Hozamok és közlésük
Június 30-ig kapta meg az 1,2 millió önkéntes, és 2,4 millió magánpénztári tag éves egyéni számlaértesítőjét, amelyen az elmúlt évben jóváírt hozam mértéke szerepel. Ezzel párhuzamosan a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete tájékoztatót tett közzé az értesítőkben foglalt különböző hozamfogalmak tartalmáról és értelmezéséről. Az utóbbi időben megszaporodott félreérthető hozamhirdetések, reklámok kapcsán pedig ajánlást fogalmazott meg a pénztárak számára a publikálások során alkalmazandó elvekről.
20-25 év alatt jobb lehet
Mint Matits Ágnes elmondta: az önkéntes pénztárak eddigi 10 éves történelme alatt évi 8,8 százalékos hozammal forgatták a tagok pénzét, szemben az évi átlagos 8 százalékos inflációval. Amennyiben a befizetések után járó adókedvezményt is figyelembe vesszük, akkor évi 19,2 százalékra emelkedik az évi átlagos megtérülés mértéke, ám ez nem a pénztárak, hanem az állam eredménye – tette hozzá a szakember.
Mindenesetre az valamelyest megnyugtató, hogy hosszabb távon – adókedvezmény nélkül is – legalább csekély pozitív reálhozam gyarapította a megtakarításokat, ugyanakkor Matits számításai szerint az is látszik, hogy minimum 20-25 évre van szükség ahhoz, hogy a hat éve működő magánpénztári és állami nyugdíj együttes összege meghaladja a tisztán állami nyugellátást. A nyugdíjreform tapasztalatait mérlegelve megjegyezte: ennél rövidebb időtartamra nem lett volna szabad beléptetni a tagokat.
Transzparencia és hatékonyság
Ami a pénztári szektor jövőjét illeti, a konferencián felszólaló szakemberek – köztük Hardy Ilona, az Aranykor Nyugdíjpénztár ellenőrző bizottságának elnöke, Bod Péter Ákos, a Corvinus Egyetem tanszékvezetője és Bokros Lajos, a CEU professzora – egyet értettek abban, hogy törekedni kell a pénztári működés átláthatóságának javítására, az önkéntes megtakarítások ösztönzésére, a pénztártagok hosszú távú érdekeinek előtérbe helyezésére mind a jogszabály-alkotás, mind pedig a vagyonkezelők és pénztárszolgáltatók oldaláról. Az előbbire a merev befektetési korlátozások feloldása, utóbbira a működési költségek leszorítása és a vagyonkezelők versenyeztetése lehet példa.
