Az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) 2005. július 20-án olyan döntést hozott, amely mérföldkövet jelenthet a hazai médiapiac szempontjából: 2007. július 9-étől kezdődően további öt évre lehetőséget adott arra, hogy a Magyar RTL Televízió Rt. (RTL Klub) és az MTM-SBS Televízió Rt. (tv2) országos földfelszíni terjesztésű rendszeren sugározzon. Ahogyan azt előre sejteni lehetett, a hatóság hirtelen döntése a politikai és a szakmai berkekben egyaránt nagy port kavart.
Az időzítés váratlannak tűnhet, ám a testület már régóta foglalkozott – elvi és gyakorlati szempontból is – a megújítás kérdésével. A hatóság a tavalyi évben 12 helyi és körzeti műsorszolgáltató koncesszióját hosszabbította meg, a két nagy kereskedelmi csatorna – főként a külföldi tulajdonosok nyomására – pedig már évek óta bombázta az ORTT-t megújítási kérelmeivel.
Ha a politikai és médiapiaci megfontolásokat kicsit félretéve a megújításnak csak a jogi hátterét vizsgáljuk, arra a következtetésre juthatunk, hogy az eljárás törvényes volt. A médiatörvény 107. §-a lehetőséget ad a műsorszolgáltatóknak arra, hogy a műsorszolgáltatási jogosultság lejárta előtt 14 hónappal kérelemmel forduljanak a testülethez a jogosultság pályázat nélküli megújítása tárgyában. A megújítás a jogszabály szerint egy ízben lehetséges és öt évre szól.
A bejelentés beérkezését követően az ORTT-nek 60 napon belül kell döntenie a kérelemről. A megújítás törvény szerint két esetben kizárt: ha nem érkezik erre irányuló kérelem, valamint ha a megújításnak nincs helye, azaz a műsorszolgáltató ismételt vagy súlyos szerződésszegést követ el.
Elégtelen törvényi szabályozás
Sem a médiatörvény, sem a műsorszolgáltatási szerződések nem adnak azonban eligazítást a súlyos és ismételt szerződésszegés fogalmát illetően, így a testületnek egy olyan – valamennyi műsorszolgáltató esetében alkalmazható – egységes szempontrendszert kellene kidolgoznia, amely megalkotása szinte lehetetlen feladat.
A törvény szövege elnagyolt és nehezen értelmezhető. 1997-ben lehetőség lett volna arra, hogy közös szerződéses akarattal (bár a szerződések tartalmát meglehetősen egyoldalúan a testület határozta meg) megtöltsék tartalommal a két fogalmat, ez azonban nem történt meg.
A két kereskedelmi csatorna, az RTL Klub és a tv2 esetében annyiban más a helyzet, hogy a felek a megújítás szempontjából meghatározták a súlyos szerződésszegés fogalmát, ami a műsorszolgáltatási díj megfizetésének késedelmét jelenti. A törvény egyébként súlyos törvényszegésnek és nem szerződésszegésnek minősíti a műsorszolgáltatási díj fizetésének késedelmét.
Változatlan tartalom
A fogalommeghatározás nehézségein túl a törvény nem rendelkezik egyértelműen arról sem, hogy az ORTT-nek, illetve a műsorszolgáltatóknak van-e mozgásterük a meghosszabbítást, valamint a szerződéses kondíciók módosítását illetően. Egyes törvényi értelmezések szerint az ORTT döntése nem teljesen szabad: súlyos vagy ismételt szerződésszegésre hivatkozva tagadhatja csak meg a műsorszolgáltató kérelmét abban az esetben, ha a műsorszolgáltató változatlan tartalommal kéri szerződésének megújítását. Más vélekedések szerint lehetséges módosítani a kialakult helyzeten: sem a testületnek, sem a műsorszolgáltatónak nem kell feltétlenül tartania magát a változatlan tartalomhoz. Mindenesetre a megújítás kapcsán nem ismert a jogalkotói szándék az ORTT befolyásának elgyengítésére, illetve megerősítésére sem.
RTL Klub és tv2: megkerülhetetlen tényezők
Az RTL Klub és a tv2 műsorszolgáltatási jogosultságának megújításakor nem lehet eltekinteni attól, hogy ezek a kérdések a mai napig nyitottak, sem a testület tagjainak, sem a szakértőknek nem sikerül dűlőre jutniuk a törvényszöveg értelmezéséről. Ebből adódóan helyesnek látszódhat olyan pozíció elfoglalása, amely mindkét félnek megfelelő és a lehető legkevesebb jogvitára ad lehetőséget.
Az RTL Klub és a tv2 olyan súllyal van jelen a hazai médiapiacon, hogy az ORTT csak akkor mehet bele bármiféle jogvitába, ha teljes biztonsággal meggyőződött arról, hogy a helyes jogértelmezést képviseli.
A két országos kereskedelmi televízió megújítási kérelme már évek óta az ORTT előtt van. A testület legutóbb idén májusban jelezte, hogy „korábban tett igénybejelentésüket tudomásul veszi, és azokat, mint a hatályos műsorszolgáltatási szerződés változatlan tartalommal történő megkötésére irányuló megújítási kérelmeket bírálja el”, és jelezte, hogy „nyitott a szerződéses felek között hatályban lévő műsorszolgáltatási szerződések jövőbeni tartalmát illetően konzultáció keretében tárgyalások folytatására”.
Ez utóbbi megjegyzés elsősorban az RTL Klubra vonatkozott, amely szerződésében még a médiatörvény 2002-es módosításából adódó értelemszerű változtatások sem kerültek – megegyezés hiányában – átvezetésre. Az ORTT múlt szerdai határozata tehát korántsem volt váratlan, 2002, illetve 2003 óta alakultak a folyamatok, folyt a lobbitevékenység. Úgy néz ki, hogy a változatlan tartalommal való megújítás volt az a közös platform, ahol a testületi tagok egymás között és a műsorszolgáltatóval is ki tudtak egyezni.
Közszolgálatiság és digitalizáció – kereskedelmi szerepek
Az ORTT régóta nem tudja, és talán már nem is akarja befolyásolni a kereskedelmi csatornák műsorainak színvonalát. Az RTL Klub és a tv2 elindulása óta eltelt nyolc év jó része sziszifuszi küzdelemmel telt és rá kellett jönni, hogy a hatóság nem mehet szembe a gazdasági érdekekkel és nézettségi mutatókkal, nem kényszerítheti a műsorszolgáltatókat profiljuktól idegen vállalások teljesítésére.
A megújítás során értelmetlen lenne tehát ismételten olyan kötelezettségvállalásokba hajszolni a műsorszolgáltatókat, amelyeket nem tudnak és nem is akarnak megvalósítani. Ugyanezt értelmetlen lenne megkövetelni megújítás híján a frekvenciára pályázó műsorszolgáltatótól is. (A hírekben felröppent esetleges pályázó, a Viasat egyébként ebből a szempontból notórius törvénysértőnek számít.)
Az ORTT határozatának – nem tekintve a magasabb műsorszolgáltatási díjra vonatkozó polémiákat – súlyos hiányossága azonban, hogy nem szól a digitalizációs kötelezettségek szerződésbe iktatásáról. Lehetőség nyílhatott volna ugyanis arra, hogy a kereskedelmi műsorszolgáltatók szerződéseibe bekerüljön egy klauzula, amely szerint a műsorszolgáltatók kötelezettséget vállalnak műsoraik analóg és digitális földfelszíni szórással (simulcast) való terjesztésére is.
A médiatörvény módosítása rendszerint bizonytalan, és amennyiben a digitális átállást célzó kormányzati erőfeszítéseket nem koronázza siker, a műsorszolgáltatási szerződések megfelelő módosításával, a jelenlegi jogszabályi lehetőségeken belül, a kereskedelmi műsorszolgáltatók kötelezhetőek lettek volna a simulcastra.
