„A színházi szakmával szeretnék egyezségre jutni, szeretnék színházi törvényt” – mondta Hiller István a kultúra témakörét középpontba állító, vitáktól mentes adásban, amelyet kedden este felvételről sugárzott a közszolgálati médium.
A miniszter a rendszerváltás utáni kulturális politika és a kulturális élet talán legsikeresebb találkozásának nevezte a filmtörvényt, ugyanakkor teljes kudarcnak az írószervezetekkel folytatott egyeztetést. Mint elmondta, a tervezett törvény a színházi struktúráról szólna, létrejöttéhez azonban arra van szükség, hogy „a színházi szakma képes legyen úgy megfogalmazni az igényeit, mint ahogy a filmes szakma”.
Zsámbéki Gábor rendező szerint a színházi törvény „valószínűleg szükséges”, a legfőképpen azért, mert rögzítené: az államnak kötelessége fenntartani a színházi kultúrát és az ehhez szükséges intézményeket. Támogatólag nyilatkozott a jogszabály megalkotásának szándékáról Pintér Béla színházi rendező is, aki véleményét azzal indokolta: szeretné, ha a munka minőségének megfelelően kapnának támogatást a különböző színházi csoportok, ámbár kérdésesnek tartja, ki döntene arról, mi számít értéknek.
