétben
A miniszterelnök egyébként a vizitdíj mellett érvelve úgy fogalmazott: az ember jobban vigyáz a saját autójára, mintha bérelt autóval vagy tömegközlekedési eszközzel utazna. Mint mondta, az emberek attitűdjét is meg kell változtatni, hogy megváltozzon az egészségügyben kialakult helyzet. Emiatt döntöttünk a jelképes összegű – 300 forintos – vizitdíj mellett.
A megoldásra váró feladatok közül a miniszterelnök kiemelte a gyógyszerár-támogatás problémáját is. Mint mondta, képtelenek vagyunk kordába tartani a 15 százalékkal növekvő gyógyszerkasszát. Hangsúlyozta: ennek most már álljt kell parancsolnunk. Példaként hozta fel, hogy ma ugyanannyit költünk gyógyszerre, mint gázra. A baj csak az, hogy megvásárolt gyógyszerek ötödét, mintegy 70 milliárd forintot, kidobunk a kukába – hangsúlyozta Gyurcsány. Második problémaként jelezte, hogy a közgyógyellátottak ingyenesen veszik meg szinte „az egész lakótelepnek” a gyógyszert. Harmadik okként pedig megemlítette: sok gyógyszer a határon túlra vándorol, amely 30 milliárd forintos kiesést jelent az államnak.
Gyurcsány beszéde végén egy hasonlattal élt: nehéz lesz az átmenet, de ha áttekintünk a túlsó partra, akkor látjuk a jobb egészségügyet
Lojális a szakma
Az elmúlt hónapokban kialakult vita az egészségügyről szinte nem is érződött a szakma részéről. Az egészségügy képviselői ugyanis lojalitásukat fejezték ki az egészségügyi reformmal kapcsolatban, de mint a legtöbben mondták: többször kellene egyeztetni, mert nekik is vannak a reformba beépíthető gondolataik.
A Magyar Orvosi Kamara képviselője a kormánydöntés kapcsán csupán arra hívta fel Gyurcsány figyelmét, hogy fontolja meg a kamarával kapcsolatban hozott döntést, miszerint nem teszik kötelezővé a kamarai tagságot. Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozók kamarájának elnöke kijelentette: az átalakítást nem lehet a szakdolgozók kárára megtenni. Hozzátette: a kórházak profilváltásánál például elképzelhetetlen, hogy egy dietetikus nővér rövid idő alatt védőnő legyen vagy egy ápoló a sürgősségi osztályon dolgozzon.
„Nincs pénz a bérekre”
A traumatológusok azt is szóba hozták, hogy nagyon kevés a bérük, mint ahogy jelezték, az ügyletek utáni bérezés is megoldásra vár. A kormányfő válaszában úgy fogalmazott: bár jogos az igényük, meg kell érteniük, hogy nincs pénz erre.
A tájékoztatón egyébként mind az orvosok mind a szakdolgozók kijelentették: szükség van a képzés átalakítására is, mert mint mondták: számos olyan terület van, ahol túlképzés van, míg például gerontológust már szinte nem is lehet találni az országban.
