A jövőkutatás régebben a sarlatánok, még régebben a sámánok, madárjósok (augurok) és más, kultikus feladatokat ellátó személyek feladata volt. Manapság viszont komoly üzlet a futurológia: a világcégek például aligha fizettek volna a római auguroknak, viszont a modern kutatóintézetek munkáját gyakran finanszírozzák.
De térjünk rá a legújabb futurológiai tanulmányra, amely szerint vége az optimista jóslatok korának, már a jövő sem a régi! Körülbelül így foglalhatjuk össze azt a 319 oldalas dokumentumot, amelyet a német Siemens cég megbízásából készített a TNS Infratest piackutató intézet. A tanulmányt részletesen ismertetni gyakorlatilag lehetetlen, viszont két alapvető szcenárió kibontakozik a TNS munkájából, amely azt próbálta előrejelezni: miként fogunk élni 2020-ban.
|
A TNS Infratest borúlátó: mindkét általa felvázolt forgatókönyv szerint nehezedik 2020-ra az életünk. Mindezt 116 szakértő megkérdezése után jelzi előre a kutatóintézet. Bár a tanulmányt ismertető Spiegel Online, illetve a Technology Review folyóiratok ezt nem említik, de a változatok elsősorban európaiaknak készültek, számukra lehet jelzésértékű számos következtetés.
Tíz feltartóztathatatlan „megatrend” – ezt a fogalmat még John Naisbitt vezette be a nyolcvanas években – mindkét szcenárióra igaz, vagyis például folytatódik a globalizáció, és egyre nagyobb arányú lesz. Ugyancsak bizonyosra vehető a társadalom elöregedése és az, hogy a kommunikációs médiák sűrűbb hálózatot fognak kiépíteni.
Az is nagyon valószínű – bár kevésbé, mint az előbb említett három folyamat –, hogy a technika fejlődésével párhuzamosan több számítógépes világhálózat, vagyis több World Wide Web alakulhat ki. Ez aztán megnehezíti a válogatást, és egyre inkább az ellenőrizhetetlen tartalmak irányába „fajulhat el”.
A barátságos verzió: állam bácsi segít
De nézzük most a jövőképek különbségeit: az első szcenárió valamivel barátságosabb, lássuk tehát előbb ezt! Eszerint ugyanis a lakosság nem a gazdasági dinamika iránt elkötelezett, és nem az innovációt keresi, hanem az állandóságot, a folytonosságot. (Tegyük ehhez hozzá: a lakosság nagyobbik része mindig is a biztonságra törekedett, de nem mindig ez a rész határozta meg a fejlődést. Például földrajzi felfedezőből alig néhány akadt, mégis ők határozták meg a világképet az újkorban, nem a nyugalomra váró földművesek, jobbágyok, kézművesek milliói.)
Az első szcenárió szerint a kényelmes polgárok egyre több szabadidőt, szabad teret nyernek technicizált környezetükben, ami együttjár az európai gazdaság stagnálásával is. Minthogy a lakosság nem sokat tesz, az államra maradnak a tennivalók. És ezt a forgatókönyv készítői is így gondolják! Egy erősebb állam a „barátságos” verzió szerint képes lenne aktívabban fellépni az oktatásban, az egészségügyben, s természetesen a védelemről, biztonságról is a közszféra gondoskodna a társadalomban. Az első forgatókönyv szerint a két nem közötti különbségek tovább csökkennének: minden vezetési szinten azonos arányban képviseltetnék magukat a férfiak és a nők.
Ugyanakkor vannak hátrányai is ennek a verziónak: minthogy nem túlzottan gazdaságos, sokaknak két-három állást kell vállalniuk (ez egyébként a nyolcvanas évek Magyarországára emlékeztet: a nem túl hatékony állam és a gmk-kban, pjt-kben, vgmk-kban túlórázó magyarok fokozatosan bontották le az államszocializmust – a Siemens valószínűleg nem ezt a szcenáriót fogja választani, ha rajta múlik). Az álláshalmozás célja természetesen a magas életszínvonal fenntartása.
Ugyanakkor ez a társadalom, amelyet az erős állam, illetve a gyenge vállalkozások jellemeznek, egyáltalán nem fog bezárkózni. Az új technológiák iránt például kifejezetten nyitott lesz. A kvantumszámítógépek használata mindennapossá válik, merthogy ezt is állami támogatás segíti majd elő. Automatikus fordítási rendszerek fognak működni, így aztán az egzotikus regionális nyelvek is fennmaradhatnak. Persze a technikai örömöknek áruk is van: a privátszféra védelme egyre inkább háttérbe szorul, a „hálózatok” valóban „behálóznak” majd minket.
A növekvő átlagéletkor mindazonáltal egyre nagyobb szerepet juttat az egészségügynek 2020-ra: minthogy az első szcenárió szerint az emberek „barátságosak”, vagyis szolidárisak maradnak, tartják magukat az erkölcsi értékekhez, nem veszik igénybe a genetika legmodernebb vívmányait. A sejtsebészet legfrissebb eredményeiről tehát lemond ez a fajta társadalom, határt szabva a modernizációnak. Így a születés előtti orvosi diagnosztika sem fog elterjedni, és más hasonló dolgok sem hódítanak majd teret. Viszont azért, hogy a drága egészségügyi rendszert kissé olcsóbbá tegyék, előtérbe kerül az öngyógyítás: sokan maguknak mérik majd a vérnyomást, sőt a vérvétel és a vizeletelemzés is a „Csináld magad!” mozgalomra emlékeztet majd. (Mindez egyébként ma sem ritkaság: a cukorbetegek vagy a magas vérnyomásban szenvedők maguk mérik a vércukorszintjüket, illetve a vérnyomásukat, ha tehetik. A jövőben viszont ez a módszer viszont még elterjedtebbé válhat.)
|
A második forgatókönyv kissé elidegenedett társadalmat vázol elénk (bár már a mai is eléggé az, sokak szerint). Az állam ebben a hipermodern társadalomban magára hagyja az egyes embert, mindenki leginkább saját magára hagyatkozhat. Ezért ez a Spiegel szerint a „kellemetlenebb változat”. A régi erkölcsök lazulnak, ebben a szisztémában az egyéni érdekérvényesítés kerül előtérbe.
Az idő ebben a társadalomban luxuscikk lesz. Az emberi közösség két részre oszlik: az „időben szegény, pénzben gazdagokra” és az időmilliomos szegényekre. Jelentős tömegek a képzettség hiánya és a növekvő követelmények miatt kiszorulnak a munkaerőpiacról, és legfeljebb a létminimumon tengethetik életüket.
A kettes számú szcenárióra is igaz, ami az elsőre: vagyis ez a társadalom is nyitott lesz, elsősorban az új technológiákra. Sőt, még nyitottabb, mint az első verzió közösségei. Itt mindenféle új technológiát bevezetnek majd, bátrabban, mint az előzőekben említett társadalmi vízió esetén. Ebben a társadalomban már a születésre is hatni akarnak az emberek, az orvostudomány tehát komoly kihívások elé néz – nemcsak technikai, hanem etikai problémákat is le kell küzdenie.
