„Az elmúlt hetekben kétségessé vált a magyar gazdaságpolitika fontos törekvése, a kiegyensúlyozott növekedés feltételeinek biztosítása és az ország teljes integrálódása Európában. Riasztóak azok a kijelentések, amelyek az euró magyarországi bevezetésének ismételt elhalasztását helyezik kilátásba annak érdekében, hogy a belföldi felhalmozás és fogyasztás növekedése továbbra is elszakadhasson a gazdaság teljesítőképességétől.
Az államháztartási hiány nem valamiféle steril mutatószám, amellyel szembe állítható az emberek jólétét meghatározó bér- és nyugdíjemelés, vagy a látványos közlekedési beruházások. Az államháztartási hiány a társadalom minden tagját érintő realitás: azt fejezi ki, hogy mennyi terhet hárít a ma regnáló kormány, a ma működő országgyűlés a következő évekre, évtizedekre, hogy mennyit költünk el ma utódaink jövedelméből.
A fogyasztás és az állami beruházások megalapozatlan növelésének szószólói évtizedek óta arra hivatkozva vállalnak nagy kockázatokat valamennyiük kontójára, hogy a fejlesztések hozamából az adósságokat majd előnyösen vissza lehet fizetni. A tények sohasem igazolták ezeket a feltételezéseket, sem Magyarországon, sem másutt, így a fedezetlen költekezés terheit adókban, inflációban, értékét vesztő bérekben és nyugdíjakban éppen azok fizették és fizetik meg, akikre hivatkozva a kormányok erre az útra lépnek. Ha az állam rátelepszik a hitelpiacra, a vállalkozók százezrei nem vagy csak nagyon drágán jutnak hozzá a fejlesztéshez szükséges külső pénzhez. Ha magas a költségvetés hiánya, magasak maradnak a kamatok, s a fiatal családok nehezebben jutnak lakáshoz, az állam pedig méregdrágán a hiány finanszírozásához szükséges forrásokhoz. Nem Brüsszel, hanem Gödöllő és Kisvárda, Kőbánya és Zalaegerszeg kívánja meg, hogy csökkentsük a költségvetés hiányát. Brüsszel azért várja el tőlünk a hiány csökkentését, hogy ne instabilitást vigyünk magunkkal az Unióba. A pénzügyi stabilitás minden magyar jövedelemtulajdonosnak, így a lakosságnak is elsőrendű érdeke.
Mint ahogy elemi érdeke minden magyar állampolgárnak, kisnyugdíjasoktól a jól kereső munkavállalókon át a sikerre törő vállalkozókig, hogy mielőbb euróval fizethessünk Magyarországon. Az euró bevezetése több beruházást és új munkahelyet, gyorsabb gazdasági növekedést, az árfolyamkockázatok csökkentését, a lakás- és gépkocsi-vásárlási hiteleket felvevők nagyobb biztonságát ígéri. Súlyosan ártana az ország versenyképességének is, ha Magyarország 2010-ben a csatlakozó országok közül egyedüliként az eurózónán kívül maradna.
Bátorság, biztonság, igazságosság, halljuk nap mint nap. Igen, az ország mielőbbi visszatérése az egyensúlyőrző növekedési pályára, az euró mielőbbi bevezetése, biztonságosabbá tenné az életet mindenkinek, aki Magyarországon él, keres és jövedelmet költ. Igen, az eladósodás megfékezése igazságosabbá tenné a jövedelmek megosztását a mai keresők és fogyasztók, illetve a jövőben itthon jövedelmet szerzők és felhasználók között. Igen, bátor lépésekre van szükség ahhoz, hogy az állami költekezés végre összhangba kerüljön a gazdasági teljesítőképességével, ahhoz, hogy a kormányon lévőknek legyen merszük nemet mondani mindarra, ami indokolatlanul terhelné meg a jövőt.
Azt kérjük Öntől, Miniszterelnök Úr, azt kérjük Önöktől, Képviselő Hölgyek és Urak, hogy gondolják újra a 2006. évi költségvetést, gondolják újra a következő évekre szóló gazdaságpolitikai elképzeléseket, és őrizzék meg az euró 2010. évi bevezetésének lehetőségét. A 2010-es időpont feladása a rövid távú pénzügyi kockázatok miatt is veszélyes lépésnek bizonyulhat.
Ezért most arra van szükség, hogy a benyújtott költségvetéshez a szokástól eltérően ne a kiadásokat növelő és a bevételeket csökkentő módosító javaslatok szülessenek, hanem olyanok, amelyek a tervezett hiány csökkentésére irányulnak és így az euró bevezetését is megalapozzák.”
Budapest, 2005. október 13.
Ádám Zoltán
Bauer Tamás
Békesi László
Bokros Lajos
Mihályi Péter
Petschnig Mária Zita
Soós Károly Attila
Török Ádám
Várhegyi Éva
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
