„Budapest esetében kitűnő a város infrastrukturális fejlettsége, az értelmiségi elit aktivitása és koncentráltsága, valamint különös potenciált sejtetnek egyes, önmagukban is jelentős kulturális és turisztikai erőt képező projekt-tervek. A tematikus keret kidolgozatlansága ellenére is van a város pályázatában olyan vezérfonal, amely világossá teszi, hogy a város merre kíván haladni és amely további kidolgozásra érdemes. Egyértelműen hiányzik azonban ezzel együtt is az átfogó, tényleges koncepció, a víz-tematika mint ötlet egy ekkora program átfogásához nem elégséges és nem is tekinthető olyan specifikus elemnek, amely Budapestet jól megkülönböztetné más európai városoktól. Hiányolható egyben a kulturális fejlesztések megfelelő – egy ekkora város esetében szükséges – koncentráltsága, a bíráló bizottságot a pályázat nem győzte meg egyértelműen arról, hogy az Európa Kulturális Fővárosa-akció látszódna és maradandó nyomokat hagyna a városon, a legszebb ötletek egy része a pályázati felhívástól függetlenül is szerepel a város középtávú fejlesztési elképzelései között.
Debrecen pályázatával kapcsolatban elmondható, hogy bár nagy energiákat fordít a város kulturális öröksége megismertetésének szélesítésére, a bíráló bizottság nem látja azt az alapkoncepciót, amely az egyes projekt-ötleteket hatékonyan tematizálná, ennek hiányában pedig túlzottan eluralkodik a pályázaton egyfajta ötletbörze-jelleg. A koncepcionális gondolkodás hiányának következménye az is, hogy kétségessé válik a város kulturális identitásának a 21. század kontextusában való sikeres megfogalmazása vagy újrafogalmazása.
A bíráló bizottság véleménye szerint az egyes – több esetben kiváló – ötletek felfűzése esetén komoly kulturális potenciállal kecsegtető pályázati munkát lehetne létrehozni a meglévő anyagból, és a város geopolitikai helyzete is kitüntetett jelentőségűvé teheti a város pályázatát.
Győr pályázata a koncepcionalitás és az innovativitás tekintetében nyújtja a legkiválóbbat: a pályázat példásan széles kultúra-fogalommal dolgozik, dinamikus, fiatalos projekt-ötletei ígéretesek. A pályázati anyag jelen fázisában azonban túlzottan programorientált (találkozók, fesztiválok, stb.), az egyes nagyprojektek és fenntartható módon működtethető fejlesztések kidolgozottsági foka viszonylag alacsony. Pozitívum viszont a technológiai és média-irányultságú projekt-elképzelések hangsúlyos szerepe a pályázatban.
Sopron pályázatát áttekintve ugyancsak szóvá tehető a markáns alapkoncepció hiánya, bár a képet árnyalja, hogy a város egymástól jól elhatárolható és sokrétű tematikai elem-rendszert (Liszt, Fertőd mint világörökség, turisztikai potenciál, politikai-történelmi jelentőség) működtet pályázatában. A pályázattal kapcsolatban felvethető, hogy jelen fázisában talán túlzottan fesztivál- és programközpontú, előnye azonban az a törekvés, hogy az ország kulturális élete és európai híre szempontjából kiemelt jelentőségű kulturális hagyományt teremtsen, vagy sokkal inkább szerezzen vissza (Liszt-kultusz). Szimpatikus a pályázati munka dinamikus, fiatalos jellege, valamint az az elgondolás, hogy kulturális szempontból kiemelt érzékenységű elhelyezkedéséből próbál meg hosszú távú tőkét kovácsolni.”
