A legnagyobb ellenzéki párt vezetője, Orbán Viktor is felszólalt napirend előtt: a luxusprofit elleni csomag megalkotására tett javaslatot. Ennek célja, hogy tíz százalékkal csökkenjen a háztartási villamos energia ára Magyarországon, a luxusprofit terhére. Orbán Viktor szerint el kell választani egymástól a tisztességes profitot és a luxusprofitot, az előbbit el kell fogadni, az utóbbit pedig le kell törni.
„Bíztatom magunkat, mondjuk ki, hogy Magyarországon a háztartási energiaár nem valós ár. Bíztatom magunkat, hogy mondjuk ki, a nem valós árakat le kell törni, a nyerészkedést és a luxusprofitot le kell törni” – mondta a Fidesz elnöke. Hozzátette: a három elemből álló csomag az 1995-ös hosszú távú áramvásárlási szerződések felülvizsgálatát és az abban foglalt tételek csökkentését, továbbá a szolgáltatók közötti verseny elősegítését tartalmazná. Ezeken kívül, amíg a verseny nem fejti ki jótékony hatását, a kormány ne mondjon le a legmagasabb fogyasztói ár meghatározásának jogáról.
Kóka szerint nevetséges az ötlet
Orbánnal felszólalása után Kóka János gazdasági miniszter szállt vitába, aki rögvest azt javasolta: itt és most, ezen a ponton térjünk magunkhoz. A luxusprofit kifejezés Kóka szerint annyira nevetséges, mintha azt mondanánk: legyen minden ingyenes. A Népszabadság tudósítása szerint a Fidesz tőke- és befektetőellenes politikája példájaként azt hozta fel, hogy információi szerint Orbán Viktor személyesen igyekezett külföldi befektetőket lebeszélni a magyarországi privatizációban való részvételről. A miniszter az ülésteremből távozóban a parlamenti folyosón úgy finomított a napilapnak: Orbánnak a privatizációellenes kijelentései, bizonyos magánosítások felülvizsgálatának kilátásba helyezése elbizonytalanította a befektetőket.
A Fidesz elnöke azt is megjegyezte, hogy a Fidesz a nemzeti garanciatörvény-javaslatával kinyitotta a megegyezéshez vezető ajtót, azonban mégsem léptek át rajta.
A Fidesz egyébként jövő héten, országgyűlési határozati javaslat formájában terjeszti az Országgyűlés elé a luxusprofit elleni ajánláscsomagot.
Az Eurostat mást mond
Az EU statisztikai hivatalának (Eurostat) 2005. január 1-jén érvényes számadatai azt mutatják, hogy míg Magyarországon 100 KWh ára adókkal együtt Magyarországon 13,04 euróba kerül a kisfogyasztóknak (1200 KWh éves fogyasztással), addig ezért Ausztriában 16,83 eurót kell fizetni. Csehországban ugyanez 12,94, Szlovákiában 16,36, míg Romániában 9,02 euró.
Mit mutatnak a számok?
A FigyelőNet megnézte, hogy a BÉT-en jegyzett három magyar áramszolgáltató gyorsjelentése milyen profitszámokat tartalmaz. A Budapesti Elektromos Művek Rt. (ELMŰ) 2005. első féléves tőzsdei gyorsjelentéséből kiderül, hogy a társaság az idei év első hat hónapjában 104,5 milliárd forintos árbevétel mellett 8,623 milliárd forintos adózott eredményt ért el. Ez 8,25 százalékos árbevétel-arányos eredményt jelent.
Az Észak-Magyarországi Áramszolgáltató Rt. (ÉMÁSZ) az idei év első felében 50,822 milliárdos árbevétel mellett 2,383 milliárd forintos adózott eredményt ért el. Ez 4,69 százalékos árbevétel-arányos eredménynek felel meg.
A budapesti tőzsdén jegyzett harmadik áramszolgáltató, a Délmagyarországi Áramszolgáltató Rt. (DÉMÁSZ) esetében frissebb, az év első kilenc hónapjára vonatkozó pénzügyi adatok is rendelkezésre állnak. A társaság gyorsjelentése szerint a DÉMÁSZ ebben az időszakban 65,311 milliárd forintos árbevétel mellett 5,037 milliárdos adózott eredményt produkált, ez 7,71 százalékos árbevétel-arányos nyereséget jelent.
Tőkearányos mutatókat, vagyis az adózott eredmény és a saját tőke hányadosát nézve a DÉMÁSZ mutatója 11,22, az ÉMÁSZ-é 6,1 és az ELMÜ-é 10,7 százalékos.
Politikai a felvetés
A FigyelőNetnek nyilatkozó tőzsdei elemzők szerint a volt miniszterelnök felvetése teljesen mértékben politikai indíttatású, nélkülöz minden szakmai érvet, ezért érdemben nehéz is foglalkozni vele. A hazai áramszolgáltató szektor nyereségességét nominálisan teljesen indokolatlan összevetni bármely más országbeli társaságokéval, miután azok teljesen más szabályozási és gazdasági környezetben működnek, és más kockázatmentes hozamokkal versenyeznek.
A hazai társaságok 9-10 százalékos ROE-mutatója (return on equity, tőkearányos nyereség) például egy 6 százalékos kockázatmentes hozammal mérhető össze, és legfeljebb azon lehet elgondolkozni, hogy a szabályozást országon belül igazságosabbá érdemes-e tenni. A budapesti piacon tevékenykedő Elmű ugyanis vidéki versenytársaihoz mérten valóban több nyereséget tud zsebre tenni, egyes vélemények szerint a megérdemeltnél több profitot ért el, mint akár az Émász vagy a Démász.
