Draskovicsékhoz az idén a szokásosnál korábban jött a „Jézuska”. Szebb (elő)karácsonyi ajándékot ugyanis a magyar pénzügyminiszter aligha kaphatott volna annál az uniós kollégái által a múlt héten tett ígéretnél, amely szerint mindazok a tagországok, amelyek a nyugdíjreform költségei miatt produkálnak az eurózóna alapját képező stabilitási és növekedési egyezményben
Draskovics Tibor. Eredményes lobbizás.
meghatározott mértékhez képest túlzott – vagyis a GDP 3 százalékánál nagyobb – államháztartási hiányt, különleges bánásmódban részesülnek majd.
„A nyugdíjreformnak speciális elbánást kell élveznie” – erősítette meg a stabilitási paktum reformjának szentelt pénzügyminiszteri vita után az ülésen elnöklő holland Gerrit Zalm is. Előzőleg Draskovics Tibor kért szót azoknak az országoknak a nevében, amelyek az elmúlt években megreformálták felosztó-kirovó nyugdíjrendszerüket, és most azt szeretnék, ha az Európai Unió díjazná az erőfeszítéseiket.
Közelebb az euró?
Jóllehet, Magyarország hivatalos konvergencia programja egyelőre nem módosult, azaz az euró-csatlakozás céldátumaként továbbra is 2010 szerepel a kormányzati tervekben, a legutóbbi uniós fejlemények mindent boríthatnak. Még az sem kizárt, hogy akár 2007-re az euróövezet kapujához érünk. Ez lehet a folyománya ugyanis annak, hogy a tagállamok pénzügyminiszterei múlt keddi értekezletükön (Ecofin) – Draskovics Tibor kezdeményezésére – megállapodtak: a jövőben különleges elbánásban részesítik azokat az országokat, ahol az államháztartási hiány a nyugdíjreform miatt lépi túl a limitet. A különleges elbánás mikéntjéről azonban a pénzügyminiszterek egyelőre nem döntöttek – ez majd csak jövő januárban várható. Draskovicsnak természetesen az a törekvése, hogy a deficitet hazánk a teljes kieső bevétel mértékével csökkenthesse. A tét nem csekély, hiszen ha ez sikerülne, Magyarország akár három éven belül megfelelhetne a maastrichti kritériumoknak.
A statisztikai elszámolás itthon egyelőre nem változik ugyan, kimutatások viszont már készülnek e vitatható tételről, nevezetesen arról, hogy az államháztartás hiányának mekkora része származik a kieső nyugdíjpénztári befizetésekből. A jelenlegi prognózisok szerint az év végére a GDP 5,3 százalékát elérő hiány a magán-nyugdíjpénztári befizetések levonása esetén 0,8 százalékponttal csökkenhetne; a korrekció mértéke a következő három évben egészen 1,2 százalékpontig nőne, így 2007-ben a Pénzügyminisztérium (PM) számításai alapján 2,2 százalék lehetne a GDP arányos államháztartási hiány (lásd a táblát), azaz hazánk bőven belül kerülne a maastrichti kereteken. Biztató perspektívát mutat az eurócsatlakozáshoz szükséges többi mutató alakulása is. Az államadósság GDP-hez mért aránya például egyelőre 59,4 százalék, holott a kritikus felső határ 60 százalék. Nehezebb jóslásokba bocsátkozni a maradék két feltételt illetően. A prognózisok szerint az idei 6,8 százalékos infláció 2007-re 3,5 százalékra mérséklődhet, ami nem tűnik rossznak, de hogy mire elég, az ma még talány (az érték a három legstabilabb euró-zónabeli ország átlagos rátáját legfeljebb 1,5 százalékponttal haladhatja majd meg). A hosszú távú kamatszínvonalat pedig oly mértékig kell leszorítanunk, hogy az legfeljebb 2 százalékponttal múlja felül a három legalacsonyabb európai kamatszínvonal átlagát. Mindazonáltal a PM optimista ez utóbbi két kitételt illetően is.
Ha az eurózónába lépés hivatalos kormányprogramja egyelőre nem is változott – a januári döntés előtt ilyen módosításnak értelme sincs -, Draskovics esetleges sikere után bármi megtörténhet. Annyit mindenestre Pichler Ferenc, a PM szóvivője a Figyelőnek nyilatkozva leszögezett, hogy a tárca továbbra is az euró mielőbbi bevezetésének a híve.
SZÉP ILDIKÓ
A mostani elvi jóváhagyás azért is figyelemre méltó, mert az EU statisztikai hivatala, az Eurostat egy idén márciusi döntésében egyértelműen kimondta: az államháztartási hiány kiszámolásakor nem lehet figyelembe venni a magánnyugdíj-pénztári befizetések miatt kieső bevételeket. Ez elsősorban azokat a tagokat – Lengyelországot és Svédországot – érintette kellemetlenül, ahol a deficit kalkulálásakor az Eurostat által utóbb kifogásolt módszert követték. Még szerencse, hogy a hivatal az érintett országok lobbizásának hatására később valamelyest elnézőbb lett, és közölte: átmenetileg, 2007-ig elfogadja az ilyen módszerrel készült hiányszámításokat is.
„A hiány az hiány marad” – erősítette meg mindazonáltal Brüsszelben újságíróknak a magyar pénzügyminiszter. A különbség annyi lenne, hogy az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak figyelembe kellene venniük a nyugdíjreform generálta hiányt, mielőtt esetleg lépésekre szánná rá magát valamely tagországgal szemben.
A pénzügyminiszterek pozitív hozzáállása Draskovics szerint nemcsak azoknak az országoknak kedvező, amelyek már végrehajtották a reformokat, hanem azoknak is, amelyek még csak eztán szánják rá magukat a nyugdíjrendszerük átalakítására. Az elképzelés elfogadtatása elemzők szerint azért nem ütközött nagyobb ellenállásba, mert olyan strukturális reformokra ösztönözheti a még tétova tagállamokat, amelyek a ketyegő nyugdíjbomba hatástalanítását szolgálják.
Miközben a nyugdíjreform ügye is része a Maastrichtban elfogadott stabilitási és növekedési paktum felülvizsgálatának, azt Draskovics is elismerte, hogy a kedvezmény megadásával az unió Pandora szelencéjét nyithatja ki. Ennek jeleként a pénzügyminiszterek szinte egymást túllicitálva jelentettek be új igényeket. A franciák például a kutatásra és az innovációra fordított kiadásokat szeretnék levonni az államháztartási hiányból, Gordon Brown brit „kincstárnok” pedig a beruházásokért lobbizott. Egyelőre eredménytelenül. A magyar pénzügyminiszter úgy véli, az elutasítás oka az, hogy a fent nevezett kiadások megítélése sokkal bizonytalanabb, mint a nyugdíjreformok esetében.
