Bush újraválasztási taktikájáról
George W. Bush-nak ellenfelét, John Kerry-t ultraliberálisként (amerikában a szélsőbaloldali megfelelője) kell beállítania, csak így nyerheti meg az elnökválasztást – tanácsolta a tavalyi kampány előtt a sajtón keresztül a republikánus párt elnökjelöltjének. Bushnak világossá kell tennie az amerikai választók számára Kerry korábbi szavazásaiból kiolvasható véleményét, melynek alapján le lehet fejteni róla centrista, visszafogott baloldali önképét. Olyan dolgokért kell Kerryt támadni, amelyeket nem fog tudni letagadni. Ilyen témaként jelölte meg Morris, hogy Kerry kiállt az azonos neműek házassága és a halálbüntetés eltörlésének Amerikában népszerűtlennek számító ügyei mellett. Bush végül alapvetően a Morris által is vázolt, és végeredményben sikeres stratégiát alkalmazta Kerryvel szemben.
„Kétféle ember kommentálja manapság a politikai történéseket: az újságírók, akik néha objektívek próbálnak maradni, de ritkán értenek ahhoz, amiről beszélnek, illetve a politikusok, akik tudják, hogy miről is van valójában szó, de úgysem fogják megmondani” – írja Dick Morris amerikai kampánystratéga saját hírlevelének elején egyfajta krédóként.
Morris a Népszabadság beszámolója szerint a napokban Budapestre érkezett, ahol Rogán Antal Fidesz kampányfőnök tájékoztatása alapján kétnapos „szakmai szimpozionon” vett részt. Rogán tagadta, hogy Morris a Fidesz kampánytanácsadója lenne, de azt elismerte, hogy a megbeszélésnek „köze van a választási kampányhoz”. Mire számíthatnak a magyar választók, ha a bevallottnál mégis szorosabb kapcsolat lenne a legnagyobb ellenzéki párt és Bill Clinton egykori jobbkeze között – erről szól a Figyelőnet összeállítása.
„Háromszögelés” Billel és Hillaryvel
Az 1948-as születésű Morris leghíresebb munkája Bill Clinton amerikai elnök 1996-os újraválasztási kampánya volt. Kettejük munkakapcsolata ugyanakkor régebbről, pontosabban 1977-től datálódik. Morris ekkor részt vett a demokrata politikus sikeres, 1978-as arkansasi kormányzói kampányára való felkészülésben.
Később többször is visszatért a tett színhelyére, de Clinton első, 1992-es elnökválasztási kampányában nem vállalt szerepet – ekkor és ezt követően George Stephanopoulos, David R. Gergen, James Carville és Paul Begala voltak a legfontosabb spin-doctorok (közvélemény-manipulátorok) Clinton mellett. Morris-szal ugyanakkor annak ellenére is speciális kapcsolata volt, hogy nem voltak közeli barátok: számos elemzés szerint ugyanis politikusként ő állította talpra Clintont az 1980-as elbukott kormányzói választás után, és ő tanította meg a visszatérő kormányzót, hogyan használja a közvélemény-kutatásokat retorikája és közpolitikai javaslatai kialakításában.
Clinton ezt követően ismét egy válságos helyzetben, az 1994-es, Newt Gincrich-féle kongresszusi „republikánus forradalom” után hívta Morrist, aki ekkor a „háromszögelés” (triangulation) stratégiájával a regnáló elnököt mindkét domináns párttól, a republikánusoktól és a demokratáktól egyaránt elhatárolt, centrista politikusként mutatta be. Az elnök és tanácsadója közeli viszonyára jellemző, hogy ekkoriban a Time Magazine Morrist „Amerika legbefolyásosabb állampolgárának” nevezte. A kampánytanácsadó szexbotránya ugyanakkor beárnyékolta az éppen induló, és éppen a „családi értékekre” épülő kommunikációs offenzívát, melyet követően heves sárdobálás mellett Morris és a Clinton család útjai elváltak.
Kelet-Európa narancshajnala
Bár Morris állítólag már 1988-ban kijelentette, hogy a továbbiakban csak a republikánusokkal hajlandó dolgozni, ez azonban nem akadályozta meg, hogy még ha egy ideig titokban is, de újra Clintonnal dolgozzon. A tanácsadó nem volt válogatós külföldi túráin sem. Az USA-ban az első vonalbeli politikusok számára már nehezen felvállalható Morris ugyanis 1996 után Európában is elkezdett dolgozni – a Kelet-Európát szerinte kísértetként bejáró „narancsszínű hajnal”, azaz a demokratikus fordulat tevékeny részeseként.
Így Moldovában a Iurie Rosca vezette kicsinyke Kereszténydemokrata Pártnak adott tanácsokat, majd Ukrajnában egy ennél nagyobb formátumú megbízatásban feleségével, Eileen McGannnel együtt Jurij Juscsenkót segítette kormányra. Emellett Romániában a Román Humanista Párt (PUR) felkészülésében is részt vett, és felmerült a neve a hazatelepülésre és elnökjelöltségre készülő Lee Ann Roberts tervezett kampánya kapcsán is.
Korábban Morris hasonló körutazást csinált Latin-Amerikában is, ahol Vicente Fox mexikói, Fernando de la Rua argentin, és Jorge Battle urugayi elnök kampányát is sikerre vitte. Ha figyelembe vesszük, hogy Morris hajlamos „végigdolgozni” a kiválasztott régiókat, korántsem tűnik légből kapottnak, hogy a Fidesz-nek is ad majd tanácsokat.
Condi vs. Hillary és „Dick Morris jelenti”
Morris keresetkiegészítésként könyveket ír és saját „bennfentes” információin és véleményén alapuló hírlevelet is kiad. A politikai marketinges szakember gyakran feltűnik a konzervatívnak tartott Fox News hírcsatornán és immár évek óta kolumnistája a New York Postnak. A hírlevélre ötven dollárért lehet feliratkozni, míg a könyvekhez ennél olcsóbban is hozzá lehet jutni: a legújabb, 13 dollárért kapható alkotás, a 2008-as elnökválasztási küzdelemmel foglalkozó Condi vs. Hillary. Tipikus hivalkodó, bár korántsem légből kapott címválasztás Morris részéről: az utolsó közvélemény-kutatások szerint Hillary Clinton toronymagasan vezeti a lehetséges demokrata jelöltek népszerűségi listáját, míg Condoleezza Rice külügyminiszter holtversenyben első Rudy Giuliani volt New York-i polgármesterrel a republikánus jelöltek között.
