Három és fél milliárd euró mennységben kíván devizakötvényt piacra dobni az idén az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK), mintegy 500 millió euróval meghaladván a tavalyi szintet. Ezzel párhuzamosan, csakúgy, mint a múlt évben, folytatódik a forintban kibocsátandó államkötvények mennyiségének csökkentése: a 2004-es nettó forintkibocsátást az ÁKK 70 százalékkal vágta vissza, ez az idén további 33 százalékkal apad.
Az államadósság GDP-hez viszonyított aránya 1999 óta került 60 százalék alá, amivel megfelelünk az eurózóna tagság egyik
kritériumának. Az adósságráta csökkenő trendje azonban 2002-2003-ban megszakadt. Ennek hátterében a devizaadósságon elszenvedett árfolyamveszteség, a lassuló gazdasági növekedés, valamint a növekvő reálkamatszint áll. A kedvezőtlen folyamat tavaly sem állt meg. A pénzügyi tárca érvei szerint az említett tényezőkön túl az EU-csatlakozással összefüggő egyszeri áfakiesés, valamint az uniós mezőgazdasági támogatások előfinanszírozása idézte elő az eladósodottság további romlását.
|
A magyar államadósság nagyjából egynegyede devizában áll fenn, s így érzékeny az árfolyamváltozásokra; nagyságát a forint árfolyam-korrekciója középtávon 13-18 milliárd forinttal módosíthatja. A kockázatok közé tartozik a piaci hozamok változása is. A pénzügyi tárca becslései a GDP 0,3-0,4 százalékának megfelelő kockázatot tartalmaznak a piaci várakozásokhoz képest a kamatkiadásokban (eredményszemléletben, a nettó kamatkiadásokra számolva).
Elemzők szerint ez viszonylag szerény sáv, így a fiskális politikának kőkeményen tartania kell magát mind a költségvetési törvény által meghatározott államháztartási célhoz, mind pedig az EU-hoz benyújtott konvergencia program deficitcsökkentési pályájához. Ellenkező esetben a piac csak a vártnál magasabb hozamok mellett lesz hajlandó az államadósságot megvásárolni.
Drágul a devizaadósság
A devizafinanszírozás kockázatai közé tartozik továbbá, hogy várhatóan 2006 végén életbe lép a bankok tőkehelyzetének szabályozásával foglalkozó új bázeli egyezmény alapján készült EU direktíva. Ez az államokkal – s így természetesen Magyarországgal szemben is – fennálló követelések kockázati besorolását nulláról 20 százalékra emeli. Ha az új szabályozás életbe lép, akkor a bankoknak a korábbinál nagyobb tőkével kell fedezniük az állammal szembeni devizaköveteléseiket, ami természetesen nehezebbé, drágábbá teszi majd az államadósság finanszírozását.
A kockázatnövekedés igazságtalanul drágítja meg a devizaadósságot, mert a besorolás növekedésének mértéke nem tükrözi az adott ország gazdasági helyzetében bekövetkezett változásokat. A szabályozás módosulása érzékenyen érintheti az eurózónán kívüli országokat; erre utal, hogy Magyarország, Lengyelország és Csehország egyaránt megpróbálja elérni a készülő direktíva megváltoztatását.
Mindenesetre az államadósság finanszírozási költségeinek csökkentése érdekében az ÁKK új stratégiát dolgozott ki. Ennek leglényegesebb eleme, hogy míg korábban az adósság portfólió szerkezetének csak az irányait határozták meg, most konkrét célsávokat tűztek ki. Ezek alapján a devizaadósság aránya a teljes adósságon belül az elkövetkező években a 25-32 százalékos sávon belül mozoghat, így értelemszerűen 68-75 százalék lehet a forintadósság aránya. Ez utóbbin belül a fix kamatozású papírok tervezett súlya 61-83 százalék, a változó kamatozásúaké pedig 17-39 százalék. Az ÁKK eléképzelései szerint a devizaadósság részarányának növekedése mellett az átárazódási periódus csökken, s e két tényező hatására a kamatkiadások jövőre a GDP 0,1-0,2 százalékával mérséklődhetnek a változatlan stratégia mellett számítotthoz képest.
Mi lesz a mérleghiánnyal?
Az új adósságkezelési stratégia, a devizaadósság súlyának növelése könnyebbé és olcsóbbá teheti az államadósság finanszírozását, azonban nem helyettesítheti az annak csökkentésére irányuló elkötelezettséget. A folyó fizetési mérleg hiányának GDP-hez viszonyított aránya megközelíti a 10 százalékot, ezt több mint felerészben csak a külföldi eladósodás növelésével tudja az ország fedezni. Megfelelően magas kamatszint nélkül problémát okozhat a fizetési mérleg finanszírozása, különösen akkor, ha bekövetkezik egy esetleges külső sokk – az olajárak további emelkedése vagy a külföldi konjunktúra lanyhulása.
Ebben a helyzetben sem a vállalatoktól, sem pedig a lakosságtól nem várható el a gyors alkalmazkodás, egyedül az államháztartás költekezésének érdemleges visszafogása enyhítheti az ország finanszírozási problémáit. Az eladósodási folyamat megállítása és a folyó fizetési mérleg hiányának fenntartható szintre csökkentése továbbra is elsősorban a költségvetés felelőssége.
Az írást teljes terjedelmében a Figyelő 2005. január 6-án megjelenő számában olvashatja.
