Maradt-e foga a papírtigrisnek?

Az uniós pénzügyminiszterek március 20-án póttanácskozáson tárgyalták a monetáris unió alapját jelentő, 1997-es Növekedési és Stabilitási Paktum reformját – a kompromisszum még aznap megszületett. Két nappal később az állam és kormányfők is jóváhagyták az eurózóna államainak költségvetési politikáját szabályozó paktum átalakítását, így már új feltételekkel vezetik be az eurót a kelet-közép-európai országokban.

A kompromisszum váratlannak is nevezhető, ugyanis hosszú ideje folyt elmérgesedett vita arról, hogy megfelelő eszköz-e a paktum az egységes valuta gazdasági hátterének biztosítására. Az új paktum enyhítette a túlzottdeficit-eljárásra vonatkozó szempontokat. Ugyanis amikor egy ország államháztartási hiánya túllépi a GDP három százalékát, vállalnia kell, hogy intézkedéseket hoz a deficit csökkentésére, ellenkező esetben szankciókkal kell szembenéznie. Az enyhítő tényezők meghatározásának tétje tehát az volt, hogy mely ország ellen ne induljon eljárás. Nem véletlen, hogy a paktum módosításának két fő szószólója az a Németország és Franciaország volt, amelyek már három éve képtelenek betartani a hiányra vonatkozó előírást.

Enyhítés? A luxemburgi uniós elnökség által összeállított kompromisszumos lista tehát számos kivételt felsorol, ami nem számít a deficitszámítás során, illetve felmentést adhat a háromszázalékos plafon betartása alól: • lanyha konjunktúra (átértelmezték a súlyos gazdasági recesszió definícióját: kétszázalékos reálgazdasági visszaesés helyett bármilyen mértékű visszaesés, vagy hosszú ideig tartó lanyha növekedés hatására bekövetkező „halmozott teljesítmény visszaesés”) • a német újraegyesítés (az „európai egység létrehozásának”) költségei • a strukturális reformok (elsősorban nyugdíjreform) miatt elmaradó állami bevételek • állami beruházások az oktatásba és az egészségügybe • védelmi beruházások • nemzetközi segélyezés • figyelembe veszik a befizetői pozíciót is a közös kasszába.

A módosítás lényege, hogy bővítették a kivételek körét, hosszabb idő áll rendelkezésre a hiánycsökkentő intézkedésekre, illetve az eddigi, egyensúlyi költségvetés helyett hosszabb távon egy százalékos, GDP-arányos hiányt is elfogadhatónak tartanak a kevésbé eladósodott országok esetében.

A pénzügyérek érvei

A módosítás támogatói szerint nem változtatták meg a paktum alapvető szabályait, csak újra papírra vetették, amit eddig is csináltak: az államháztartási hiány továbbra sem haladhatja meg a GDP három, az államadósság pedig a 60 százalékát. Tehát továbbra is stabilitás-orientált marad az EU-ban kötelező gazdaságpolitika.

Erősítették a gazdasági ciklusok kezelésének képességét is, így nagyobb teret adnak a tagországoknak átmeneti problémáik megoldására. Ugyanis eltérő az országok gazdasági ciklusainak lefutása, így nem lehet egységes fiskális szabályokat alkalmazni.

Eddig is problémát jelentett, hogy a korábbi szigorúbb szabályozás sem vezetett nagyobb költségvetési fegyelemhez, vagy a bírság befizetéséhez, de mivel kevesebb szabálysértési eljárás indul az új kezdeményezésben a fölösleges bürokrácia ellen is tesz lépéseket.

A papírtigris elveszti fogait

A módosítás ellenzői szerint elindították a lavinát. Ugyanis ha nem is semmisítették meg teljesen az egységes valutaövezetet egyben tartó szabályozást, a lazítással megtették az első lépést e felé. Ugyanis az egységes kormányzat nélküli egységes valutaövezet fenntartásához korlátozni kell a nemzeti költségvetések hiányát. A módosítás viszont a stabilitás kultúrájának erózióját jelenti, amikor polgárjogot nyer, hogy rövid távú választási előnyökért feláldozzák a hosszú távú fiskális korlátokat.

Ugyanis, ha az egyes kormányok érzik, hogy túlzott költekezésük következményeinek elhárításában az eurózóna minden tagállama segédkezik, tovább romolhat költségvetési fegyelmük. Ez az országok magasabb államadósságához, és azok magasabb kamatlábához vezet, ami akár államcsődöt is eredményezhet. Ugyan a piac hosszú távon így is kikényszeríti a költségvetési fegyelmet, csak nagyobb áldozatok árán (különösen, hogy csaknem egész Európában egyre súlyosabb gondokat okoz az öregedés, növekednek az egészségügyi és nyugdíjkiadások).

Oda a fegyelem? Sokak szerint a túlzottdeficit-eljárás szükséges a fiskális fegyelem lehorgonyzására. Azzal, hogy gyakorlatilag kiiktatják a rendszerből, csökkentik a közös valutába vetett bizalmat, végső soron a monetáris politika hitelességét is. Ez konfliktust eredményezhet az Európai Központi Bankkal, amely máris komoly aggodalmát fejezte ki. Szerintük a paktum kulcsfontosságú a monetáris unió egészének stabilitása szempontjából, ezért korrekciós mechanizmusait veszélyes gyengíteni. A korábbi paktum előnyei hosszú távon jelentkeztek (ezt mutatja például az euró eddigi erősödése), a módosítás viszont rövid távú érdekek miatt történt. A jelenlegi gyenge konjunktúra és magas államháztartási deficitek időszakában nem is lett volna szabad a paktum felülvizsgálatával foglalkozni – azonnal meg is kérdőjeleződött a reform hitelessége. Ráadásul a változtatás azt sugallja, hogy az európai vezetők képtelenek együtt élni a saját maguk által (csupán néhány éve) kötött szerződések következményeivel. A Financial Times egyenesen orwellinek nevezi a helyzetet: értelmezésükben egyes államok egyenlőbbek lettek az egyenlőknél. A reform esetleges politikai megfontolások áldozata lett, túlságosan tükrözi egyes országok nemzeti szintű politikai érdekből megfogalmazott igényeit, ezzel végeredményben az eurózónán belüli hatalmi szakadékot tükrözi.

Az egyezségben lefektetett kivételek listázása azért is fölösleges, mert túlzottdeficit-eljárás indításakor eddig is volt mérlegelési lehetősége a Bizottságnak. A legutóbbi ilyen esetben csupán nevesítették a kibúvókat. Ugyanakkor mostantól mindenki úgy gondolhatja, speciális terhei vannak, amiért felmentést kaphat a szigorú fiskális politika kényszere alól.

Magyarország Európa kicsiben

Habár a hazai sajtó kevéssé foglalkozott vele, itthon is vegyes a módosított paktum fogadtatása. Draskovics Tibor természetesen teljes sikerként könyvelte el a módosítást. Külön érdem, hogy magyar javaslatra bekerült a nyugdíjreform miatt kieső bevételek levonhatósága. Így könnyebb lesz az euró eredetileg tervezett 2010-es bevezetése, vagy akár egy évvel előbbre is hozható.

Az ellenvéleményt Riecke Werner, az Magyar Nemzeti Bank (MNB) volt alelnöke képviseli, aki arra figyelmeztet, nehogy az alkalmazkodási folyamat lassításával, a fiskális szigor puhításával reagáljon az ország a kritériumok lazítására. A módosítás nem jelent ugyanis könnyebbséget a konvergencia-programban lefektetett fiskális pályához képest.

Európa Magyarország nagyban?

Az új szabályok szerint nehezebb lesz szankcionálni egyes országok túlzott költekezését, bár ez a rendszer valószínűleg kevésbé ösztönöz majd kreatív könyvelésre, vagy a közösségi szabályok semmibe vételére, és különleges elbírálás kicsikarására a tagállamokat. Ebben az értelemben talán valóban mondhatjuk, hogy győzött a józan ész, gyakorlatiasabb lett a paktum. De nem várhatjuk, hogy fegyelmezettebbé válik a tagországok költekezése, vagy csökken a közösségi bürokrácia.

A közvetett következményeket – például az államháztartási deficit közösségi tolerálása fokozhatja a tagállamok közötti adóversenyt – egyelőre még nehezen ítélhetjük meg. Viszont kézenfekvőek azok a mutatószámok, amelyekkel néhány év múlva kimutatható lesz a módosítás hatása. Adjunk hangot viszont annak a reménynek, hogy az EU nem lesz „Magyarország nagyban”, és nem ismétli meg a szigorú monetáris politika és a laza fiskális politika elegyével leírható baklövésünket.