A Magyar Demokrata Fórum története

Út a rendszerváltásig

A népi elkötelezettségű ellenzék értelmiségi politikai táborrá formálódásának legkorábbi megjelenése egy civil kezdeményezéshez köthető. 1979 karácsonyán 65 neves értelmiségi egy alapítvány engedélyezését indítványozta a határon túli magyarok anyagi, erkölcsi megsegítésére. A baráti szálak mellett az alapítvánnyal kapcsolatos teendők kovácsolták össze azt a csoportosulást, amely a későbbi Magyar Demokrata Fórum alapító körévé vált. 1985-ben a csoport tagjai aktív résztvevői voltak a radikális ellenzékkel közösen szervezett monori találkozónak is.

A Beszélő című folyóirat körüli csoportosulás 1987 júniusában terjeszteni kezdi a Társadalmi Szerződés című reformprogramját, míg a Bethlen Alapítvány titkárságából kinövő népi ellenzéki csoportosulás egy találkozó összehívását kezdeményezi. Ilyen előzményeket követően kerül megrendezésre 1987. szeptember 27-én, több mint 180 résztvevővel, a lakitelki találkozó, amely A magyarság esélyei címet viselte. Itt hangzott el először többek között, hogy a demokratikus szocializmus történelmi zsákutca, és többpártrendszerre van szükség. A lakitelki találkozó szervezői a szeptemberi találkozást nem egy folyamat végének, hanem kezdetnek tekintették.

Ezt követően alkalmi megszólalásokkal, írásokkal, nehezen engedélyezett civil kezdeményezésekkel próbálták tágítani a legális nyilvánosság terét. Az ország különböző pontjain változatos témákban megrendezett fórumok nyitórendezvényének, majd 1988. januárja és májusa között összesen további négy alkalommal, a fővárosi Jurta Színház adott otthont. Az első tanácskozás témája például a parlamentarizmus kérdésköre volt. Az egyes előadások 5-800 részvevőt vonzottak. Rendőrségi beavatkozásra ugyan nem került sor, de a pártok több szervezőt és meghívottat is igyekeztek eltántorítani a részvételtől. A budapesti tanácskozások mellett tavasszal került sor az első vidéki fórumokra is, az utolsó budapesti vitanapot (május 15-én) pedig a Nyilvánosság Klubbal közösen tartották, azaz mindkét fő ellenzéki csoportosulás képviseltette magát. A fórumos képviselők mellett fölszólalt Kis János, Haraszti Miklós és Tamás Gáspár Miklós is. Az MDF által szervezett első nagy tömegmegmozdulás 1988. június 27-ére tehető: a romániai falurombolás elleni, Hősök terén tartott tiltakozáson körülbelül 80-100 ezer ember vett részt.

1988 nyarán a Magyar Demokrata Fórumot szervezettebbé kívánták tenni annak érdekében, hogy alkalmassá váljon a széles körű társadalmi mozgalom irányítására, határozottabb politikai szerepvállalásra. Az újabb lakitelki találkozón, 1988. szeptember 3-án a jelen lévő mintegy 400 résztvevő jóváhagyta a Magyar Demokrata Fórum alapító levelét, alapszabályát és megválasztotta első elnökségét. Erről az összejövetelről már a legszélesebb közvélemény is tudomást szerezhetett a sajtóból.

Az immár párttá alakult MDF 1990-ben költözött be a Bem téri székházába, Püski Sándor könyvkiadó támogatásával pedig az első sajtóorgánumuk, a Hitel is megjelent. Közben fokozatosan megfogalmazódik a demokrata fórum eszmei beállítottsága és ideológiai profilja: a keresztény konzervatív, a nemzeti liberális és a népi-nemzeti irányzat együttes modelljét kívánják megvalósítani.

Az állampárt és a reformoldal – a népi-nemzeti és az SZDSZ által képviselt urbánus liberális front – közti Nemzeti Kerekasztal tárgyalásokon az MDF erős ellenzéki szervezetként vesz részt. A köztársasági elnök megválasztásával összefüggésben a riválisok nyomására tisztáznia kellett viszonyát Pozsgay Imrével és az MSZMP népi reformszárnyával. A Magyar Demokrata Fórum élére ekkor Bíró Zoltán helyett új elnököt választanak, illetve – 1989 októberében – visszavonják Pozsgay Imre köztársaságielnök-jelöltségének támogatását és önálló jelöltet állítanak Für Lajos személyében. A pártelnök Antall József lett.

1990-1994: az első szabadon választott kormány

Az MDF 1989 márciusában már 13 200 tagot számlált, de ismertsége és népszerűsége folyamatosan növekedett. 1990 márciusában a párt a második forduló után a mandátumok 42,49 százalékát nyerte el, így az első szabad választások után az MDF alakíthatott kormányt. A főleg az MSZP és elnöke, Horn Gyula elleni hadjárat miatt, illetve a programalkotás hiánya miatt azonban a ciklus végére a párt népszerűsége jelentősen visszaesett. Ezt tetézte a köztiszteletben álló miniszterelnök, Antall József 1993. december 12-én bekövetkezett halála. A kormányfői teendőket ezt követően Boross Péter látta el.

1994-1998: kormánypártból törpepárt

Az MDF az 1994-es választásokon meglehetősen rosszul szerepelt, összesen 20 képviselőt sikerült bejuttatnia az Országgyűlésbe. A népszerűségvesztés az 1994-es szavazás után is folytatódott, ezért a párt 1997-ben határozatot fogadott el arról, hogy választási megállapodást köt a Fidesszel a minél sikeresebb parlamenti választás érdekében.

1998-2002: kormányon, háttérbe szorítva

Ennek a szövetségnek köszönhető, hogy az 1998-as parlamenti választáson az MDF 16 képviselője (a Fidesszel közös jelöltként) egyéniben jutott be a törvényhozásba. A Fidesz egy miniszteri posztot is adott a kis pártnak: Dávid Ibolya az Orbán-kormány igazságügy-minisztere lett.

2002-2006: útkeresés ellenzékben

A 2002-es választások előtt a Fidesz és az MDF közös vitairatot hozott nyilvánosságra a Jövő elkezdődött címmel. A választások azonban komoly csalódást hoztak: az első forduló nem igazolta a közvélemény-kutatások jobbközép erők javára mért előnyét. Végül a Polgári Összefogás, az MDF és a Fidesz választási együttműködése, 48,7 százalékos eredményt ér el, amely összesen 188 mandátumot eredményezett. A két párt közti megállapodásnak megfelelően a Magyar Demokrata Fórum 24 fős önálló frakciót alakíthatott, annak ellenére, hogy valójában el sem érte az ötszázalékos bejutási küszöböt. A 2004-es Európa Parlamenti választásokon az MDF azonban már önállóan mérette meg magát, és bíztató, több mint ötszázalékos eredményt produkált. Ezen felbuzdulva a Dávid Ibolya vezette párt a Fidesz nélkül száll ringbe.

2006: a meglepetés bejutó

A 2006-os parlamenti választások legnagyobb meglepetése kétség kívül az MDF volt. A pártnak a választások előtt 1-2 százalékot jósoltak, a konzervatív – és nem utolsó sorban a nagy pártokat elutasító bizonytalan – szavazók bejuttatták Dávid Ibolyáékat. Az 5,04 százalékot szerző politikai tömörülés így 11 képviselőből álló frakcióval képviseli a konstruktív ellenzékiséget. Az első fordulót követően egyébént Dávid Ibolya személyisége és magatartása jelentősen megosztotta a társadalmat. A Magyar Demokrata Fórum elnöke ugyanis – ígéretéhez híven – nem volt hajlandó választási szövetségre lépni egykori koalíciós partnerével. A Fidesz szavazói ezt azonban úgy értékelték, az MDF eltolta az utolsó esélyét is a kormányváltásnak.