Az érintett kerületek illetékesei ugyan tettre készek, de a jogszabályi akadályok és a nehézségek gyakran erősebbek.
Bár a városképért aggódó főpolgármester-helyettes, Schiffer János öt kerület vezetőit invitálta eszmecserére, végül úgy álltak fel, hogy nem tudtak határozott és rögzített programtervet körvonalazni. A hetedik, nyolcadik, kilencedik, valamint az ötödik és tizenharmadik kerületiek készséggel elismerték, hogy a helyzet nyugtalanító, tarthatatlan, lényegében azt vázolták fel, hogy gyakran tehetetlenek, jogszabályi korlátok, bírósági perek vagy érdekellentétek fékezik a cselekvő szándékot. Schiffer szerint is mindenki küszködik és elégedetlen az üres üzlethelyiségek plakátokkal tapétázott, koszos, rendetlen portáljai és környezetük miatt, de az inger nehezen alakul át cselekvéssé.
Akadályok sorozata
A megbeszélésnek talán annyi eredménye azért volt, hogy sorra vették az akadályokat: bár az üzletek tulajdonosait negyedévente fel lehet szólítani a takarításra, ehhez nyilvános adatbázis kellene. Az üresen álló helyiségek bérlői gyakran ugyan ismertek, de nem fizetik a bérleti díjat sem, nem reagálnak a felszólításokra, a maximum 30 ezer forintos büntetést pedig nem veszik komolyan. Velük szemben a követelést legfeljebb peres úton érvényesíthetik, az viszont gyakran évekbe telik. A rövid távú, tüneti kezeléstől nem várható eredmény, nincs olyan kényszerítő eszköz, amely hatékony lehetne.
Az ötödik kerületiek jelezték, hogy a változás érdekében bevezették a havonkénti szemlézést: tehát végigjárják a kerületet és ellenőrzik az üzletek állapotát. Ennek dacára számos üres, bezárt üzlet van a Belvárosban: egyre például a főpolgármester-helyettes szobájának ablakából azonnal rálátni. Ezért hamarosan elbírálják azt a pályázatot, amely után az üresen álló kis boltok kirakatait három hónapra alkotócsoportok kapják meg, s ott kiállításokat, művészeti bemutatókat rendezhetnek. Cserébe a portálok és környezetük rendbentartását kell vállalniuk. 
Szathmáry Kristóf, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke egy helyütt azt nyilatkozta: nem hiszi, hogy elsősorban a bérleti díj jelentené a problémát – ha van forgalom, akkor a kereskedő ki tudja gazdálkodni. Csakhogy a kereskedők, főleg a plázák és hipermarketek miatt úgy látják, hogy azok kínálatával vagy dömpingáraival nem versenyezhetnek. Ezt ismerte fel az V. kerületi önkormányzat 1996-ban. Ott a képviselőtestület ugyanis úgy döntött, hogy privatizálja a az üzleteket. Akkor elindult egy igen nagymértékű privatizáció, ami máig is tart. Viszont a magántulajdonban levő üzletek használatára, bezárására vagy nyitva tartására már az ötödik kerületi önkormányzatnak nincs ráhatása. „Azt, hogy a portálját rendben tartsa, azt, hogy a környezetét tisztán tartsa, ezt igenis ellenőrizhetjük, és ellenőrizzük is” – mondják a hivatalban. Előremutató példának mondható az erzsébetvárosi is: ott a Garay téri piac megújulásával párhuzamosan elkészült egy tervezet, amely a környező negyed üzleteinek kialakítására ajánl tervvázlatokat.
Más kerületekben is mozgolódnak már, de igazán hatékonynak az egységes fellépés és cselekvés látszik. Ez kiderül abból is, amit a világ számos részén megléptek már hasonló ügyekben. Az Egyesült Királyságban például rendeletet hoztak az üzlethelyiség-felújítási juttatások rendszeréről. A rendszer a minősített üzleti vállalkozásoknak (tulajdonosoknak/foglalkoztatóknak) tőkejuttatást nyújt azon tőkebefektetési költségekre, amelyeket olyan üzlethelyiségeik felújítására, vagy átalakítására költenek, amelyek egy éve, vagy hosszabb ideje üresek, és amelyek az Egyesült Királyság 2 000 kijelölt hátrányos helyzetben lévő területei egyikén találhatók. Az intézkedés célja, hogy ezeket a helyiségeket termelő hasznosításba visszahozzák. (Más kérdés, hogy az unió felülvizsgálandónak tartja, hogy az intézkedés szinkronban van-e az uniós szabályokkal.)
Követendő irányok
A főpolgármester-helyettesnél összegyűlt kerületek ezért összeállítottak néhány, egységesen követésre méltónak ítélt szempontot, megoldást, amelyek remélhetőleg hosszú távon is az elhanyagolt üzleti negyedek megújulását hozhatják, különösen a főútvonalak mentén és a Belvárosban. Legelőbb is áttekintik a vonatkozó jogszabályokat: azt keresve, milyen változtatással érhető el, hogy működjenek az üzletek, hogyan kerülhetőek el a bezárások. Ennek negatív megközelítése a büntető adó kivetése lehetne. A pozitívabb, s remélhetően hatékonyabb választás: adókedvezmény nyújtása a kis haszonnal végezhető tevékenységekre, illetve az ösztönzés a kisforgalmú, de hasznos tevékenységek nyitva tartására.
Segítheti az ügyet az üres üzletek nyilvános adatbázisa is. Jelenleg a KSH gyűjti az üres ingatlanok adatait, ám az nincs címhez kötve és nem elérhető. A tervek szerint ezt az adatbázist kellene átültetni az önkormányzatok számára is elérhető formába.
Vannak aktívabb megoldások is: ilyen lehetőség a tematikus utcák, negyedek kialakítása. Ezek ugyanis érdeklődőket, vagyis forgalmat generálnak, ami megkönnyíti az üzletek életben tartását, vagyis megakadályozza a bezárást, leromlást. Szakemberek ugyanis állítják, hogy a város egy-egy negyedének lepusztulását, elfertőződését előjelzi az üzleti portálok csupaszodása, majd elhanyagolása, később elsorvadása.
Az igazi baj azonban az, hogy mindenki csak a maga szeletét látja, tehát szűk a látókör. Ezért elengedhetetlen a kormányzati szintű szabályozás, amit a helyi alkalmazás és a közös érdek ismerete működtethet. Kérdés, hogy ez az akarat a fővárosban működő lehet-e?
