A párt nem hitelképes
A Csányi Sándor által felvetett 3–5 milliárd forint előteremtéséhez leginkább egy jól menő vállalkozásra, esetleg hasznos kapcsolatokra van szükség, egy átlagos állampolgár ugyanis kis eséllyel tud pártja céljára összeszedni ennyit. A FigyelőNet által felhívott bankok legfeljebb 35 milliót tudnának adni, ám ehhez egy legalább 60 milliós ingatlant kérnek fedezetnek. Az Erste Bank harmincmilliós euró- vagy svájcifrank-alapú lakossági hitelt tudna kínálni, ám ehhez jelzálogra van szükség, csakúgy, mint a Raiffeisen Banknál. A Kereskedelmi és Hitelbank ugyanilyen konstrukciót ajánlott, ám itt lehetőség van a K&H Start hitel igénybevételére, amelyeket vállalatok alapításának céljára hoztak létre. Ennek legmagasabb összege is csak 35 millió forint, és a fejlesztési összköltség legalább 30 százalékát önerőből kell megoldanunk. A felvett összeget nyolc év alatt kell törlesztenünk, de két év türelmi idő is kérhető. Érdeklődésünkre – az éppen Csányi Sándor által vezetett – OTP Bank volt a legelutasítóbb, itt nettó munkabérünk legfeljebb tízszeresét tudják megajánlani. Ez pedig egy minimálbérből gazdálkodó magyar család esetében édeskevés a parlamentbe jutáshoz.
Egy új párt alapítása nem egyszerű feladat. Az alkotmány garantálja a pártalapítás szabadságát, így bármelyik állampolgár kezdeményezheti politikai tömörülés létrehozását. A törvény szerint pártunk bejegyzéséhez azonban legalább tíz főre van szükségünk. Alapító tag, illetve a párt tisztviselője azonban csak természetes személy lehet, magyar állampolgársággal. Ha megvan a kellő számú, hazai személyi igazolvánnyal rendelkező lelkes pártalapító, a bíróságnál kell kezdeményezni a bejegyzést. A bíróság ezt nem tagadhatja meg, kivéve, ha kiderül, hogy a pártunk az államrend megdöntésére, jogellenes cselekmény elvégzésére alakult, esetleg fegyveres szervezetet kívánunk létrehozni a leple alatt.
Az adminisztráció után kezdődhet az igazi munka: kitalálni, majd összerakni a pártot.
A párt is egy márka
A szakértő szerint a pártokat kommunikációs szempontból úgy kell kezelni, mint bármely más márkát: fel kell mérni a piacát, és el kell adni. „Először el kell gondolkodni azon, hogy 2005–2006-ban reális-e a már meglévő politikai erők mellett egy újat létrehozni. Marketingszempontból ez olyan, mintha valaki megkérdezné: a Coca-Cola és a Pepsi mellett labdába rúghat-e rövid távon egy harmadik kólagyártó. A válasz mindkét esetben: aligha” – mondta Braun Róbert stratégiai kommunikációs szakember a FigyelőNetnek.
Mindig kell egy vezető
A szakértő hozzátette: ha feltételezzük, hogy mégis van ilyen rés, akkor először egy hiteles személyt kell keresni, aki megtestesíti azokat az érzelmeket és vágyakat, amelyeket az emberek várnak. „Ahogyan az üzleti világban a társadalmi felelősségvállalás értékei a vállalatvezetőhöz kötődnek, úgy a pártmárka felépítése a politika világában leginkább a személyes érzéseken keresztül működik. A modern politika személyiségek küzdelme a választók érzelmeiért” – mondta Braun Róbert.
A lapunk által megkérdezett politológusok is egyetértenek ezzel, egy prominens, sokak által ismert személyt kell felkérni. „Csak olyan párt lehetne sikeres, amely nem egy korábbi erő, illetve tagjai még nem kompromittálódtak, az új csoportosulás nem egy régi párt remixe” – mondta Lakner Zoltán, a Visionconsulting vezető elemzője a FigyelőNetnek. Erre az emblematikus személyiségre kell a kampányt és a kommunikációt alapozni, ezért nagyon fontos, hogy a maga területén elismert és népszerű, ha lehet, a politikai csatározások körén kívül eső vezetőt válasszunk.
Célkeresztben a célcsoport
Hosszabb távon azonban van esély, természetesen. A márkaépítés hosszú távú, stratégiai feladat a politikában is. A stratégiai kommunikációs szakember szerint nagyon nehéz a pártoknál egy célcsoportot kiszúrni, de valamennyi réteg alkalmas lehet, hogy megszólítsuk. „Vonzó értékeket kell számukra felmutatni, ebben a tekintetben nincs különbség a politikai és az üzleti marketing között. Meg kell találni azt a piaci rést, ahol azok a fogyasztók találhatók, akiknek el akarunk adni” – mondta Braun Róbert. Hangsúlyozta, a célcsoport meghatározásánál – csakúgy, mint az üzleti marketing esetében – nem csak a szocio-demográfiai tulajdonságokat veszik alapul.
„Az életstílus is fontos csoporthatározó lehet. Ilyenek például az idős újrakezdők, akik a gyerekek elköltözése után magukra költik a felhalmozott vagyonukat, vagy éppen ellenkezőleg: ott vannak az idősek között a gyermekeikért élők, akik életük végéig az utódaikért dolgoztak, dolgoznak, számukra takarítanak meg. De számtalan más ilyen csoport létezik” – mondta a szakértő.
Bélyeg, feltöltőkártya, kultúrház
A modern politika egyre személyesebb és közvetlenebb, ezért ha valaki új pártjával komolyabb kampányba kezd, akkor – a szakértő szerint – megkerülhetetlen a közvetlen eszközök igénybevétele.
„A választókhoz személyesen kell eljutni: például postán névre szóló levelet lehet küldeni, vagy telefonon felhívni, illetve fontosak az olyan közvetlen kampányesemények, ahol akár 50-60 helyi lakos is személyesen teheti fel a kérdéseit a politikusoknak, láthatja, érezheti a vezető karizmáját, ha van neki” – mondta Braun Róbert.
Bármit egy címlapképért
Hozzátette, hogy bár a médiában megjelenített politikai üzenetek egyre kevésbé hitelesek, ezzel együtt az általános ismertség eléréséhez szükséges a tömegmédia hatékony használata. „Egyetlen erőfeszítéssel így lehet a legtöbb embert elérni. Egy kis költségvetésű pártnak persze nagyon fontos, hogy ingyen, vagy minimális ráfordítással fizetett hirdetési helyeken szerepeljen.
Ehhez akcionizmusra van szükség: például egy darab figyelemfelkeltő plakáttal és megfelelő PR-ral címlapra lehet kerülni. Elég egy jól eltalált, a médiát érdeklő kép vagy akció, amelyet aztán másnap a nagy lapok lehoznak. Az persze újabb feladat, hogy az így még „hiteltelen” üzenetet a választók számára hitelessé kell tenni, a politika nyelvére kell lefordítani, szavazattá, támogatássá kell változtatni” – mondta Braun Róbert.
Sokat kell kuporgatni
Egy párt elindításához komoly anyagi erőforrások kellenek. Csányi Sándor, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója a Magyar Televízió A szólás szabadága című műsorában 3–5 milliárd forint közötti összegre becsülte azt a keretet, amelyből már sikerre lehet vinni egy pártot. Mint Csányi Sándor elmondta, nemcsak brandben és marketingben kell gondolkodni, hanem abban is, hogy a párthoz komoly szellemi erők is csatlakozhatnának.
Bár a bankvezér által említett összeget Braun Róbert kicsit túlzónak ítéli, de véleménye szerint is sok százmillió forint kell egy új párt ismertté tételéhez. „Nehéz megbecsülni a pontos összeget, de ha abból indulunk ki, hogy az üzleti kampányban egy új márka megismertetése körülbelül három-négy milliárd forint, a politikai kommunikációhoz, még jól kiválasztott eszközök mellett is több száz millió, de inkább milliárd forintnyi befektetés kell” – mondta a stratégiai kommunikációs szakember.
