A Történeti Hivatal meghatározása szerint a rendszerváltás előtt “ügynök” az a nem hivatásos személy volt, “aki az állambiztonsági szerv birtokában lévő terhelő vagy kompromittáló adatok hatására, illetve anyagi érdekeltség fejében vett részt a titkos együttműködésben.”
Azok, akik elvi meggyőződésből, önként – szintén nem hivatásosként – vállaltak ilyen feladatot, azok úgynevezett “titkos munkatársak” (TMT) vagy “titkos megbízottak” (TMB) voltak (lásd fogalommagyarázatunkat lent).
A második világháború után, a csendőrség feloszlatását és az államrendőrség létrehozását követően megindult az egységes, központi állambiztonsági szerv kialakítása, amely a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya (ÁVO) néven 1946 októberében született meg. Az új állambiztonsági szerv irányítását, felügyeletét és ellenőrzését közvetlenül a belügyminiszter gyakorolta.
A III-as főcsoportfőnökség
A III-as főcsoportfőnökségen belül öt csoportfőnökség és hat önálló osztály jött létre. Ez utóbbiak feladatai közé tartozott például egyes személyek operatív figyelése, a rádiófelderítés vagy a levelek és küldemények ellenőrzése (“K-ellenőrzés”). A központi szervezet mellett a főcsoportfőnökség megyei szerveiként funkcionáltak a – helyileg – a megyei rendőr-főkapitányságokon működő, de az állambiztonság szakirányítása alá tartozó III/II-es vagy III/III-as osztályok.
III-as Főcsoportfőnökség
III/I. Hírszerző Csoportfőnökség
III/II. Kémelhárító Csoportfőnökség
III/III. Belső reakció és Szabotázselhárító Csoportfőnökség
III/IV. Katonai Elhárító Csoportfőnökség
III/V. Operatív Technikai Csoportfőnökség
A belügyminisztérium rendszere ettől kezdve az egykori főosztályok helyett főcsoportfőnökségekre oszlott. A III-as főcsoportfőnökség látta el a különböző állambiztonsági feladatokat: a hírszerzést, kémelhárítást, a belső reakció elhárítását, a katonai elhárítást, valamint a fentiek ellátásához szükséges különböző technikai és operatív teendőket (lásd keretes írásunkat).
A rendszerváltás után az 1990. évi X. törvény az állambiztonsági feladatokat a Belügyminisztérium helyett az újonnan felállítandó nemzetbiztonsági szolgálatokra ruházta. Ezzel a BM korábbi III/III-as csoportfőnöksége jogutód nélkül megszűnt, a III-as Főcsoportfőnökség egyéb feladatait pedig az 1990. március 1-jén létrehozott titkosszolgálatok: az Információs Hivatal, a Nemzetbiztonsági Hivatal, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat, a Katonai Felderítő Hivatal és a Belügyminisztériumból kikerült korábbi Katonai Elhárító Csoportfőnökség helyett alakult Katonai Biztonsági Hivatal vette át. Az Információs Hivatal, a Nemzetbiztonsági Hivatal és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat együttes neve: polgári nemzetbiztonsági szolgálatok.
Néhány fontosabb fogalom meghatározása
Operatív tiszt: az állambiztonsági szervek hivatásos állományú beosztottja, akinek feladata többek között a hálózati munka szervezése, az ügynök(-ök) irányítása.
Hivatásos állomány: a Belügyminisztérium állambiztonsági területen dolgozó hivatásos alkalmazottai. A hivatásos állományon belül voltak “nyílt” és “titkos” (T) és “szigorúan titkos” (SZT) tisztek. A “nyílt” tisztek személyi igazolványában a BM szerepelt munkáltatóként, míg a T és SZT tiszteknek mindig fedő munkaköre volt a Belügyminisztériumon kívül.
Titkos megbízott (TMB): az állambiztonsági hálózatnak az a nem hivatásos tagja, aki elvi meggyőződésből vett részt a titkos együttműködésben.
Titkos munkatárs (TMT): az állambiztonsági szervek hálózatának legmegbízhatóbb nem hivatásos tagja, aki elvi meggyőződésből, magas fokú áldozatkészséggel, kezdeményezőleg vett részt a titkos együttműködésben és a legbonyolultabb hálózati feladatok elvégzésében.
Ügynök: az a nem hivatásos személy, aki az állambiztonsági szerv birtokában lévő terhelő vagy kompromittáló adatok hatására, illetve anyagi érdekeltség fejében vett részt a titkos együttműködésben.
Informátor: az ügynöknek megfelelő régebbi besorolás; a használatból már kikopott.
Rezidens: hivatásos (T- vagy SZT-) tiszt, esetleg (ritkán) nem hivatásos állományú TMT, akinek több hálózati személy jelent. Egy adott területen tevékenykedő hálózati személyek nagy száma esetén volt szükségessé rezidens telepítése.
Beszervezési (B) dosszié: a hálózati személyre vonatkozó anyagok (fényképes kérdőív, adatlap, önéletrajz, környezettanulmány, beszervezési nyilatkozat, jelentés a beszervezés lefolyásáról, kiképzési terv, jelentés a kapcsolattartási módszerekről stb.) összegyűjtésére szolgáló dosszié.
Figyelő (F) dosszié: az állambiztonsági szervek F dossziét vezettek azokról a személyekről, akik a népköztársaság állami, társadalmi és gazdasági rendjével szembeni fellépés lehetőségét latolgatták, fellépésük várható volt, vagy magatartásukkal tényleges veszélyt jelentettek a rendszerre.
Hálózati személyek: az állambiztonsági szervek titkos segítőtársainak összessége. A hálózati személyek közül egyesek írásban adtak jelentést, mások nem; a körülményektől függően.
Konspirált (K) lakás: az állambiztonsági szerv, illetve fedőszerve által fenntartott és üzemeltetett lakás, melyet az ügynök és az operatív tiszt(-ek) konspirált találkozására használtak.
Találkozási (T) lakás: az állambiztonsági szervek által használt, de nem a szerv által fenntartott lakás, melyet a -ellenőrzésen már átesett – hálózati személyek és az operatív tiszt(-ek) találkozására használtak. Tulajdonosa hálózati személy volt (tehát nem hivatásos); a lakás használatba engedéséért fizetséget kapott.
