Egy éve vagyunk EU-tagok

Egy minap ismertetett közvélemény-kutatás szerint csupán a magyar állampolgárok fele van tisztában azzal, hogy az Európai Parlament tagjait közvetlenül választják. Szinte napra pontosan egy évvel az EU-csatlakozás után közzétett Tárki-felmérés eredményén azonban nincs okunk csodálkozni, hiszen a tavaly júniusi EP-választás kampánya alapvetően belpolitikai és nem összeurópai témákról szólt, ahol igen kevés információ hangzott el az EU és mindenekelőtt az EP működéséről.

Az uniós kérdések belpolitikai szempontú kezelése az elmúlt egy év további részében is jellemző volt. Elég, ha csak megemlítjük, hogy a brüsszeli körökben amúgy komoly szakmai elismerést elérő első EU-biztos visszahívására is alapvetően a hazai politikai élet csatározásainak részeként került sor.

Elmondhatjuk azt is, hogy a magyar közvéleményben túl nagy visszhangot nem kapott az a tény, hogy az Országgyűlés decemberben ratifikálta az európai alkotmányt, bár az EU intézményi, jogi felépítését radikálisan átalakító alkotmányos szerződés elfogadása jóval komolyabb politikai, társadalmi diskurzust igényelt volna. De arról sem alakult ki széleskörű társadalmi polémia, hogy Törökország csatlakozzon-e az Unióhoz, bár a kérdést számos tagállamban komoly vita övezi.

Ami pedig a jelenlegi legfontosabb uniós témájú kérdést, a 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó második nemzeti fejlesztési tervet illeti: majd a következő csatlakozási évfordulón kiderül, hogy a több ezer milliárd forint sorsát meghatározó stratégia kidolgozását mennyiben sikerült széleskörű társadalmi, illetve szakmai alapra helyezni. (Az újonnan csatlakozó tagoszágok részletes összehasonlításáról készült anyagunkat ide kattintva olvashatja el).

A magyar politikusok elégedettek az EU-val

Az Európai Parlamentben dolgozó magyar képviselők összességében eredményesnek értékelik tevékenységüket az Európai Unióban. Egybehangzóan állítják, hogy a magyar euroképviselőknek kifejezetten jó a megítélésük. Véleményük szerint az új tagországok közül mi vagyunk a legaktívabbak: tizennégy jelentést viszünk, és többen fontos, vezető pozíciót töltenek be a parlamenti struktúrában.

“A vajdasági magyarellenes atrocitások jó példát mutattak arra, hogy egységesen is képesek vagyunk a nemzeti érdekek érvényesítésére. Ugyanígy közösen küzdünk a romák esélyegyenlőségéért és a verespataki aranybánya-beruházás ellen is” – mondta Hegyi Gyula, az MSZP EP-képviselője a FigyelőNetnek. Ugyanakkor többen hiányosságként értékelik, hogy pénzügyi szempontból eddig nem sikerült teljes mértékben a számunkra legkedvezőbb szabályozást kiharcolni.

Magyarország csatlakozása 1990. – Magyarország – a szocialista országok közül elsőként – az Európai Tanács tagja lett 1991. december 16. – A csatlakozási szerződés aláírása az Európai Közösséggel 1994. április 1. – felvételi kérelem benyújtása 1998 március – a csatlakozási tárgyalások megkezdése 2002 végéig 31 tárgyalási fejezetet kellett lezárni 2003. április 12 – népszavazáson a részt vevők közel 83 százaléka a csatlakozás mellett voksolt 2004. május 1. – Magyarország kilenc új csatlakozóval az Európai Unió teljes jogú tagja lett

Az Európai Uniót, mint intézményrendszert alapvetően szükségesnek és jónak tartják a kint dolgozó magyar politikusok, bár kritika is akad bőven. “A brüsszeli bürokrácia óriási, túldimenzionált papírgyár, ugyanakkor az európai történelem eddigi legsikeresebb szupranacionális struktúrája. A legnagyobb pozitívuma egyszerűen az, hogy van” – fogalmazott Olajos Péter, az MDF egyetlen EP-képviselője. A túladminisztráltságot tartja a legfőbb problémának Surján László, a Fidesz által delegált EP-képviselő is. A szabad demokrata Szent-Iványi István azonban hangsúlyozta, az Európai Unió az egyetlen reális keret arra, hogy Európa fontos szereplője maradjon a globalizált világnak. “Hátránya persze, hogy még nem fejlődött ki teljesen az intézményrendszer, és azt sem tartom jónak, hogy egyre inkább homályba vész a nemzetek feletti szolidaritás” – mondta Surján László a FigyelőNetnek. Hozzátette, a mindennapi konkrét döntéseknél a nemzeti érdekek kőkemény érvényesítése folyik, ami zavaró, főleg annak ismeretében, hogy a “kicsik” segítése piacbővítés a “nagyoknak”. (A régi EU-tagok csatlakozással kapcsolatos kételyeiről szóló írásunkat ide kattintva olvashatja el).

Ami az ideológiák szerint elkülönülő európai pártok működését illeti, az európai képviselők az esetleges viták ellenére is egységesnek és erősnek értékelik tömörüléseiket. “Az Európai Szocialistáké a legerősebb frakció, mert egységesebbek, mint a Néppárt, amely két részből áll: egy kontinentális kereszténydemokrata családból, valamint az angolszász jellegű konzervativizmus képviselőiből”- nyilatkozta lapunknak Hegyi Gyula. Ebből néha komoly viták adódnak. “Így volt ez a ciklus első időszakában a liberálisoknál is. Nálunk a régi motorosok és a frissen csatlakozott, mérsékelt jobbközép pártok között volt némi súrlódás” – véli Szent-Iványi István, aki a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért képviselőcsoport tagja. A politikus ugyanakkor azt hangsúlyozta, a belső megosztottság ellenére a párt befolyása és súlya jóval meghaladja méretét.